Tudsz úszni? Ha nem tanultál, aligha. Senki sem születik úszóbajnoknak, de azért ha vízbe esik, valahogy kievickél. Ha máshogy nem, hát kutyaúszásban. Ez az ősi ösztön az embernél éppen olyan jól működik, mint az állatoknál. Feltéve, hogy senki nem látott el jó előre tanácsokkal arra nézve, hogy nagyon vigyázz, mert a víztől félni kell. Veszélyes, és könnyen belefulladhatsz. Ha eléggé rád ijesztenek, akkor viszont még abban az esetben is bajba kerülhetsz, ha leérne a lábad, mert arra fogsz számítani, hogy most majd valami baj történik. Azt nem tudod pontosan, hogy mi, de akár bele is halhatsz. Így aztán kétségbeesetten kapálózol, kiabálsz és kapkodod a levegőt, ahelyett hogy azt tennéd, amit az ösztöneid diktálnak. Semmit. Ha nem teszel semmit, akkor észreveheted, hogy leér a lábad, vagy viszonylag gyorsan a felszínre emelkedsz, és kutyaúszásban partot érhetsz. Ezzel a technikával úszóversenyt soha sem fogsz nyerni, de az életedet megóvhatod.

Nemrégiben babaúszásra mentem a családommal. Döbbenten láttam a vízből, hogy másfél éves kisfiam vidám kacagással szalad a medence szélén, majd hirtelen felém fordul, és a vízbe veti magát. Kettőnk közül egészen biztosan én voltam jobban kétségbe esve, mivel senki nem készített fel előre erre a lehetőségre, és jócskán karnyújtáson kívül voltam. Úgy tűnt, hogy cseppet sem izgatja az a tény, hogy nem tud úszni. Teljesen biztos volt benne, hogy elkapom, és felemelem a fejét a víz fölé. Eddig mindig ez történt, igaz, nem velem, hanem az édesanyjával. Akkora bizalom volt benne az irányomban, amit felnőtteknél aligha lehet látni. Teljesen egyértelműen arra számított, hogy ott leszek, és teszem a dolgomat. Ha mi ott vagyunk, akkor nyugodtan ugorhat. Velünk igen! Rendben van ez így. Még csak másfél éves. Hasznos, ha tud úszni, de most még korai. Most még ott van anya, apa, hogy kiemelje a vízből, miután beugrott. Ha be mer ugrani, mert senki nem ijeszt rá, hanem ehelyett – például babaúszáson – hozzászoktatja. Ha most megszokja és megismeri a vizet, akkor később talán még úszóbajnok is lehet belőle.

Abban az esetben azonban jelentősen csökkenek az esélyei, ha mi, a szülei máshogy cselekszünk. Például akkor, ha az édesanyja nem szán időt arra, hogy elvigye babaúszásra, hanem ehelyett elmagyarázzuk neki, hogy óvatos legyen, és a mi felügyeletünk nélkül soha, de soha ne merészeljen víz közelébe menni! Ha megkérdezné, hogy miért, elég nehéz lenne elmagyarázni. Legfeljebb annyit mondhatnánk, hogy nagyon szeretjük, és nem akarjuk, hogy baja essen. Ha eléggé bízik bennünk, és elhiszi, amit mondunk, akkor az jó mélyen beépül a tudattalanjába. Ez a bizalom legalább akkora, mint amekkora bizalommal a fiam belevetette magát a medencébe. Éppen csak egy apró különbség van a kettő között. Ez így hangzik: nélkülünk ne! Márpedig mindig nem lehetünk vele. Ha netán később döntene úgy, hogy mégis megtanulja, akkor majd félni fog. Nem tudja mitől, de félni fog, mert félni kell, és ha a félelem elég erős, akkor meg sem tanul úszni. Csak fél…

Tudsz úszni?

Ha máshogy nem, hát kutyaúszásban biztosan. Ennyit mindenki tud, de bárki megtanulhat ennél sokkal többet is. Ehhez azonban először fel kell ismernie azt, hogy még nem tud, de szeretne megtanulni. Ha nem ijesztettek rá korábban, akkor jó eséllyel viszonylag könnyen és gyorsan elsajátíthat akár többféle úszástechnikát is. Nem kell más hozzá, mint hogy elhiggye, hogy képes rá. Elhiggye, hogy egy, a kutyaúszástól gyökeresen különböző mozgástechnikával is képes a víz felszínén maradni, és akár sokkal hatékonyabban haladni anélkül, hogy a testi épségét kockáztatná. Ha ezt hiszi, akkor megtanulhat úszni, ha azt, hogy belefullad, akkor még az sem biztos, hogy a vízbe belemegy.

Hiszel a reinkarnációban?

Hm. Talán igen, talán nem. Mi a különbség? Ha nem, akkor egyszer élsz, ha igen, akkor nem. Tudsz követni? Nem baj, ha nem, mert úgysem ezen múlik, hogy egyszer vagy többször élünk. Ezt nem Te döntöd el, és én sem. Legfeljebb elhihetjük, ha akarjuk. Bizonyítani úgysem tudjuk. Még senkinek sem sikerült. Persze sokan próbálkoztak már vele, és úgy tűnik egészen jól haladnak, de a bizonyítás önmagában kevés. A bizonyossághoz nem bizonyítás, hanem tapasztalat kell. Márpedig ahhoz, hogy megtapasztald, hogy újjászületsz-e, előbb meg kell halnod. Ha viszont meghalsz, akkor már hiába tudod, nem mész vele semmire, mert állítólag amikor ismét megszületsz, azonnal el is felejted. (Én biztosan nem emlékszem.) Kezdheted az egészet elölről. Feltéve, hogy újjászületsz.