Kontroll mindenhol

Tudom, furcsán hat, hogy ezzel vezetem be a témát, de a modern embernek szinte mániájává vált, hogy mindent kontrolláljon az életében. Ha valami nem tetszik neki, mert nem úgy történik, ahogyan azt ő jónak látja, akkor minden erejével arra törekszik, hogy elkerülje. Ez logikus hiszen, ha nem tudja megoldani, de rossz neki, akkor legalább így nem kell vele szembesülnie. Csakhogy a megoldás nem az, hogy elkerülje a rosszat hanem, hogy felismerje, hogy nem is létezik. Ez utóbbihoz viszont előbb szembe kell vele nézni.

Mindent nem uralhatsz

Ezért aztán furcsa morbid párharc folyik ember és „sors” között az életben. A „sors” keresi a lehetőséget arra, hogy szembesítse azzal, amit szubjektív rossznak tart, mert csak ekkor van lehetősége felismerni, hogy valójában nem is az. Az ember pedig ahelyett, hogy arra törekedne, hogy a felismerésre szert tegyen, teljes erejével arra törekszik, hogy elkerülje a tapasztalást, melyre a „sors” kényszeríti.

A sorozatos felesleges figyelem felhívások után sajnos végül egyetlen terület marad, melyet sem pénzzel, sem ésszel nem tud a befolyása alá vonni: a saját testi egészsége. Az ember sem születés, sem pedig halál felett nem uralkodhat.

A modern ember szinte mindent kontrollál az életében. Ha valami nem tetszik neki, akkor arra törekszik, hogy a kontroll segítségével elkerülje.

Hibás stratégia

Érdekes módon minden alkalommal, amikor azért fordulnak hozzám, mert a fogantatás nehézségekbe ütközik – annak ellenére, hogy ennek semmilyen biológiailag magyarázható oka a szervezetben nincs -, az illető hölgy remek logikai képességekkel rendelkezik és ezeket nagyszerűen tudja kamatoztatni is. Ahogy a mondás tartja: „Úgy vág az esze, mint a borotva”. Mindig talál megoldást, a problémáira. Ez a nagyszerű tulajdonság kiválóan alkalmas arra, hogy elérje kitűzött céljait az életében. Kivéve egyet: gyermeke nem tud foganni. Ha ezt nem csak ő, de azok az orvosok sem tudják elérni, akikhez segítségért fordul, akkor fokozatosan egyre több megaláztatáson, kellemetlen élményen megy keresztül.

Így aztán egyre több rossz élmény részesévé válik, melyekbe ráadásul „kénytelen” magát belekényszeríteni, ha gyermeket szeretne. Eközben egyre rosszabbul érzi magát és egyre nyilvánvalóbbá válik a számára, hogy bármit is tesz ellene, neki továbbra is rossz és ez ellen semmit sem tehet. Az egyre újabb és újabb megaláztatásokat és kellemetlen tapasztalatokat csakis azzal tudná elkerülni, ha végre gyermeke születne, miközben elsiklik a figyelme afelett a tény felett, hogy az egész folyamat azért kezdődött el, mert elkerüli és nem megéli az általa rossznak ítélt eseményeket az életében. Ez egy olyan csapda, melyből logikával kikerülni lehetetlen. Vagyis ő éppen abban a legjobb, aminek itt semmi hasznát nem veszi.

A modern ember azzal válik önmaga legnagyobb ellenségévé, hogy azokra a jelenségekre, melyek a számára rosszak, magyarázatot keres. Részint azért, hogy így a későbbiekben képes legyen elkerülni, részint pedig azért, mert azt hiszi, hogy a magyarázat egyben meg is oldja a helyzetet. Sajnos egyikkel sem jut ki az útvesztőből. Nem megmagyarázni, sem pedig elkerülni, hanem megélni kell! A szükséges felismerésre csakis így tehet szert.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy élje végig az életét gyermektelenül!

Vedd észre, hogy mi akadályoz!

Ha megállapítja magában, hogy attól fél, hogy ha gyermeke születik, akkor elveszíti a munkahelyét, fontos lépést tesz, de nem ér célba! Még fontosabb, hogy feltegye a következő kérdést is. Miért baj neki az, hogy fel kell adnia a munkáját? Például azért, mert ez esetben a függetlenségét is fel kell adnia. Legalább egy ideig kénytelen rábízni magát arra a férfire, akivel a gyermeket vállalják. Ezzel viszont már nagyon is valós fenntartásai lehetnek feltéve, hogy a tapasztalatai is igazolják az aggodalmát. Vagyis tulajdonképpen párkapcsolati problémája van, amit egyáltalán nem oldott meg. Önmaga és gyermeke jövőjét teszi kockára, ha meggondolatlanul belevág a gyermekvállalásba. Különösen akkor, ha netán a férfi még arra is tett korábban utalást, hogy nem szeretne gyermeket.

Ritkábban, de előfordulhat az is, hogy pótolhatatlannak hiszi magát a munkahelyén. Ha gyermeke születik és ő lelép, akkor szegény kollégákat túlterhelik majd és senki nem lesz, aki a feladatát elvégezze. Másképp fogalmazva: neki dolgoznia kell, mint egy férfinek. A háttérben ilyenkor az szokott meghúzódni, hogy nem lánynak, hanem fiúnak várták. Mindaddig, amíg ennek az elvárásnak akar megfelelni, aligha foganhat gyermeke. Férfiaknak nem szokott…

Ha elfogadod, feldolgozhatóvá válik

Felesleges további „okokat” felsorolni ahhoz, hogy a megoldáshoz közelebb kerüljünk. Ha feldolgozza azokat az élményeket, melyeket eddig csak az „én is vagyok olyan dolgos, rendes és érek annyit, mint egy fiú” stratégiával tudott elviselhetővé tenni, akkor elhárul az akadály a gyermekvállalás elől. Lehet végre nő és vállalhat gyermeket is. Ezt a stratégiát használta arra, hogy kontrollálja a rossz érzést, amit az édesapja (ha ő állt a háttérben) elutasítása váltott ki belőle. Ha erre a felismerésre szert tesz, akkor többé már nem kontrollál és lehet végre gyermeke.

A mondás szerint “egy nő két dologért képes bármit megtenni: hogy legyen gyermeke, és hogy ne legyen gyermeke”.

Mit tehet egy nő, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe vagy, ha már benne van, akkor mégis megoldja?

Ha már kialakult a probléma, akkor legfontosabb, hogy feltegyen magának egy kérdést: „Miért félek attól gyermekem születik?”

Mindenkit óva intek, nehogy erre felháborodottan azt válaszolja, hogy „Nem félek tőle, hiszen másra sem vágyom jobban!” Én elhiszem, de neki nem születik gyermeke, és ezen ő szeretne változtatni. A felháborodással nem megy semmire, legfeljebb eltereli a figyelmét és vesztegeti az idejét. Egy őszinte válasszal viszont megtalálhatja azt a mintát, ami a folyamatot vezérli és akadályozza őt. Ha tudja, hogy mit kell feldolgozni, akkor a legfontosabb lépést már megtette. Ha egyedül nem képes feldolgozni az emlékeket és az érzelmeket, akkor szakember segítségével biztosan meg tudja majd tenni.

Végezetül még egy észrevétel, ami a probléma kialakulásával kapcsolatos.

Sok esetben tapasztalom, hogy ez a témakör olyan pároknál van jelen, ahol a férfinek már van gyermeke, de a nőnek még nincs és szeretne. Egy idő után természetes, hogy a kérdés felmerül kettejük között. Előfordul ilyenkor, hogy a férfi vonakodik, vagy egyértelműen ki is jelenti, hogy nem szeretne több gyermeket. A legfontosabb az, hogy a nő ne arra figyeljen, hogy mit szeretne a férfi és ne minősítse őt, mert ezzel a saját sorsát pecsételi meg! Az egyetlen, ami a segítségére lehet, ha megfigyeli azt, hogy hogyan esik neki a másik kijelentése. Ha rosszul esik és a kapcsolatukat folytatják, akkor könnyen lehet, hogy ebbe a helyzetbe sodorja önmagát akár szóvá teszi nemtetszését, akár csendben hallgat (úgyis az lesz, amit én akarok…). A folyamatot ugyanis nem a logika és az akarat, hanem az érzelmek vezérlik. Ha rosszul esik neki amit hallott, de a kapcsolatban változatlan módon benne marad, akkor kimondatlanul elfogad egy feltételt, mely a további eseményeket tudattalanul vezérelni fogja. Ha rosszul esik neki és emiatt szakít, akkor viszont nyíltan arra törekszik, hogy azt a helyzetet elkerülje, hogy nem lesz gyermeke.

A lényeg ezért nem az, hogy hogyan cselekszik, hanem az, hogy észrevegye amit érez és dolgozza fel az érzelmet, mielőtt a továbbiakról döntést hoz.

Loós Balázs