Rendkívüli állapot = többlet energia = konfliktus

Fizikai síkon, biológiai értelemben ​mindhárom jelenség alapja a többlet energia aktiválása, hasznosítása, és a felesleg tárolása a szervezetben. A megszokott napi tevékenység működtetésénél több energiára akkor van szükséged, amikor különleges helyzettel, megoldásra váró problémával, más néven konfliktussal találod magad szembe. A konfliktus verbálisan értendő, mivel szerencsére az esetek túlnyomó részében emberek között már nem fizikai síkon zajlik. A verbalitás, azaz a szavak a szellem síkja. A test, tehát a fizikai, és a szavak, azaz a szellemi sík között pedig a lélek teremt kapcsolatot érzelem segítségével. A fizikai tünet a megoldatlan szellemi konfliktus fizikai megnyilvánulása érzelmek közvetítése által.

Konfliktus, hiszti, kompromisszum

Az emberek, és az állatvilág hagyományos reakciója a konfliktusra a harc. Ennek két formája a támadás, és a menekülés. A támadás az erősebb, a menekülés a gyengébb eszköze. Az emberi konfliktusokban erősebb az, akinek igaza van, és az akarata érvényesül. Röviden nevezzük hisztisnek. A gyengébb pedig az, aki igazat ad a másiknak, és kompromisszumot kötni ​kénytelen. Nevezzük őt kompromisszum​-késznek. A konfliktus célja az, hogy eldőljön, hogy kinek van igaza. Kinek az akarata érvényesül.

Az elhízás, az inzulin rezisztencia, és cukorbetegség oka az, hogy az állatok, és az emberek szervezete biológiailag ugyanúgy működik, viszont más az életük értelme.

Emberek, és állatok

Az állatok ​létfenntartásának alapja a harc, melynek segítségével eldöntik, hogy ki az erősebb, akinek joga van a génjeit örökíteni.

Az emberi élet célja annak felismerése, hogy a harc felesleges, és szükségtelen, tehát le kell mondani róla. A génjeit (hosszú távon) az tudja örökíteni, aki lemond a harcról, és megtanul harc, tehát elutasítás helyett szeretettel, azaz elfogadással élni. Ő, és leszármazottai egészségesek maradnak, ellenkező esetben betegségek módosítják a géneket, és gátolják az öröklődés folyamatát.

Erre a felismerésre mindenki fokozatosan érik meg az életének a tapasztalatai, azon belül a konfliktusai során. A cukorbeteg megért rá, mert eleget tapasztalt, de az nem született meg benne, ezért csak látszólag fogadja el a helyzetét, csak látszólag tudja mi a szeretet, valójában nem él vele. A szervezete rosszul hasznosítja a cukrot.

A szervezet reakciója a konfliktusra

A szervezet hormonok segítségével teremt kapcsolatot az érzelmek , és a biológiai folyamatok között.

A konfliktus kialakulására a szervezet először az adrenalin szint megemelésével reagál. Az adrenalin hormon stimulálja a vércukor vérbe kerülését, és egyben gátolja annak ​hasznosítását a zsírsejtekben. A többlet vércukor biztosítja a konfliktus lebonyolításához szükséges többlet energiát. Ahhoz, hogy a szervezet sejtjei hasznosítani is tudják a vércukorban tárolt energiát még egy további hormon szükséges, az inzulin. Ez alól az idegsejtek kivételt képeznek. Ők inzulin nélkül is képesek a vércukor hasznosítására. A konfliktus kialakulásának következtében tehát megemelkedik az adrenalin szint, majd a vércukor szint, és végül az inzulin szint is. A szervezet felkészült, kezdődhet az összecsapás.

Az összecsapás során eldől, hogy ki az erősebb, és ki a gyengébb. Az erősebb elfoglalja az őt megillető helyet, a gyengébb pedig – ha életben marad – elmenekül, vagy beilleszkedik, és a továbbiakban kerüli az összecsapásokat. A konfliktus végeztével visszaesik a vérben az adrenalin szint, és a maradék vércukor így beépülhet a zsírsejtekbe későbbi hasznosítás céljából.

Ez a folyamat emberek, és állatok esetében biológiailag, tehát fizikai síkon ugyanúgy zajlik, de csak fizikai síkon zajlik ugyanúgy.

A felismerés, hogy harcolni felesleges több lépcsőben, fokozatosan következik be.

Konfliktus típusok

A ​élővilágban háromféle konfliktus alakulhat ki.

Az első az, amikor két hasonló fizikumú nagyjából egyenlő esélyekkel harcba bocsátkozó, és egyenrangú fél kerül szembe egymással. Ez előfordulhat akkor, amikor két hím oroszlán, két bika, vagy más hím küzd meg az elsőségért.

Az összecsapást megelőzően a szervezetük ​felkészül a harcra. A vérükbe adrenalin, vércukor, és inzulin kerül, hogy az energiaellátás biztosítva legyen. A konfliktus lecsengését követően, miután eldőlt az elsőség kérdése, szétválnak. Visszaesik az adrenalin szintjük, ezzel megszűnik a hatás, mely gátolja a vércukor zsírsejtekben történő tárolását. A maradék vércukrot a szervezetük eltárolja a zsírsejtekben.

Ilyen konfliktus típus akkor alakul ki emberek között, amikor magukat egyenrangúnak gondoló, és a ​vitában egyenlő esélyekkel induló ellenfelek találkoznak. Mindkettőnek van határozott elképzelése a vitás kérdéssel kapcsolatban, így mindkettőnek ugyanaz a célja: rákényszeríteni az akaratát a másikra.

Ilyen jellegű konfliktusba addig keveredhetsz, amíg a szeretet azt jelenti a számodra, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Másképp fogalmazva azt akarod, hogy az legyen, amit te akarsz függetlenül attól, hogy ez jó-e a másiknak. Mindaddig, amíg ez sikerül neked, győztes hisztis vagy, és a fent leírt biológiai folyamat változatlanul zajlik a szervezetedben.

Elhízás

Egyszer aztán elérkezik az ideje annak, amikor kénytelen vagy szembesülni azzal, hogy már nem tudod érvényesíteni az akaratodat. Vereséget szenvedsz, mert a másiknak lesz igaza. Te látszólag elfogadod ezt, és teszed, amire ezáltal az élet kényszerít, de közben belül tovább harcolsz. Ilyen helyzet az állatvilágban nem fordul elő, de az emberek között igen. Vesztes hisztissé válsz, és ekkor elhízol.

Az elhízás csak akkor következik be, ha vesztesként nem tudod elfogadni az eredményt, mert nem érzed igazságosnak. Az igazságtalanság érzésétől hajtva tovább harcolsz belül, vagyis csak látszólag adsz igazat a másiknak, vagy még úgy sem. A konfliktus, és a harc tovább folyik benned. Akkor is harcolsz, amikor a másik nincs is ott, de neked eszedbe jut a sérelmed. A szervezeted pedig a belső harcra ugyanúgy reagál, mint a valódira. Megemelkedik az adrenalin, a vércukor, és az inzulin szinted. Valódi összecsapás híján viszont a többlet energiát nem használod fel. Miután ​eleget bosszankodtál​ megnyugszol, és visszaesik az adrenalin szinted, így a többlet vércukor szabadon raktározódhat el a zsírsejtekben. Minél jobban bosszant a helyzet, vagy minél több igazságtalanság ér, annál intenzívebben zajlik ez a folyamat, és ezért annál jobban meghízhatsz. Pontosabban fogalmazva megváltozik az egyensúlyi testtömeged.

Ilyen helyzet sokféle módon kialakulhat az életben. A lényege az, hogy vesztes hisztissé válj, aki hiába erőlködik, nem tudja az elképzelését, akaratát rákényszeríteni valakire, elfogadtatni valaki mással.

Történhet például gyermek születésével párhuzamosan. Ebben az lehet a fura, hogy mondjuk az elsőnél , vagy akár még a másodiknál sem hízol meg, de a harmadiknál igen. Ehhez mindössze annyi szükséges, hogy a szüleid véleménye eltérő legyen a gyermekvállalással kapcsolatban a tiédtől. “Három gyerek? Megőrültél? Miből fogjátok felnevelni?” stb. Mindegy milyen indokokkal, a lényeg, hogy ne értsen vele egyet, és elkezdjen piszkálni. Kettő még belefér, de a harmadik már nem, úgyhogy indul a piszkálódás, kritizálás. Mivel ő a szülő, te a gyerek, ebben a harcban várhatóan vesztes leszel, ezért a harmadik gyermeknél meghízol. Aztán ​történhet úgy is, hogy megtanulsz írni, olvasni még mielőtt iskolába mennél. Sokkal okosabb vagy a többieknél, de pont olyan osztályfőnököt kapsz, akinek nem jössz be. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy semmiben sem vagy különb másoknál. Ebben a harcban sem sok esélyed van a győzelemre, úgyhogy ​könnyen vesztes hisztissé válhatsz.

Az önbizalomhiányról itt olvashatsz.

Inzulinrezisztencia

A második típusú konfliktus az állatvilágban olyankor alakulhat ki, amikor a felek testfelépítése, és fizikuma nagyjából azonos, de a “hierarchiában elfoglalt helyük”, tehát a rangjuk eltérő. Egymáshoz képest alá-fölérendelt pozíciót foglalnak el. Ilyen pl. a farkas falkában fordulhat elő. Összezördülés ugyan lehet közöttük, de az elsőség kérdése nem vitatott, és a gyengébb nem sérülhet, mert azzal a falka jövője is veszélybe kerül. Ilyenkor a gyengébb szervezete is felkészül egy lehetséges ​összecsapásra, de az izomsejtek nem aktívak, így nincs szükségük többlet energiára. Hiába van inzulin a vérben, nem veszik fel a vércukrot, azaz rezisztensek maradnak az inzulinra. Ilyen típusú konfliktusra ritkábban kerül sor, mivel a hierarchiában elfoglalt pozíciók nem, vagy viszonylag ritkán változnak.

Az inzulinrezisztencia ebből a második típusú konfliktusból alakul ki. A kialakulásának a feltétele az, hogy a szeretet már ne (csak) azt jelentse a számodra, hogy elfogadjanak úgy ahogy vagy függetlenül attól, hogy ez jó, vagy rossz másoknak, hanem pont fordítva. Igyekszel úgy viselkedni, hogy elfogadjanak, szeressenek. Ekkor kompromisszumot kötsz. A másiknak adsz igazat, és az lesz, amit ő szeretne még akkor is, ha az nem feltétlenül jó neked, de ez nem zavar téged. Cserébe természetesen megkapod az elfogadását, szeretetét. Ez a győztes kompromisszumkész állapot. Ezzel meg önmagában nem lenne baj, hiszen ez pont az az állapot, amikor mindketten nyertek. Win-win. Amolyan önkéntes fölé-alárendelt helyzetbe kerültök, mely mindkettőtöknek jó.

Sajnos az élet itt nem áll meg, hanem egy idő után produkál(hat) olyan helyzetet, amikor kompromisszumot kötsz, megteszed, amit elvárnak, és mégsem kapod meg cserébe a várt szeretetet, elfogadást. Küzdesz érte, egyre több kompromisszumot kötsz, egyre jobban kontrollálod önmagadat, de hiába. Kezdesz megérni a felismerésre, hogy feleslegesen, hiába harcolsz, mert úgysem éred el vele a célod. Neki még jó, de neked már nem. Kezdesz vesztes kompromisszum-késszé válni. Ez egy átmeneti állapot. Hol célt érsz, hol nem. Inzulinrezisztens leszel.

Ez következhet be ​például olyankor, ha jól működő párkapcsolatod van, de elveszted a társadat. Ekkor a jól bevált kompromisszumos rutinok hirtelen feleslegessé válnak, mert ​nincs akitől cserébe szeretetet kapj. Megjelenik a tünet. Ugyanez akkor is előfordulhat, ha ugyanilyen kapcsolatban nem meghal, hanem megváltozik a párod, és “már nem szeret”. Te ​tovább küzdesz, még jobban erőlködsz, de egyre reménytelenebbnek látod a helyzetet. Így is inzulin-rezisztenssé válhatsz. Ugyanerre természetesen munkahelyen is sor kerülhet például akkor, ha új főnököd lesz, vagy a régi valamiért megváltozik.

Az inzulinrezisztencia azért átmeneti állapot, mert csak addig áll fenn, amíg a remény él benned, hogy az egyre erősebb kompromisszumaidért cserébe megkapod a szeretetet. Ugyan a ​remény hal meg utoljára, de végül kimúlik, és te beletörődsz, hogy nincs kiút. Szerethetetlen vagy, feladod a harcot, amit a szeretetért folytatsz, és az inzulin-​rezisztenciád cukorbetegséggé alakul.

Megértél a felismerésre, hogy a szeretetért felesleges harcolni, mert sem hisztivel (mások kontrollálásával), sem pedig kompromisszummal (önmagad kontrollálásával) nem tudod megkapni. A kontroll nem segít. Azt hiszed, hogy nem vagy szerethető, eleve vesztesnek tekinted magad, akinek még harcba bocsátkozni is felesleges, mert garantáltan vereséget fog szenvedni.

Cukorbetegség

Ezen a ponton kerülhet sor a harmadik konfliktustípusra, amikor az ellenfelek testfelépítése, és adottságai jelentősen eltérőek. Ilyenkor a gyengébb eleve esélytelen lévén cselhez folyamodhat. Eljátssza, hogy nem is él, azaz halottnak tetteti magát, hátha akkor megússza sérülés nélkül.

A szervezet az ilyen helyzetet úgy reagálja le, hogy megemeli az adrenalin szintet, és ezzel a vércukor szintjét is, de az inzulin szintet nem. Közvetítő hormon híján így az izomsejtek könnyebben maradnak inaktívak, ezzel csökkentve a lebukás kockázatát. Mivel az idegsejteknek nincs szükségük segédanyagra (inzulinra) a vércukor hasznosításához, ezért a gondolkodás, és figyelem lehet észrevétlenül készenléti állapotban. A gyengébb így csak a megfelelő alkalomra vár, amikor hirtelen feléled, és elmenekül, vagy rosszabb esetben felveszi a harcot. Ehhez mindössze annyit kell tennie, hogy a megfelelő pillanatban inzulint küld a vérbe, és máris cselekedhet.

Emberként ez a konfliktustípus is csak biológiailag zajlik így. Elérkezett számodra az utolsó fázis, amikor megértél a felismerésre, hogy felesleges harcolni, mert kontrollal szeretetért harcolni felesleges. Mivel már hiába kötsz kompromisszumot, akkor sem kapod meg a szeretetet, ezért végleg vesztes kompromisszumkész, és ezáltal cukorbeteg leszel. A valódi konfliktusaidra megoldásaid nincsenek, viszont belül folyik a harc. Adrenalin, és vércukor van, de inzulin nem kell, mert harcolni nem akarsz. Legalábbis másokkal nem. Számodra véget ért a tapasztalás, már csak a felismeréseknek kell megszületniük.

Az összes szükséges tapasztaláson átmentél, már nem tudod hisztivel kontrollálni a másikat, sem pedig kompromisszummal önmagad. Nem tudod, de attól még tudattalanul akarod, mert a szeretetre szükséged lenne. A tünet (test) akkor múlik el, ha már nemcsak nem tudsz, hanem nem is akarsz harcolni érte. Sajnos a harc belül mindaddig tovább folyik, amíg a sok megoldatlan konfliktus, kudarc, csalódás (szellem) érzelmek formájában (lélek) jelen van az életedben, és gátolni fognak. Ahhoz, hogy ne bántsanak tovább, fel kell dolgoznod őket.

Loós Balázs

AnaLog Módszer