Az együttérzés az egyik legfontosabb emberi képesség. Lehetővé teszi, hogy egy másik ember érzelmeire is ráláss. Ezáltal megértsd, hogy mi működik benne, mi motiválja arra a viselkedésre, ami neked is valamilyen érzést okoz, mert a viselkedésével a te életedre is hatást gyakorol.
Ilyen mondjuk az, amikor a párodat megkéred, hogy porszívózzon fel a házban. Ő a földszinten meg is teszi, de az emeleten nem. Vagy mondjuk elmegy a boltba bevásárolni, amíg te takarítasz, de egy-két dolgot elfelejt, vagy mást hoz helyette. Ezekről a helyzetekről valószínűleg elsősorban nem az együttérzés az első, ami eszedbe jut. Sokkal inkább neheztelsz, vagy kifejezetten haragszol rá, mint hogy együtt érezz vele. A harag és az együttérzés kizárják egymást. Látszólag legalábbis.
Pont az együttérzésre vagy képtelen egy ilyen helyzetben, pedig az együttérzés az, ami a segítségedre van, ha meg akarod oldani a párkapcsolati konfliktusokat. Meg lehet oldani őket, csak érteni kell hozzá az emberi érzelmek működésének és vezérlésének a módját. Meg kell érteni azt, hogy mi az együttérzés, hogyan működik, és hogyan használható érzelmek és hibás viselkedésminták, vagy éppen generációs minták feldolgozására.
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor értened kell azt, hogy hogyan működik az ember. Hogyan működsz te.
Az ilyen helyzetek, konfliktusok megoldása azoknak az emlékeknek a segítségével válik elérhetővé, amelyeket a helyzet által kiváltott érzelmek segítségével idézel fel.
Ilyen emlék lehet például az, amikor gyerekként az édesanyád éppen nem veled foglalkozik, mert más dolga van. Mondjuk a mosatlannal kell foglalkoznia, mert az apukád otthagyta a vacsora után. Téged az apukádra bíz, de ő meg betesz a kiságyba, és leül TV-t nézni. Te csalódottan és haraggal veszed tudomásul a helyzetet. Gyerekként megélve ez átlagos sztori, ami akár eszedbe is juthat a vásárlós, vagy porszívózós helyzettel kapcsolatban.
Ebben az emlékben az apukádra pont úgy haragszol, mint a párodra most, miután hazaér a boltból. Egyikük sem rád figyel. Egyformán nem vagy fontos nekik. (Nagyon úgy tűnik legalábbis.)
Ezen a ponton jön a képbe az együttérzés fogalma.
Együttérzést emlegetni a jelenlegi bevásárlós, vagy porszívózós helyzetben utópisztikus próbálkozás lenne. Esélyed sincs rá, hiszen haragszol a párodra. Nem tudsz vele együtt érezni, de nem is kell, mert nem itt kell megoldani a problémádat.
Akkor viszont, ha nem magában a problémás helyzetben, hanem gyerekkori mintához kapcsolva keresed a megoldást, már megoldhatóvá válik – igaz, nem egy lépésben, hanem egy folyamat részeként.
A gyerekkori emlékben az érzelmeket ugyanúgy érzékeled, mint a jelenlegi helyzetedben, de két komponensre bontva. Abban a jelenetben (emlékben) nem egy érzelmet érzel, hanem kettőt:
Anyukádat sajnálod, mert nyelvét lógatva dolgozik,
Apukádra meg haragszol, mert a lábát lóbálva a TV-t nézi.
Így gondolom már érthető, csakhogy nem megérteni, hanem megoldani kell.
Innen nézve az „együtt-érzés” fogalma módosul kissé. Különösen akkor, ha figyelembe veszed azt is, hogy ezen a ponton már egy generációs mintával állsz szemben. Olyannal, ami összetett, mert anyukád és apukád részéről is vannak benne elemek. Ha javítani akarod, ha a teljes problémától meg akarsz szabadulni, akkor mindkét oldallal foglalkoznod kell, és mindkét oldal hibás mintáit fel kell dolgoznod.
Az együttérzés ebben van a segítségedre. Itt azért más, mint felnőttkorodban, mert itt az anyukádra vonatkozóan érzékeled, és a két komponenst egyszerre figyelheted meg.
„Az együttérzés két komponense ebben a történetben a sajnálat és a harag. Ha beleképzeled magad az anyukád helyébe, akkor sajnálatot érzel iránta, mert nyelvét lógatva robotol, és haragot érzel az apukád iránt, mert ő meg a lábát lóbálva a TV-t nézi. Egy generációs minta két érzelmét figyelheted meg egyszerre. Ugyanezt a haragot persze az anyukád is érezte, csak ő nem tudta megoldani. Te meg tudod. Nem neki, magadnak. A saját életedben, a saját pároddal kapcsolatban.”
Ez viszont olyan dolog, amit nem egyszerre tudsz megtenni, hanem egy folyamat részeként, számos lépésen és változáson keresztül.
Először a sajnálatot kell feldolgozni az AnaLog-gal, amit anyukád iránt érzel, mert az a hozzá kapcsolódó hibás generációs mintákat oldja meg.
Ennek eredményeként:
Megváltozik a róla és közben az önmagadról alkotott képed is,
Megváltozik a helyzettel kapcsolatos érzelmi megélésed is,
Az érzelmi megélésed változása miatt a viselkedésed is átalakul – még a pároddal kapcsolatban is, a jelenben.
A feldolgozás eredményeképpen megszűnik a harag, és a helyébe sajnálat lép. (Bármilyen furcsa, tényleg ez történik!) Már nem haragudni fogsz az apukádra a gyerekkori történetben, hanem sajnálni fogod őt, ami lehetővé teszi, hogy a másik ágon is – az ő ágán is (két szülő, két generációs minta ág…) – feldolgozd a hibás mintákat.
Miután a párodat a gyerekkorban „örökölt” generációs minták alapján választottad (lettél szerelmes), és ezek a generációs minták benned megváltoznak, a problémás helyzetekben tapasztalt érzelmi reakcióid és a hozzájuk köthető viselkedésed is megváltozik.
Ennek hatására pedig a párod is meg fog változni. Akár feldolgozza az érzelmet, akár nem.
Hogy ez mennyi idő? Nem tudom. Lehet, hogy sok, és sok érzelmet és hibás mintát kell feldolgoznod. De van időd, mert gondolom, a párkapcsolatodat „hosszú távra” tervezed. Ha nem, akkor ezzel a kérdéssel nem kell foglalkoznod. 😊
2026.09.09.
Bővebben szeretnék olvasni a képzésről!
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!
