Gyászfeldolgozás: már akkor félsz, amikor még meg sem történt

A gyászfeldolgozás úgy került a látómezőmbe, hogy az egyik kliensem megkérdezte, hogy tudnék-e neki segíteni benne. Az édesanyja váratlanul megbetegedett, és ő ekkor pánikba esett, és szorongani kezdett, hogy mi lesz majd, ha elveszíti őt. Előre tudta, hogy mit fog érezni, ha bekövetkezik az, amitől tart. Ha előre tudja, akkor az csak azért lehet, mert megtanulta, hogy az édesanyja nélkül rossz lesz majd neki. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyász, és veszteség érzése, tehát az, hogy anélkül a bizonyos ember nélkül rossz, nem velünk született érzés, hanem úgy tanítják meg nekünk. Félni kell, mert rossz, ha valaki meghal. Nélküle rosszabb lesz, mint vele volt.

Ami anyának rossz, az neked is rossz

Egy kisgyerek nem tudja, hogy ez milyen, csak arra figyel fel, hogy apu szomorú, vagy anyu sír, mert meghalt a nagyi. Valójában nem is azzal van baja, hogy meghalt valaki, hanem azzal, hogy egy számára fontos személy ettől szomorú, esetleg kétségbeesett, és tanácstalan. Ezt viszont fenyegetőnek érzi saját magára nézve, és félni kezd, habár azt nem tudja pontosan, hogy mitől is kell félnie, mi ebben az egészben a rossz. A temetésen is mindenki sír. Ezt végképp nem érti, mert ő legszívesebben játszana, csak azt mondjak, hogy nem illik. Szomorúnak kell lenni, különben nem viselkedik jól. Ettől aztán még bűntudata is lesz.

Valójában ez nem is egy, hanem két lépcsős folyamat, amelyben ez az esemény csak az egyik fele a tanulásnak. Ilyen módon tudja meg a gyermek azt, hogy az rossz dolog, ha egy szerettünk meghal. A másik fele a folyamatnak viszont személyes tapasztalat. A veszteségtől, haláltól való félelemet tulajdonképpen aztán ebből a kettőből kombinálja össze.

Itt olvashatsz egy cikket a transzállapotról.

Anya nélkül véged van

Azt például, hogy félned kell, ha anya nincs veled, a legkönnyebben akkor tudod megtanulni saját tapasztalat alapján, amikor bölcsibe, vagy oviba visznek. Senki nem készít fel előre, aztán egyszer csak ott találod magad egyes egyedül a sok idegen között. Sírhatsz akkor már bármilyen kétségbeesetten, nem segít. Anya elment. Most mi lesz? Kezdheted a rettegést, hogy mi lesz akkor, ha ez egyszer végleg megtörténik.

Azt, hogy apa nélkül elveszett ember vagy pedig megtanulhatod mondjuk úgy, hogy kíváncsi vagy valamire. Például arra, hogy a konnektor mire való. Édesapádnak éppen nincs ideje akkor, amikor a konnektor az érdeklődésedet felkelti, és csak annyit mond, hogy most hagyd őt békén, és a konnektort is. Játssz valami mással. Sajnos a kíváncsiság ennyivel nem altatható el, úgyhogy végül csak rászánod magadat, hogy valamit bedugj a konnektorba, mint, ahogy anyától láttad. Ebben a pillanatban hatalmas csattanást hallasz, majd a ház teljes sötétségbe borul, és a szüleid kétségbeesve rohannak, hogy mi történt. Aztán rájönnek, és te hatalmas letolást kapsz az édesapádtól, hogy még egyszer a megkérdezése, és beleegyezése nélkül nehogy bármihez hozzá merj nyúlni, amit nem ismersz. Ezzel gyakorlatilag meg is tanultad, hogy apád nélkül ismeretlen helyzetben cselekvésképtelen legyél. Ehhez még hozzákapcsolódik az az élmény, amikor látod anyukádat sírni, mert elvesztette a saját édesanyját, és már kész is a program. Retteghetsz, hogy mi lesz, ha egyszer ők meghalnak, és te egyedül maradsz az ismeretlen jövőddel.

Itt pedig egy írás a függésről.

Persze nem ez az egyetlen módja a saját tapasztalatok szerzésének. Megtapasztalhatod ugyanezt úgy is, ha a kórházban találod magad hirtelen ottfelejtve mandula műtétre várva, esetleg a nagyiéknál a nyári szabadság ideje alatt, vagy éppenséggel akkor is, ha váratlanul felébredsz a délutáni, vagy éjszakai alvásból, és egyedül találod magad a házban. Az bármikor előfordulhat még olyan szülőkkel is, hogy ki kell szaladniuk a kertbe hirtelen valamiért, akik egyébként odaadóan, és figyelmesen gondoskodnak a gyermekükről.

A hatás ilyen esetben is pontosan ugyanaz, de szerencsére a feldolgozás folyamata is.

A gyász, és veszteség érzése nem velünk született, hanem tanult érzés, és nem feltétlenül kell, hogy életed végéig hasson rád. Megfelelő technikával meg lehet keresni, és ki lehet oldani azokat a konfliktusokat az életedben, amelyek a kialakulásához vezettek. A gyászfeldolgozás ez által lehetővé válik és így meg is lehet szabadulni a veszteség és hiány érzésétől.

A gyászfeldolgozás módjáról AnaLog Alapképzésen tudhatsz meg további részleteket.

Loós Balázs

AnaLog Módszer

AnaLog Módszer képzés, ahol a módszerről, önmagad változtatásáról, az érzelmek feldolgozásáról, és a gátlások oldásáról többet megtudhatsz.