A kontrollt nem adom!

Nemrég szembejött velem egy kérdés, amivel már rég találkoztam. Valaki megkérdezte tőlem, hogy most akkor AnaLog Módszerrel, vagy hipnózissal dolgozom. Ez tulajdonképpen nem is ért váratlanul. Viszonylag sűrűn kérdezik, hogy mi a különbség a kettő között, és arra a kérdésre már van kész válaszom. Viszont most nem volt egyértelmű, hogy mire kíváncsi a kliensem, úgyhogy visszakérdeztem, hogy miért szeretné tudni. Erre azt mondta, hogy azért, mert hipnózist azt nem szeretne. Gyűlöli még a gondolatát is annak, hogy a kontrollt önmaga felett átadja valaki másnak.

Hahó! Ki van a toronyban?

Hát igen a kontrollt mindenki szereti maga gyakorolni az élete felett, és nem akarja, hogy más döntsön arról, hogy ő mit tesz, vagy hogyan viselkedik. Te is így vagy ezzel? Feltételezem, hogy igen. Én mindenesetre egészen biztosan.

Ha netán te is, akkor ugye nem bánod, ha felteszem azt a kérdést, hogy biztos vagy-e abban, hogy a kontrollt te gyakorlod az életed felett? Nem hipnózisban, hanem a mindennapokban. Mondjuk például akkor, amikor megbeszélsz egy találkozót a szerelmeddel, de valamiért elkésik a randiról. Szerencsére jó fej. Telefonál, hogy a főnöke elcsípte még néhány szóra a kijáratnál, amiből fél óra lett, úgyhogy elnézést kér, de most később érkezik, mint ahogy megbeszéltétek. Amíg szerelmes vagy, talán fel sem tűnik ez a helyzet, de 10 év házasság után, ha csak havonta egyszer fordul elő, akkor is sík ideggé válhatsz tőle, amikor vacsora előtt megcsörren a a telefonod, és hív a párod, hogy ne várjatok rá a gyerekekkel, mert ma tovább marad bent. Jó lenne, ha nem így lenne, hanem valahogy máshogy, de hát mit lehet tenni? Ilyen a főnöke.

Ezt a helyzetet nem te kontrollálod. Pedig ez is a te életed. És még csak transzban sem vagy. Senki nem hipnotizál, főleg akkor, ha addigra már a szerelem is elmúlt. 😉

Itt találsz egy írást az emlékek kényszerítő erejéről: A múlton nem lehet változtatni?

Úgy tűnik, többnyire valaki más…

Egy párkapcsolatban, vagy az életben nem ez az egyetlen buktató, sőt, talán ez éppen csak egy kisebb, jelentéktelenebb sok másiknál. Egyébként az is lehet, hogy nem csak te vagy feszült, hanem a párod is, akit ezredszer kap el egy pillanatra a főnöke a kijáratnál “csak még egy szóra”. De nem tehet semmit, mert amúgy jó fej a főnök, jól megfizetik a munkáját, és megbecsülik a munkahelyén. Ezt a helyzetet ő sem kontrollálja. Sem ő, sem te, hanem a főnöke. Ebben a pillanatban a főnök gyakorolja  a kontrollt az egész családod felett, aki még csak nem is családtag! Ráadásul anélkül, hogy bármelyikőtöket hipnotizálná.

És te (esetleg) attól félsz, hogy valakivel találkozol, hogy segítsen megoldani ezt a problémádat, majd nála a folyamat során transzállapotba kerülsz (többek között a hipnózis is transzállapot), és ott átengeded a kontrollt másnak, és olyat teszel, ami rossz lesz neked? Ez nekem elég viccesnek tűnik.

Ezen kívül van viszont számos más helyzet is az életben, amikor a kontrollt nem te gyakorlod. Ha dohányzol például, akkor ugyanehhez még ember sem kell. Pár centi papírba tekert dohány is képes arra, hogy az irányítást egy időre átvegye tőled. Ebbe belegondoltál már?

Itt pedig egy másikat arról, hogy mit jelent megbízni valakiben: Bizalom? Az nem létezik.

Elvenni nem tudjuk a kontrollt, de visszaadni igen

Nos, ha eddig nem, de most netán igen, akkor szeretném neked elmondani ugyanazt, mint amit a kliensemnek mondtam: nálunk nem elveszíted, hanem oly hosszú idő után végre visszanyered az irányítást az életed felett. Igaz, ezt transzállapotban tudjuk csak lehetővé tenni, de sajnos az a helyzet, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a célodat elérd, és végre megszabadulj a téged idegesítő problémától, tünettől, vagy konfliktustól. Egyébként a kontrollt nem vesszük át tőled közben sem. Nem tudunk elvenni tőled olyasmit, ami neked sincs.

Loós Balázs

AnaLog Módszer