Damoklész kardja

Ha üzletkötő vagy, ráadásul olyan helyen, ahol jövedelmed túlnyomó része a jutalékodon múlik, és még azt is előírják, hogy mekkora minimális kötést kell hoznod, különben repülsz a munkahelyedről, akkor könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb olyan érzésed lesz, mintha Damoklész kardja lebegne a fejed felett. Ha nincs elég kötésed, akkor szorongani kezdhetsz, ami jelentősen megnehezíti a munkádat, mert ezt az ügyfelek is megérezhetik. Ilyenkor könnyen kerülsz spirálba például valahogy így: az ügyfeleid nagyon pozitívan állnak hozzá az ajánlathoz, lelkesek, szinte elhalmoznak a bókjaikkal, hogy milyen remek ajánlattal kerested meg őket, majd ezt követően köddé válnak. Nem veszik fel a telefont, kinyomnak, halogatnak, kifogásokat keresnek, majd végül visszalépnek, még mielőtt a szerződés megköttetett volna. Ez nemcsak azért bosszantó, mert így nincs jutalékod, és nincs fizetésed, de még egy csomó energiádat is felemésztheti, amíg a fantomok után szaladgálsz. A hitegetések miatt hívogatod, egyeztetsz, újra egyeztetsz, stb. Megy az idő, megy az energia, eredmény meg semmi. Eleinte csak lehangoló, aztán később már telefonálás gondolatától is kiráz a hideg. Elmegy a kedved az egésztől, és még talán azt is megkérdőjelezed, hogy jó helyen vagy-e egyáltalán?

Pénzre szükséged van a megélhetéshez, a rendszer viszont kilök magából, ha nem teljesítesz határidőre. Na jó, de így hogyan? Ígérgetésekkel tele van a tarsolyod, de eredmény az nincs.

A sors keze?

Az ilyesféle spirál nem a véletlen műve, és nem sorscsapás. A zavartalan munkát jelentősen akadályozó görcsös hozzáállás, és félelem mögött a múltad olyan eseményei húzódnak meg, amelyekkel ideje szembenézned, és felszámolnod őket, ha eredményessé akarsz válni. Változtatnod biztosan kell, de nem feltétlenül a munkahelyeden. Egy meggondolatlan felmondással csak még nagyobb bajba sodorhatod magadat, mint amekkorában vagy. Sokkal inkább magadban, belül, az érzelmeiden, amik a jelenséget láthatatlan, és látszólag megfoghatatlan módon irányítják..

Itt találsz egy írást arról, hogy mi kell a változáshoz, és mennyi idő kell hozzá.

Ne akard annyira!

Nem akarásnak nyögés a vége, tartja a mondás. Hát még az akarásnak! Annak még inkább. Persze nem feltétlenül, de az üzleti életben jó eséllyel igen. Ott, ha valami  nem megy, akkor abból nincs profitod, és, ha hosszú ideig erőlteted, akkor becsődölsz, mert több a kiadásod, mint a bevételed. Nem misztika ez, csak szimpla matek. Ha ez a helyzet, akkor sürgősen változtatnod kell valamin, mielőtt még átcsapnak a hullámok a fejed felett. Ebben az esetben a legegyszerűbb az lenne, ha nem vesztegetnéd az idődet ígérgető lufi emberekre. Csakhogy sokszor az a gond, hogy mást sem hoz az utadba az élet, mint ilyen ügyfeleket. Ha mindenki ilyen, akkor nem kívül kell keresni a megoldást, hanem belül, mert ott a baj.

Küzdesz folyamatosan, akarod nagyon, de semmi eredménye. Pont azért nincs eredménye, mert annyira akarod. Valahogy el kellene engedni ezt a nagy akarást, hogy lazán állj a kérdéshez, mert amíg a félelmedre koncentrálsz, addig nem sok esélyed van a sikerre. Ezt érzik a partnereid is, és ezért menekülnek ilyenkor előled.

Az a rossz, és a jó is az érzelmekben, hogy látszólag kuszán szövik át az élet minden területét. Azért rossz, mert logikailag lehetetlen követni a kapcsolatokat az események (emlékek) között, viszont az a jó benne, hogy, ha megtaláljuk a pontot, ahol javítani lehet, akkor az mindenhol egyszerre fejti ki a hatását. Függetlenül attól, hogy látunk-e logikai kapcsolatot, vagy sem. Többnyire nem.

Itt pedig egy másik az önbizalomhiányról.

A szekér, amit feleslegesen tolsz

A problémád ilyenkor az, hogy erőltetsz valamit, amit nem kellene. Talán nőket többször akadályoz ez a hozzáállás, mint a férfiakat. Lehet, hogy kitartóbbak? Nem tudom, de azt igen, hogy a magánéletben is ugyanígy működik a program. Tolod ott is a szekeret, és nem veszed észre, hogy egyedül. Lehet az is, hogy sikerrel, úgyhogy fel sem tűnik. Egyedül tolni két, vagy több ember szekerét viszont mindenképpen fárasztó, és felesleges is, mert a többi közben nem veszi észre magát, aztán, amikor kimerülsz, és feladod, akkor mindenki egyszerre kezd kapkodni, kétségbe esni, miközben téged hibáztatnak. Akkor már rájössz, hogy nem kellett volna ennyire erőlködni, mert mások helyett úgysem oldhatsz meg semmit, de akkor többnyire már késő. Csak a bűntudat marad, a harag meg a háború. Ritkán happy end a vége...

Amolyan hibás program ez, ami a döntéseidet befolyásolja. Nemcsak a munkában, de a magánéletben is éppen ugyanolyan módon, és ezt az egészet nem most kezdted, hanem évtizedekkel ezelőtt. Eleget toltad, be kellene fejezned, de nem mindegy, hogy hol, és hogyan! Lehet, hogy korábban hasznos volt valamiért a számodra, de már idejétmúlttá vált, úgyhogy mielőbb változnod kellene. Azért alakult ki ez a helyzet a munkahelyeden, mert a változást ott érdemes kezdened. Elméletileg mindegy, hogy melyik ponton változtatsz, de talán munkahelyi környezetben kevesebb ember sérül. Kisebb a kockázat. Ilyenkor úgyis egymást érik az ígérgető, de szavukat nem tartó emberek itt is, ott is. Egy kaptafára megy a folyamat a magánéletben, és a munkában egyaránt. Az egész arra megy ki, hogy belefáradj, és végre feladd a megfelelést mindenkinek, és végre magadra koncentrálj, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. Azzal, hogy megkeresed, és kioldod a folyamatot vezérlő érzelmeket nemcsak megértheted, hogy miért lettél ilyen, de végre képes is leszel beletörődés helyett elfogadni, és megváltoztatni. Megváltoznak az érzelmeid, elmúlik a görcsösséged, megváltozik a hozzáállásod, és ezzel megváltoztatsz mindent magad körül. Nemcsak a munkahelyeden, hanem a magánéletedben is. Az érzelmeknek mindegy, mert egyformán hatnak mindenhol.

Loós Balázs

AnaLog Módszer

AnaLog Módszer képzés, ahol a módszerről, önmagad változtatásáról, az érzelmek feldolgozásáról, és a gátlások oldásáról többet megtudhatsz.