A reggeli ébresztőóra hangja úgy hasította szét a férfi álmát, mintha gyomron bokszolták volna. Aztán amikor ráeszmélt, hogy egy újabb hétfő reggelre ébredt, akkor legszívesebben ordítani szeretett volna. De nem tette.

A munka, amit kezdetben olyan szenvedéllyel végzett, mára már csak kínszenvedés számára. Azok a gyilkos hétfő reggelek.

De nincs választása, el kell indulnia. Számtalanszor eljátszott már a gondolattal, hogy munkahelyet vált. Elképzelte, hogy valami olyasmit csinál, ami öröm számára. De ezt a gondolatot a félelem érzése szőtte át. A felesége biztosan nem támogatná, mert az utóbbi időben eltávolodtak egymástól. Hiába, ez a tíz év házasság megkoptatta az érzelmeket.

Aztán ott van a lakáshitel, amit fizetni kell, még vagy tíz évig. Nem kockáztathatja, hogy egy rosszul sikerült munkahelyváltás miatt egy időre nem lesz elég bevételük. Az is lehet, hogy el sem tudna helyezkedni. Hamarosan negyven éves lesz, elsősorban a fiatal, képzett suhancokat keresik a munkáltatók. Ő mióta végzett az egyetemen, nem vett tankönyvet a kezébe. Egyszerűen nem volt energiája, hogy tanuljon.

Apja példája lebegett a szeme előtt, aki arról a munkahelyről ment nyugdíjba, ahol fiatalkorában kezdte. Ő is kibírta valahogy…

Van választásod

Ismerős számodra ez a helyzet? 35 és 42 év között mindenki életébe berobban az életközepi válság. A dolgok ilyenkor átértékelődnek. Megvan a párkapcsolat, gyerek, ház, kutya, macska, relatív anyagi biztonság, és mégis nyugtalanság van az emberben.

Lehet, hogy felteszi magának a kérdést, hogy mi végre ez az egész? A mindennapos mókuskerék, a stressz, a pénz hajszolása? Ez már így fog menni? Ez az ember életének értelme? Vagy ennek így nincs is értelme?

Van, akinél nagy pusztítást végez az életközépi válság, borul minden, és van, aki kisebb súrlódásokkal megússza.

Tehát ennél az életszakasznál sok minden megkérdőjeleződik az emberben. Ha mer magával őszinte lenni, akkor észreveheti, hogy sem a párkapcsolatában sem a munkájában nincsenek rendben a dolgok.

Korábban már írtam, hogy mi történik ilyenkor a párkapcsolatban.

Most a munkát, a hivatást nézzük meg nagyító alatt. A fenti történetben látszik, hogy a férfi tisztában van vele, hogy nincs rendben a munkájával, mégsem tud változtatni. Egy banális indokot választ ehhez: az édesapja is egy munkahelyen dolgozta végig az életét, ő is kibírta valahogy.

Hát ez nem éppen a boldog élet receptje, ugye?

Miből kell kiindulnunk?

Látszik, hogy főhősünkben megvan a tudatosság, hogy számára ez a helyzet nem jó. Ez már egy jó kiindulási pont. De hiányzik a cselekvési képessége, le van blokkolva negatív érzelmek által. 

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan éljünk, anyagilag és érzelmileg is stabilnak kell lennünk. 

Főhősünk rendben van ugyan anyagilag, de mégsem mer váltani, fél attól, hogy egy időre nem lesz elég bevétele. Látszik is a baj, a feleségével eltávolodtak egymástól. Nem számíthat érzelmi támogatásra, ha váltani szeretne, vagy esetleg egy időre nem lenne munkahelye. Ha az érzelmi oldal és az anyagi oldal is instabillá válik, akkor az egy nagyon nehéz helyzet, amiből időbe telik kimászni. Tehát joggal tart egy ilyen szituációtól. Ha a feleségével jó lenne a kapcsolata, akkor magabiztosabban döntene a változtatás mellett.

Nézzük tovább, mi akadályozza még. Ha új helyre menne, szembesülnie kellene az önbizalomhiányával. Most úgy gondolja, hogy a nála fiatalabbak mellet labdába se rúghat, és az elmulasztott tanulás miatt hátrányba kerülne. Úgy érzi, hogy nem elég jó. Természetesen ezt csak ő érzi így, a valóság valójában lehet, hogy egészen más.

Végül pedig egy családi mintázatát látjuk, amelyet tudat alatt követni kényszerül, és a logikájával meg is magyaráz. Édesapja is több évtizedet húzott le egy munkahelyen. Onnan ment nyugdíjba, ahol fiatalként a munka világába lépett.

Mi szükséges ahhoz, hogy változtatni tudjon? 

Egy ilyen helyzetből úgy tud kimozdulni és változtatni, ha feldolgozza a félelmet és a hiányérzetet, amit a munkájával kapcsolatban érez. Minden embernek van valamilyen feladata, egy olyan tevékenység, amelyet szívesen és örömmel végez. A negatív érzelmek oldása hatására megnyílik a kíváncsiság, és megjelenik az a terület, amely irányába jó érzéssel el lehet indulni.

Lehet, hogy nem is kell egy másik munkahelyre mennie, hanem egy pozícióváltás megoldja a helyzetet. De az is lehet, hogy eltemetett gyerekkori álmok bukkannak fel a felszínre, és kínálják fel magukat megvalósításra.

Az egész folyamatot úgy lehet elképzelni, mint amikor valaki kap egy ajándékot, ami számos papírrétegbe van becsomagolva. Fogalma sincs mit fog kapni, mert akkor igazán izgalmas az ajándék, ha meglepetés. Minden egyes oldással lekerül egy réteg “csomagolópapír” – negatív érzelem – és a végén előtűnik az, amiért az egészet végigvitte. Megszületik a bizonyosság érzése. Igen, erre szeretnék menni, ez érdekel!

A feldolgozási folyamat során az önbizalomhiány is lassan eltűnik, és lesz majd mersze kilépni abból a helyzetből, ami nem jó számára. Feldolgozza azokat a gyermekkorban rögzült viselkedésmintázatokat, amelyek eddig vezérelték az életét, és ebbe a szorult helyzetbe kényszerítették. A helyükbe új mintázatok születnek, amelyek szolgálni fogják őt abban, hogy boldog életet éljen. Megtalálja azt a hivatást, amelyet örömmel tud végezni. Nem fog már félni az anyagi veszteségtől, és bónuszként a feleségével is javulhat a kapcsolata.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, és szeretnél változtatni rajta, akkor várom szeretettel a jelentkezésedet!

Győri Andrea

AnaLog Módszer konzultáns