Érdekes fogalom a bizalom. Azt jelenti, hogy hiszel valakinek, vagy hiszel valakiben. Elhiszed, hogy az, amit mond, az úgy van, vagy úgy lesz majd egyszer, amikor arra kerül a sor.

A bizalom tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint a hit, csak egy konkrét személyre, és az általa kimondottakra, az általa tett ígéretekre vonatkozik. Valakibe vetett hitet jelent. Ha hiszel abban, hogy úgy lesz, ahogy mondja, akkor bízol benne, ha nem hiszel, akkor nem bízol.

A bizalom ingatag, és sérülékeny. Minél többször csalódsz másokban, annál kevesebb lesz neked belőle. Még az is előfordulhat, hogy olyan sokszor csalódsz, hogy végül teljesen elveszíted az emberekbe vetett hitedet, és végleg bizalmatlanná válsz. Hiába ígérnek bármit, már csak legyintesz rá, vagy még azt sem. Úgysem számít, mert úgysem az lesz.

Veszélyes csapda ez, mert látszólag mások viselkednek rosszul, és ennek te látod a kárát, mert te sérülsz. A te bizalmad inog meg, és a te hited vész el.

Még szerencse, hogy olyan, hogy bizalom, nincs is. Illetve nem kell, hogy legyen, kivéve akkor, ha te úgy akarod.

Most nézzük kicsit más szemszögből a helyzetet:

Itt találsz egy írást a függéssel kapcsolatban.

A hazugság rossz.

Ebben mindenki egyetért. Szinte mindenki.

Gyanítom, hogy kivételt képeznek azok, akik hasznot húznak belőle. Szerintük bizonyára nem rossz, mert akkor nyilván nem tennék. A hazugsággal ugyanaz a helyzet, mint a bottal. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik végén vagy. Ha bosszant, akkor a rossz végére kerültél, és te húztad a rövidebbet.

Sajnos a helyzet az, hogy alig van ember a földön, aki ne hazudna. Ha nem másnak, akkor magának. Ez utóbbi kevésbé tűnhet elítélendőnek, sőt, észrevenni is sokkal nehezebb. Kívülről nem is érzékelhető, csak belülről, de legalább akkora kárt okozhatsz magadnak vele, ha nem nagyobbat, mint, ha más hazudna neked.

A hazugság a többség számára egyenlő azzal, amikor valaki szándékosan eltitkol, vagy torzítva közöl információkat valaki mással annak érdekében, hogy ezáltal valamilyen előnyre tegyen szert, vagy legalább hátrányt ne szenvedjen. Röviden: aki hazudik, az fél. Ez persze nem kisebbíti a bűnét, hogy a félelme miatt sérelem ér másokat, de legalább megmagyarázza a helyzetet. Sajnos ezzel a magyarázattal is ugyanaz a helyzet, mint a többivel. Okosabbak lehetünk tőle ugyan, de a rossz ettől még rossz marad.

Egy másikat pedig a félelemről szorongásról, és pánikról.

Visszatérve a bizalomra

A bizalom – kicsit más szemszögből vizsgálva – nem más, mint függés. Információtól való függést jelent, ami azért létezik, mert tervet készítesz a jövőre nézve. Előre eldöntöd, hogy hogyan lenne jó, vagy rossz majd később, és a viselkedésedet ennek veted alá. Előre eldöntöd, hogy mi hogyan legyen (legalábbis hogyan szeretnéd, hogy legyen), majd a témában érintettekkel szóban egyeztetsz, vagy rosszabb esetben a viselkedésükből következtetéseket vonsz le anélkül, hogy személyesen velük akár egyetlen szót is váltanál, és ez alapján eldöntöd, hogy te hogyan viselkedj, mit tegyél, vagy mondj. Elindulsz egy úton, vagy várakozol abban bízva, hogy a másik majd úgy fog viselkedni, ahogyan megbeszéltétek, vagy kikövetkeztetted.

Ebben a pillanatban már függő is lettél. Függsz a

– saját elképzelésed

– által vezérelt kommunikációd

– alapján másoktól nyert információk

valóságtartalmától.

Ez nem túl jó hír, viszont, ha ebből a szemszögből vizsgálod a bizalom kérdését, akkor az is látszik, hogy ez az egész kizárólag rajtad múlik, hiszen te készíted a tervet, te egyezteted, vagy következteted ki előre az információkat, amik alapján te alakítod a viselkedésedet úgy, ahogy. Vagyis te teszed a viselkedésedet függővé bizonyos információktól, mert arra figyelsz, amit a másik mond ahelyett, hogy arra figyelnél, amit tesz. Sőt!

Ahelyett, hogy arra figyelnél, hogy te mit teszel, vagy hogyan viselkedsz.

Ez meg vajon mit jelenthet?

Most kapcsoljuk össze a kettőt

Aki hazudik, az fél, és aki bizalmatlan, az is fél. A hazudós attól fél, hogy baja esik, ha igazat mond, a bizalmatlan pedig attól, hogy hazudnak neki. Látszólag egymástól félnek, de valójában nem így van. Mindketten a bizalmatlantól félnek, csak máshogy.

A hazudóst az aggasztja, hogy, ha felfedi, hogy mit szeretne valójában, az nem biztos, hogy beleillik a bizalmatlan elképzeléseibe, míg a bizalmatlant pedig az, hogy nem úgy lesz, ahogyan azt ő előre elképzelte.

Ha bizalmatlan vagy, akkor gondolkodj el azon, hogy mitől félsz! Egyrészt ennek megvan az az előnye, hogy a saját félelmedet akár fel is dolgozhatod, és akkor már nem fog befolyásolni.

Másrészt pedig megvan az az előnye is, hogy hiába tudod, hogy mitől fél a másik, azzal egészen biztosan semmit nem tudsz kezdeni, hiszen az az ő félelme. Legfeljebb annyit tehetsz érte, hogy feldolgozva a sajátodat megváltozol, és már nem félsz attól, hogy hazudik, és becsap, azaz el tudod őt fogadni ilyennek.

Igaz, ez egyben azt is jelenti, hogy nem függsz a tőle kapott információktól, azaz nem függsz tőle sem. Elengedted őt.

Így már akár azt is megteheti, hogy hazugság helyett felvállalja önmagát. Hiszen mit veszíthet?

Rajtad kívül, aki megtanultad elfogadni őt, és önmagadat adni.

Loós Balázs

AnaLog Módszer