Feltettem egy bejegyzést és egy videót is a netre az együttérzésről. Arról, hogy hogyan „használhatod” a generációs minták feldolgozására és a konfliktusaid megoldására.

Arról volt szó ott, hogy amikor a párod „rosszul viselkedik”, akkor sokkal inkább haragszol rá, mint hogy együtt érezz vele. Ez érthető, ugyanakkor a helyzet megoldását akadályozza. Soha nem tudsz ilyen problémát megoldani akkor, amikor történik, és később sem – bármennyit is gondolkozol rajta.

Megoldani csak a gyerekkori emlékeid vagy belső képeid segítségével tudod, mert azokban kezdenek látszani tisztábban az érzelmek és azok a generációs minták, amiket a szüleidtől átvettél.

Az életben semmi nem történik véletlenül. Az összes konfliktus, amit a párkapcsolatodban tapasztalsz, a szüleid kapcsolatában is jelen volt.

Érthető, hogy ha ők nem tudták megoldani, akkor te sem tudod – hiszen nem tudták megtanítani, hogyan kell. Korábban arról volt szó, hogyan indulj el a feldolgozás útján. Most arról lesz szó, miért kell feldolgozni a generációs mintákat. Anélkül ugyanis nem sok esélyed van megoldani a konfliktust.

Mit érez a másik fél? A férfi oldala

Korábban abból a példából indultam ki, hogy a pároddal megbeszélitek: kiporszívóz. Ő ezt meg is teszi, de csak a földszinten – az emeleten nem. Ez neked nem esik jól, hisz ezzel nem igazán vagy kisegítve, így haragszol rá.

Ez az a harag, ami arra a gyerekkori jelenetre emlékeztethet, amikor az anyukád vacsora után a mosogatással volt elfoglalva, téged az apukádra bízott, de ő meg betett a kiságyba és tévét nézett. Felnőttként, ha van munkád és esetleg egy-két gyereked, valószínűleg le vagy terhelve, így könnyen tudsz azonosulni az anyukád helyzetével, és haragudni az apukádra – ugyanúgy, mint a párodra a félig elvégzett porszívózás után.

Ez érthető, de a megoldáshoz kevés. Generációs minták ugyanis nemcsak benned alakulnak ki, hanem másokban is.

Tegyük fel, hogy nem nőnek, hanem férfinek születtél. Te vagy az a srác, aki felporszívóz a földszinten, majd elégedetten leül, mert azt hiszi, tökéletesen elvégezte a feladatot. Később erősen meglepődsz azon, hogy nem köszönet, hanem szidás a jutalmad. Mindegy, kinek van igaza, neked valószínűleg rosszul esik, ami történik.

Természetesen neked is van olyan gyerekkori emléked, ami passzol ehhez a helyzethez:

• Az édesapád éppen hazaér a munkából,

• Az anyukád azzal fogadja, hogy már megint elfelejtett megvenni valamit a boltban, és nem azt hozta, amit kellett volna.

Ebből kisebb veszekedés kerekedik, amit szomorúan figyelsz, mert arra számítottál, hogy az apukád majd játszani fog veled. Ennek a játéknak fuccs. Az apukád dühösen bevágja az ajtót, és elmegy kiszellőztetni a fejét – mire hazaér, neked már feküdnöd kell.

Így aztán haragszol az anyukádra, mert miatta nem játszhatsz az apukáddal, sajnálod az apukádat, aki munka után hulla fáradtan elment még a boltba, és ez a köszönet érte. És persze haragszol a párodra is, mert ugyanúgy szemrehányást tesz, mint az anyukád az apukádnak régen.

Pont fordítva zajlik benned minden, mint benne. Hogy lehet itt igazságot tenni? Nyilván sehogy.

Miért éppen egymásba szerettetek bele?

Ha most azt mondom, hogy nem véletlenül találtatok egymásra és szerettetek egymásba, az mennyire lep meg?

• Te vagy az a lány, akinek az anyukája éjt nappallá téve robotol, miközben az apukája csak a lábát lóbálja. Eleged van belőle, hogy ennyire felületes, és cseppet sem figyel rád. Mindig csak a felét végzi el annak, amit kérsz tőle.

• Vagy te vagy az a fiú, aki a munkahelyéről hazaérve pihenés helyett felporszívóz, és köszönet helyett kritika a jutalma. Eleged van abból, hogy soha nem lehet elég jó, amit csinálsz.

Jut eszembe! Neked van egy másik emléked is. Egy olyan, amelyikben a szobádat takarítottad fel 16 éves korodban. Segíteni szerettél volna az anyukádnak, mert végül elváltak az apukáddal, és két munkahelyen kellett dolgoznia, hogy eltartson titeket. Aztán este hazaérve, ahelyett, hogy megköszönte volna a munkádat, egyfolytában morgolódott – többek közt azon, hogy legalább az előszobát felmoshattad volna suli után, ha már úgysem tanulsz soha. Azt persze nem vette észre, hogy a szobád makulátlanul tiszta.

Most akkor kinek van itt igaza? Nyilván senkinek. Igazságtételre nincs lehetőség, de nem is kell.

Nem igazságot kell tenni, hanem megoldani azt, amit a szüleitek nem tudtak: megoldani a konfliktust, megváltozni és változni együtt.

A generációs minták összekapcsolódása

Itt nem egy generációs mintát kell megoldani, hanem kettőt. Mert nem egy mintát örököltél, hanem kettőt: egyet az anyukád ágáról, egyet meg az apukád ágáról. Igaz, találkoztak benned, de ettől még két mintáról van szó.

És nemcsak te, hanem a párod is kettőt örökölt. És milyen meglepő: ez a két-két minta valahogy pont passzol egymáshoz. Mintha arra tervezték volna őket, hogy közösen megoldjátok őket.

Ja, és még egy dolog! Téged a mai napig kimondottan zavar az, hogy a szüleid nem váltak el. Sokkal egyszerűbb, tisztább helyzet lett volna, ha inkább különmennek – szerinted.

Igaz, neked nincs olyan emléked, ami a párodnak van: arról a nőről (az édesanyjáról), aki éjt nappallá téve dolgozott két munkahelyen, hogy a gyerekeit eltartsa, mert elváltak az apjukkal.

Ez is generációs minta, csak másmilyen. Vagy az a minta, amiben a válás fel sem merül, mert a te családodban ez nem volt szokás, hanem a gyerekek apját elviszik a háborúba, és nem tér haza.

A generációs minták a párkapcsolatban egy szövevényes, de logikus rendszerbe kapcsolódnak össze, és vezérlik a viselkedésedet. A segítségükkel megoldhatóvá válnak a jelenlegi konfliktusaid, és megváltoztatható az életed.

Nem kell, hogy így maradjon, és nem kell, hogy rossz legyen – ha nem akarod.

Loós Balázs

AnaLog Módszer