A stressz nem más, mint egy természetes belső jelzés, amivel a szervezet felhívja a figyelmedet az életedben jelenlévő problémára, mely megérett a megoldásra. Felkészültél arra, hogy egy korábban keletkezett, és az érzelmi elméd által elraktározott konfliktust (emléket) felszámolj. A stressz csak akkor múlik el véglegesen, ha az emléket, és vele az érzelmet feldolgozod. A feldolgozás azt jelenti, hogy meg kell keresned az emléket, és benne a hibát, és ki kell javítanod azt. Amíg ezt nem teszed meg, addig legfeljebb időszakosan tudod csökkenteni a feszültséget, de minden alkalommal, amikor olyan eseménynek leszel részese, mely az eredeti konfliktusra emlékeztet ismét zaklatott leszel. Ez független attól, hogy alkalmazol-e stressz oldási technikát, vagy nem. Ha fel akarod számolni a stresszt, akkor a figyelmedet arra az eseményre kell koncentrálnod, amely a kérdéses érzelmet felkorbácsolja.
A példa kedvéért legyen ez a helyzet a következő. Egy fiatal lány buliba készül. A legjobb barátnője hívta meg rá, és ő természetesen örömmel mondott igent. Ezzel egy időben azonban feszültté is vált, és a kitűzött időpont közeledtével a feszültsége egyre csak növekedett. Aggódott, hogy mi lesz majd a buliban.
Azért aggódott, mert az utóbbi időben egyre fokozódó problémát jelentett a számára, hogy fesztelenül, oldottan viselkedjen az ilyen eseményeken. Szerette volna jól érezni magát, mint a többiek, de sehogy sem sikerült neki, és nem értette ennek az okát. A legutóbbi alkalommal is az történt, hogy miközben néhányan szinte rögtön, a parti elején belevetették magukat a szórakozásba és önfeledten táncoltak a szoba közepén, ő félszegen, szorongva figyelte őket a falnak támaszkodva. Mindezt önbizalom-hiányra vezette vissza. Ő úgy fogalmazott, hogy önértékelési problémája van.
Attól, hogy ezt a helyzetet ellátja az “önértékelési probléma” nevű címkével, semmi nem fog változni. Ettől még nem fogja tudni, sem azt, hogy mi a baja, sem pedig azt, hogy mit tegyen annak érdekében, hogy az megszűnjön. Akár táncol, akár a fal mellett álldogál, akár átsomfordál egy másik szobába, továbbra is feszült marad, sőt, ha visszautasítja a meghívást, az sem javít a helyzetén. Bármelyiket választja is ezen lehetőségek közül, azzal csak azt akarja elkerülni, hogy még stresszesebb legyen. Nem tesz mást, mint menekül a probléma elől. A stressz feladata pont az, hogy a figyelmét felkeltse. Ha odafigyelés helyett menekül, akkor elvesztegeti a lehetőséget, és elmélyíti a problémát.
Az odafigyelés azt jelentené, hogy megfigyeli, kideríti, hogy miért, és hogyan alakította ki ezt a gátlásos viselkedést?
Erre a helyzetre másik címkét is rá lehet aggatni: gátlásosság. Szeretne táncolni, de nem mer, mert valami gátolja, akadályozza benne. Ez a valami rossz érzést kelt, és ráadásul attól függetlenül megmarad, hogy elmegy a buliba, vagy nem, sőt, még, ha netán táncolna, az sem javít rajta. Valamiért kialakított egy gátlást, amiről egyetlen dolgot tudhat biztosan: ha pusztán “leküzdi”, és annak ellenére cselekszik, akkor azzal csak ront a helyzetén. Ehelyett inkább azt kellene kiderítenie, hogy mi ellen védi ez a gátlás?
Erre csak akkor tud fényt deríteni, ha megtanulja az érzelmei elméjét megfelelően használni, mivel ott tárolja az összes megoldásra váró konfliktusát (emlékét).
A gátlás mindig egy tévedés, téves következtetés miatt alakul ki, és mindig egy hibás viselkedésminta megismétlésétől véd. Az ő esetében történelem órán került sor a gátlás kialakítására. Nem szerette a történelmet, ezért nem is szívesen tanult rá. A történelem tanár ráadásul vakon lelkesedett a tantárgyáért, és személyes sértésnek vette, ha bárki máshogy viszonyult hozzá. Ha valaki nem tanult, akkor képes volt arra, hogy a többiek előtt megszégyenítse. Ez történt vele is. Nem készült, és megszégyenítették. Az itt érzett szégyen volt az, ami a gátlást kialakította nála, és a későbbiekben arra sarkallta, hogy a hasonló kimenetellel kecsegtető helyzeteket elkerülje. Ez aktiválódott többek között a buliban is, ahova a barátnője hívta.
A gátlás azért alakult ki nála, hogy megakadályozza őt abban, hogy az ehhez hasonló megszégyenüléssel járó helyzetekben egy adott módon reagáljon, és ezzel még nagyobb bajba sodorja önmagát. Ahhoz, hogy a gátlást oldani tudja, a történelemóra segítségével ki kell derítenie a tévedése lényegét, és megoldani azt. Ez azt jelenti, hogy meg fog változni. Amikor ez megtörténik, a gátlás oldódik, és nem lesz a továbbiakban problémája azzal, ha bulizni hívják. Hogy miért, és hogyan fogja majd akkor kezelni ezt az adott helyzetet, az csak a gátlás oldását követően lesz látható a számára. Ezt a feladványt pusztán logikai úton, az érzelmi eme és a tudat megfelelő alkalmazása nélkül nem képes megoldani. Csakis az elme “érzelmi feldolgozó üzemmódba” való átkapcsolásával nyílik meg a számára az út.
Loós Balázs
AnaLog Terápia
Kapcsolódó cikkek, linkek:
Az elme működéséről, az öngyógyításról és probléma megoldásról további információkat tudhatsz meg az AnaLog elme I. című könyvből, vagy az AnaLog elme I. című képzésen.
Miért van szükség az érzelmek oldására?
A tünetek (gátlások) célja, és kialakulása
Mitől függ, hogy milyen gyorsan gyógyulsz?
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!