A függés a legáltalánosabban elterjedt jelenség. Van, aki észreveszi, hogy az, van, aki nem, van, akit zavar, és olyan is van, hogy valaki kifejezetten örül neki, hogy függő. A függés nem feltétlenül rossz, habár előbb utóbb mindenképpen azzá válik.
A függés kellemes változatáról a szerelemről két másik cikkemben olvashatsz. Most arról írok, amikor a függés megkeseríti az életet. A szerelem elől még csak csak el lehet menekülni valahogy, de a függés kellemetlen formája elől bajosan.
A függés számtalan formában jelentkezhet az életedben. A legelterjedtebb formája talán a társfüggés, vagy kapcsolati függőség. Ez szinte mindenkinek az életében felbukkan legalább egy időre. Aztán ott vannak a függésnek azok a változatai, amik talán a legelőször jutnak mindenkinek az eszébe: az alkohol-, és a drogfüggés, és az örök sláger, a dohányzás. Ezek mellett számtalan más változata is jelen van az életben. Lehetsz játékfüggő, munka-alkoholista, szexfüggő, szerencsejáték-függő, tévéfüggő, számítógépfüggő. Attól függsz, amitől szeretnél. Vagy inkább nem is szeretnél, de függsz. Ez van, még, ha nem is jó neked.
Az alkohol, és drogfüggést más kategóriába sorolom, mint az összes többit, mert ebben a két esetben tudatmódosító szerek fejtik ki a hatásukat. Én az összes többi esetről szeretnék pár sort írni a függés kialakulásával kapcsolatban.
Van egy formája a függésnek, ami az átlagnál többeknek okoz fejfájást. A dohányzás. Mivel dohányzásról való leszokással nagyon sokan kerestek meg, ezt a problémát lehetőségem volt alaposan tanulmányozni. A dohányzás segítségével egészen könnyen meg lehet érteni azt, hogy ki lesz függő, és ki nem, és hogyan?
Talán észrevetted már, hogy nem minden dohányos függő. A többség az, de nem mindenki. Vannak szerencsésnek tűnő kivételek, akiket valamiért megkímélt a sors. Miért pont őket? Ők dohányozhatnak amikor van kedvük, és nem kell nekik akkor, amikor nincs? Ez elég fura, sőt, bosszantó lehet azok számára, akik ugyanerre nem képesek. Jogos, és logikus kérdés, hogy mi lehet a különbség közöttük.
A különbségre egyik kliensem világított rá egy találkozónk alkalmával. Dohányzásról való leszokáshoz kért segítséget tőlem, de az esete némiképp eltért a megszokottól. Határozottan állította, hogy dohányozni még általános iskolában kezdett, de függővé csak középiskolában vált. A történetéből kiderült, hogy miért csak akkor lett függő, és nem általánosban.
Mielőtt középiskolába ment volna dohányozott ugyan, de nem tüdőzte le a cigit. Gimiben a WC-ben cigarettáztak a barátnőjével, aki egyszer csak felfigyelt arra, hogy hogyan szívja a cigit:
- "Te nem jól dohányzol!"
- "Hm... Nem? Miért, hogyan kell jól dohányozni?"
- "Mutatom."
Megmutatta neki, hogy hogyan kell letüdőzni, amit rögtön ki is próbált. Egészen eddig a pillanatig semmilyen kellemetlen élménye nem volt a cigarettázással kapcsolatban. Ez viszont kifejezetten rosszul esett neki. Némi kitartásra, és akaraterőre volt szüksége ahhoz, hogy megtanulja ezt az újfajta dohányzást, azaz folytasson valamit annak ellenére, hogy rosszul esik neki. Végül sikerrel járt. Ezzel meg is tette az első lépéseket a függőség felé vezető úton. A teljes függés kialakításához persze némi időre, és akaraterőre volt még szüksége, de innen már gyerekjáték volt a többi.
Később azt láttam, hogy a függés összes formájára igaz az, hogy magadnak alakítod ki szándékosan az által, hogy fenntartasz egy tevékenységet annak ellenére, hogy az rosszul esik neked. Teljesen mindegy, hogy miről van szó, mert maga a mechanizmus minden esetben így működik. Ha jól esik meginni egy csésze kávét, és teszed, akkor az rendben van. Így jó neked. Ha viszont rosszul esik, de te megiszod, mert így lehetőséged van egy kis pihenőre, és beszélgetésre, akkor azzal erősíted magadban a függést. Az ismétlések gyakoriságától függ, hogy milyen mértékben. Ha azért szeretkezel valakivel, mert az jó neked, akkor rendben van. Ha viszont nem jó, de te nem szólsz neki, hiszen ennyit "kibírsz", akkor azzal a szex-, vagy társfüggés irányába masírozol. Más kérdés, hogy ezzel esetleg a frigiditás, vagy impotencia kialakulását is kockáztatod, de ez már egy összetettebb kérdés.
A függés azt jelenti, hogy nem teheted szabadon azt, amit szeretnél. Gyakorlatilag nem te döntesz arról, hogy mit tegyél. Hiába akarod letenni a cigit, nem megy, mert olyan erős hiányérzeted támad, hogy egy idő után rá kell gyújtanod. Vagyis a "cigi felülírja a döntésedet". Hiába tesz olyat a párod, amivel megbánt, te megpróbálod otthagyni, de nélküle is rossz. Se vele, se nélküle... Hogy cigi, vagy ember teszi ezt veled, az szinte mindegy. Talán a cigi bosszantóbb, mert csak egy tárgy. A lényeg viszont akkor is ugyanaz. Nem dönthetsz szabadon, mert a döntésed függ valakitől, vagy valamitől, aki nem te vagy.
A szabad döntéshozatal lényege az, hogy azt teheted, ami jól esik neked. Ha nem teheted azt, vagy netán olyat "kell" tenned, ami rosszul esik, akkor nem vagy szabad. Azt, hogy mi esik neked jól - bármilyen meglepő - nem te döntöd el. Pontosabban fogalmazva nem eldöntöd, csak megfigyelheted. Ez egy belső jelzés, ami van. Vagy jó, vagy rossz érzést vált ki benned az, amit teszel, vagy elképzelsz. Ha ezt a jelzést figyelembe veszed, és tiszteletben tartod, akkor szabad vagy. Ha nem, akkor függő.
Mindaddig, amíg ez a lány úgy dohányzott, hogy az semmilyen kellemetlen érzést nem váltott ki benne, következmények nélkül tehette. Attól kezdve viszont, hogy rossz volt neki, de ő mégis kitartott, elkezdett letérni erről az útról. Saját maga adta fel a szabadságát, bírálta felül a független, és csak általa érzékelhető belső jelzést, amelyre pedig támaszkodnia kellett volna. Itt megtagadta önmagát, és ezzel függővé vált. Hogy pontosan mitől, az nem lényeg, de ami azt a valamit az ő számára képviselte, az a cigaretta lett. Fizikai értelemben a cigarettától vált függővé.
AnaLog Módszer képzés, ahol a módszerről, önmagad változtatásáról, az érzelmek feldolgozásáról, és a gátlások oldásáról többet megtudhatsz.
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!