Lámpaláz

Félelem? Szorongás? Fóbia? Tulajdonképpen mindegy minek tekintjük, mert a lényeg így is, úgy is ugyanaz. Aki lámpalázas attól fél, hogy sok, vagy akár nem is annyira sok ember elé ki kell állnia, és mondania kell valamit. Szerepelnie kell, meg kell mutatnia magát, és ettől leveri a víz, elvörösödik, szaporább a légzése, stb. Különféle tüneteket produkál, és már előre rosszul van, pedig sokszor a szereplésnek még híre, hamva sincs. Minél jobban közeledik a szereplés időpontja, annál feszültebb.

Lámpaláz: az érthetetlen jelenség

A lámpaláz olyan jelenség, amit logikusan megmagyarázni nem feltétlenül lehet. Ebben talán inkább a fóbiákhoz hasonlít. Hogyan lehet logikus magyarázatot adni arra, amikor valaki könnyedén tart előadásokat több száz ember előtt, de valamilyen furcsa, és érthetetlen okból kifolyólag rosszul lesz bizonyos helyzetekben, amikor alig tucatnyian vannak a teremben, ahol ugyanazt az előadást tartja? Arra is elég nehéz elfogadható indokot találni, amikor egy profi zenész, aki hozzászokott, hogy akár több száz, vagy több ezer ember előtt koncertezzen, úgy dönt, hogy megtanul egy újabb hangszeren játszani, és döbbenten tapasztalja, hogy eluralkodik rajta a lámpaláz, és lebénul minden alkalommal, amikor szerepelnie kell, de csak akkor, ha az új hangszeren játszik, a réginél nem.

Az sem segít, ha tudod, hogy miért van

Még az egyszerűbb esetek közé tartozik az, amikor érthető magyarázatot lehet adni a lámpaláz okára. "Suliban szerepelnem kellett az évzáró ünnepségen, és belesültem a szövegbe. Azóta rosszul vagyok, ha csak arra gondolok, hogy emberek előtt kell megszólalnom. Vagy: oviban kakukkos órának öltöztettek a szüleim farsangkor, pedig én királylány akartam lenni, és ráadásul még cikiztek is érte a többiek. Azóta ki nem állhatom, ha szerepelnem kell." Ilyen esetekben könnyebb értelmes indokot találni arra, hogy mi állhat a lámpaláz hátterében, habár attól, hogy az okát tudjuk, a lámpaláz még nem múlik el.
A megoldás szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy tudod-e a lámpalázad okát, vagy sem. A lényeg akkor is az, hogy szeretnél bizonyos helyzetekben könnyedén, lámpaláz, feszélyezettség nélkül, lazán, és felszabadultan megszólalni emberek előtt anélkül, hogy attól tartanál, hogy kellemetlen helyzetbe kerülsz. Nem szeretnéd, hogy ez a kellemetlen érzés akadályozzon.

Egyszerű, gyors megoldás AnaLog oldással

Habár az önmagában nem segít, ha tudod, hogy mikor alakult ki, vagy mi az oka, azért a megoldáshoz mégis hozzásegít, ha kiderítjük, mert ez adja a kulcsot a kezedbe, hogy megszabadulj a bénító érzéstől. A lámpaláz egy olyan önvédelmi program, ami azért alakult ki, mert gyermekként rosszul viselkedtél. A rossz viselkedésedet a tapasztalatlanságodnak, és az abból fakadó félelmednek köszönhetted, de ettől még a következményét viselned kell. A lámpaláz tulajdonképpen az egykoron elkövetett hibádra emlékeztet, és ezzel arra ösztökél, hogy járj utána, dolgozd fel, és javítsd ki, és változz meg. Miután ezt megtesszük, a lámpalázad is elmúlik, mint ahogy abban az esetben is történt, amikor azzal keresett meg valaki, hogy segítsek neki, mert képtelen megszólalni munkahelyi összejöveteleken, és elmondani a véleményét, hiába kérik fel rá, és hiába van határozott véleménye neki is. Az ő esetében egy félresikerült általános iskolai szereplés állt a probléma hátterében, amit megoldottunk, és ezt követően már nem jelentett problémát neki, hogy a véleményét képviselje.

Az AnaLog oldás nem tréning, ami felkészít arra, hogy hogyan szerepelj mások előtt, hanem egy új módszer, ami a lámpaláz hátterében álló érzelem feldolgozásával megszünteti a gátlást. Ezáltal válsz képessé arra, hogy feszélyezettség nélkül szólalj meg mások előtt, és spontán, félelem nélkül önmagad légy.

A fenti esetben a lámpaláz oldását követő héten ezt a visszajelzést kaptam:

"Kedves Balázs!

A hétvégén lehetőségem volt arra, hogy leellenőrizzem az előző oldásunk hatását, mert egy  egy 500 fős rendezvényen vettem részt. A rendezvényen jelentkezőket kerestek egy feladatra, amihez ki kellett menniük a színpadra. Meglepő módon életemben most először úgy voltam vele, hogy, ha most nem megyek ki, akkor azt egész életemben bánni fogom. Már önmagában ez nagyon nagy dolog tőlem, amit korábban még elképzelni sem tudtam volna. Kicsit olyan érzés volt, mintha belülről valakik löknének előre, hogy menjek én is. A végén ráadásul meg kellett osztani a tapasztalatainkat a többiekkel, amire csak páran jelentkeztek. Ez végképp elképzelhetetlen lett volna ezt megelőzően a számomra. ilyet soha nem tettem volna, így aztán, amikor jelentkeztem azt is el kellett mondanom nekik mikrofonnal a kezemben, hogy eddig én voltam az, aki soha ki nem jött volna egy színpadra ennyi ember elé. A végén ugyan remegett már egy kicsit a mikrofon a kezemben, de inkább a rutin hiánya, mintsem a félelem miatt. Hatalmas áttörés volt ez a számomra, és nagyon büszke voltam magamra.

Az a sok ember ott ült előttem, és végre nem azt néztem, nem rájuk figyeltem. Korábban is ezt tanították a tréningeken, de soha nem tudtam megtenni.

Köszönöm neked ezt a tapasztalatot!

G. Éva

2017.11.06."

Loós Balázs

AnaLog Terápia