A viselkedésedet egy evolúciósan örökölt és érzelmek által, tudattalanul vezérelt folyamat szabályozza.

Ennek a mechanizmusa egyszerű. Ha mész az utcán és az egyik kerítés mögött megugat egy kutya, és te megijedsz, mert félsz a kutyáktól, akkor ettől kezdve valószínűleg átmész az utca másik oldalára, vagy nem mész arra egyáltalán. Ösztönösen,

tudattalanul törekszel annak a helyzetnek az elkerülésére, ami rosszul esik neked.

Eközben a viselkedésedet az az érzelem irányítja, amit az váltott ki, hogy a kutya megugatott. Zavar a kerítés mögött ugató kutya, esetleg félsz tőle, hogy kiszabadul és megharap stb. Emiatt változtatsz a viselkedéseden úgy, hogy átmész a másik oldalra, vagy másik utcát választasz. Az életben mindent ugyanilyen módon érzelmek irányítanak.

Ez mindaddig nem okoz neked gondot, amíg a viselkedésedet ilyen, egyébként tudattalan módon, képes vagy úgy vezérelni, hogy a rossz érzést kiváltó helyzetek ne ismétlődjenek meg. Egy idő után már oda se figyelsz rá, csak automatikusan átmész a másik oldalra, ezért tudattalan ez a reakció. Valószínűleg azt mondod erre, hogy megoldottad a problémádat.

A célja az, hogy a sérüléseket, azaz a számodra rossz érzést okozó helyzeteket elkerüld, vagy megelőzd.

Ez a viselkedés vezérlési mód evolúciósan fejlődött ki és más élőlények is alkalmazzák.

Ha egy bivalycsordát egy fás liget közelében megtámadnak az oroszlánok, akkor onnantól kezdve a bivalyok azt a ligetet ösztönösen elkerülik. Ugyanazt teszik, amit te is az ugatós kutyás utcában. A sérülés elkerülésére törekednek. A veszélyes helyeket lehetőleg elkerülik.

Ez még idáig nem egy bonyolult vezérlés. Ott egy ugatós kutya: mész a túloldalra.

De mitől válik problémássá? Hol a hiba benne?

Bővítsük ki most az előző történetet egy másikkal. Egy napon, a cégben, ahol dolgozol, a közös ebéd alatt a többiek hangosan röhögve mesélnek el egy sztorit az egyik kollégáról, aki a legutóbbi céges kiránduláson úgy megijedt egy pulitól, hogy felmászott egy fára. Te végig hallgatod ezt a történetet. Egy szót sem szólsz, de szintén lenyomatot hagy benned, mert nem szeretnéd, hogy rajtad is hasonlóképpen röhögjenek, pláne azt nem, hogy a hátad mögött.

Tegyük fel, hogy néhány nap múlva az egyik kollégával az előbb említettek közül sétálsz azon az utcán, ahol a kutya is van, mélyen elmerülve a beszélgetésetekbe. A beszélgetés hevében észre sem veszed, hogy a kutyás házhoz értetek, csak ösztönösen átmész a túloldalra. Aztán hirtelen arra eszmélsz, hogy a kollégád meglepetten kérdezi, hogy miért mentetek át. Mit fogsz neki válaszolni ebben a helyzetben?  Megmondod neki, hogy nem szereted azt az ugatós kutyát ott annál a kerítésnél? Aligha. Még jóformán fel sem eszmélsz teljesen a meglepetésből, mire a tudattalanod már bedob valami választ, amivel a kényelmetlen szituációt kikerülöd. Mondjuk azt, hogy megláttál a túloldalon valami érdekeset, vagy esetleg be akarsz menni a szemközti utcába, mert azt hitted, erre akart kanyarodni.

Bármit inkább, mint hogy bevállald, hogy félsz a kutyától, ha nem szeretnéd, hogy a hátad mögött téged is kiröhögjenek.

A viselkedésed ebben a helyzetben is logikus, és tudattalan érzelmek által vezérelt, és itt már jól láthatóan rendszerként működik. Ok-okozati láncolatba rendeződnek a döntéseid.

Félsz a kutyától, ezért átmész a túloldalra. Nem szeretnéd, hogy kiröhögjenek, és nem szeretnéd, hogy a hátad mögött kibeszéljenek, ezért nem mondasz igazat.Ráadásul van egy fontos következménye az eseményeknek. Az, hogy azt a tulajdonságodat, amit korábban esetleg egyszerű tényként kezeltél, mostantól rossznak minősíted és innentől kezdve már szabadulnál tőle. Hibásnak, rossznak tartod a működésedet. Változtatnál rajta.

Az, hogy hazudsz a kollégádnak, három korábbi eseménynek ez együttes következménye. Azok miatt hazudsz most itt.

A viselkedésedet egy negatív érzelmek által irányított rendszer vezérli, melyben a rendszer tagjai egymással ok-okozati kapcsolatban állnak.

Játsszunk először egy egyszerű logikai játékot, ami a megoldás alapját mutatja. Használjuk először a megoldáshoz a logikánkat. Kezdjük el visszabontani a félelem keletkezésének folyamatát.

Ebben a példában összesen négy dolog zavar:

• félsz a kutyáktól
• félsz, hogy kinevetnek
• félsz, hogy a hátad mögött kibeszélnek
• félsz felvállalni magadat mások előtt.

Ezek közül az utolsó a másik három okozata.

Logikus, hogy ha a másik hármat megszüntetjük, akkor ez okafogyottá válik és megszűnik. Valójában az elsőhöz, a kutyától való félelemhez nincs is köze. Azt helyettesíthetjük például azzal, hogy nincs diplomád, csak akkor a kollégák nem azért röhögik ki azt a másikat, mert megijedt a kutyától, hanem azért, mert nincs diplomája. A lényeg a kiröhögés, meg a hátad mögötti kibeszélés, nem pedig az, hogy konkrétan mi miatt történik.

Ez a részlet is egy érdekes összefüggésre mutat rá.

Arra, hogy önmagad felvállalásában két összetevő játszik szerepet. Az egyik az, hogy milyen vagy (félsz a kutyáktól), a másik pedig az, hogy másoknak mi a véleménye rólad.

Hiába oldod meg azt, hogy félsz a kutyáktól, az nem megoldás arra, hogy hogy félsz attól, hogy a hátad mögött kibeszélnek – és fordítva, ha már nem zavar, hogy a hátad mögött kibeszélnek, az nem megoldás arra, hogy félsz a kutyáktól.

Csak a kettő együttes megoldása hozza el a megnyugvást a számodra.

A viselkedésed nem egymástól elkülönülő események összessége, hanem egy értelmes és logikus rendszer.

Az evolúció során kifejlődött, de már elavulttá vált vezérlés, aminek a célja a sérülések elkerülése, ami pont azért okoz problémát, mert csak a sérülések elkerülésre programozták.

Ez kiválóan működik a bivalyok esetében, ha el tudnak futni az oroszlánok elől, de csődöt mond az embernél, mert a félelem elől nem tudsz elszaladni. Lehet, hogy tökéletesen működik ez a rendszer a fizikai sérülések esetében, de semmire nem mész vele a lelki sérüléseknél. Ha nem akarod, hogy kinevessenek, mert félsz a kutyáktól, kereshetsz olyan céget, ahol ezen nem nevetnek. Ha nincs diplomád, kereshetsz olyan állást, ahova nem kell. Ezekkel a lépésekkel azt a problémát, hogy kinevessenek, vagy a hátad mögött kibeszéljenek, biztosan nem tudod megoldani. Egyszerűen lehetetlen. Egyébként a kutyától való félelmet, vagy a diploma hiánya miatt érzett szégyent sem tudod így megoldani.

Lelki sérülések, érzelmek elől nem tudsz elmenekülni. Meg kell őket oldani.

Az egyetlen jó megoldás ezekre a helyzetekre az, ha maga az érzelem, amit a jelenség felbukkanásakor érzel, tűnik el véglegesen. Ha sikerül teljesen felszámolni. Például akkor, ha már nem félsz a kutyától. Vagy amikor nem zavar, hogy nincs diplomád, mert jó neked így. Sőt, az sem esik rosszul, hogy kinevetnek, és nem zavar, ha a hátad mögött kibeszélnek.

Akkor van megoldva a helyzet, ha nem azt érzed, amit eddig éreztél, mert akkor máshogy tudsz reagálni. Máshogy tudsz viselkedni. Akkor megváltozol. Ez a megoldás kulcsa.

Hogyan lehet egy érzelmet felszámolni? Például azt, hogy félsz a kutyáktól?

Az kell hozzá, hogy megértsd, hogy hogyan alakult ki, mi áll a hátterében, hogy kiderítsd és megszüntesd az okát.

A helyzet az, hogy az oka nemcsak az lehet, hogy megugat és te megijedsz. Sőt, tulajdonképpen a folyamat soha nem így zajlik.

Sokkal inkább például úgy, hogy az anyukáddal sétálsz öt éves korodban, és egyszer csak átmentek a túloldalra. Ebben a helyzetben, pontosan ugyanazt teszed, amit a kollégád a másik történetben: megkérdezed, hogy miért. Tegyük fel, hogy az anyukád lazán vállalja, hogy fél a kutyáktól és egyből meg is mondja neked: azért, mert ott a kerítés mögött van egy harapós kutya, és nem szeretné, hogy gond legyen. Hátha nyitva van a kapu.

Ahhoz, hogy ez a folyamat így működjön, információra van szükséged. Az, hogy átmentek a túloldalra, önmagában kevés ahhoz, hogy ezt a kutyától való félelemhez kapcsold. Információ is kell hozzá.

Sőt, valójában csak információ kell hozzá, nem is kell hozzá az anyukáddal sehol sétálnod. Bőven elég annyi, hogy beszélgessetek vele otthon, vagy bárhol arról, hogy gyerekkorában megharapta egy kutya. A kutyákkal vigyázni kell, mert harapósak. Az a legjobb, ha inkább mindig átmész a túloldalra. Így is megtanulhatod.

Ez a félelmek, az érzelmek keletkezésének a módja. Generációs mintáknak is hívják őket.

És ha ez még nem lenne elég, akkor kiegészítem egy olyan részlettel, ami végképp megadja a kegyelemdöfést a földhözragadt logikának.

Ahhoz, hogy félj attól, hogy megharap a kutya, tudnod kell azt, hogy milyen az, amikor megharapnak. Adja magát, hogy ehhez tapasztalat kell. Az, hogy valaki megharapjon. Igen. Valaki. Nem feltétlenül egy kutya. A testvéred is lehet, vagy a szomszéd gyerek.

Az elméd egy-egy ilyen helyzetet látszólag minden logikát nélkülözve pusztán érzelmi alapon kapcsol össze. Azt nem tudod, hogy milyen az, amikor a kutya megharap, de a testvéred már harapott meg. Az is harapás. Azzal is összekapcsolhatod. Erre logikai okfejtéssel mikor fogsz rájönni?

Leginkább soha. Ehhez érzelmek kellenek.

A baj az, hogy

azokkal az információkkal, amiket gyerekkorodban kapsz, tulajdonképpen félni tanítanak.

Te csak átmész az anyukáddal az utca másik oldalára. Ha a kérdésedre azt a választ adná, hogy azért, mert ott van egy cukrászda, akkor nem tanulnál meg félni a kutyától. Nem is tudnád, hogy ott van.

Ilyen egyszerű lenne?

Sajnos nem. Egyrészt, az egyáltalán nem baj, ha az anyukád odafigyel arra, hogy nehogy a kutya megharapjon. Pont az a dolga neki is, és az apukádnak is, hogy védjen és gondoskodjon rólad, amíg saját magad nem válsz képessé arra, hogy ellásd ezt a feladatot.

Másrészt viszont egyszer elérkezik az ideje annak, hogy már nincs szükséged sem az anyukád, sem az apukád védelmére. Nincs szükséged azokra az emlékekre, azokra a mintákra, amiket gyerekkorodban tanítottak, mert már hátráltatnak, vagy egyenesen akadályoznak.

Elérkezik az ideje annak, hogy megszabadulj tőlük. Meg kell változnod. Önmagaddá kell válnod, ki kell lépned az árnyékukból.

Fel kell dolgoznod az érzelmeidet.

Az érzelmek feldolgozása akkor lehetséges, ha előbb információvá alakítod őket. Információra van szükséged ahhoz, hogy megértsd, hogyan alakultak ki. Úgy, hogy az anyukáddal sétáltál az utcán, vagy az apukáddal, vagy mindkettővel egyszerre, vagy egyikkel sem, mert a nagymamád kutyája harapott meg és ők ott se voltak.

A hibák kijavításával az egész vezérlés megváltozik. Megváltozik az érzelmi reakciód még akkor is, ha ugyanaz történik, mint korábban, és ezért máshogy fogsz viselkedni.

Ezen keresztül pedig megoldódik a problémád, és átalakul az életed.

Erre vagy képes az AnaLog Módszerrel.