"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." Seneca

Hasznos idézet.

Akinek nincs célja, nem tudja merre tart és nem is fog soha odaérni.

Legfeljebb véletlenül. Feltéve persze, hogy a véletlen valóban létezik.

Vajon Kolombusz erről mit gondolna?

Ha lenne lehetőségem rá, megkérdezném Kolombuszt, hogy neki mi a véleménye erről a bölcsességről. Neki volt célja és el is érte.

Igaz, nem a célját, de erről a haláláig nem szerzett tudomást. Jut eszembe, erre van egy másik idézet. Az, amelyik így kezdődik: "Boldogok a lelki szegények..."

Én nem sorolom Kolombuszt ebbe a kategóriába. Igenis volt célja és igenis elérte. Csak az nem biztos, hogy tudta, hogy mi a célja. Ő Indiának hívta, az utókor Amerikának nevezte el. Valójában talán arról szólt, hogy a felfedezésével a világban hatalmas változás vehesse kezdetét. Talán az volt a célja - nevezzük küldetésnek -, hogy ezt a változást lehetővé tegye azzal, hogy felfedez egy új útvonalat a bőséges erőforrásokhoz, fellendítve ezzel a kereskedelmet. Ezt a célt elérte attól függetlenül, hogy az út végén Indiát találta, vagy pedig egy új kontinenst.

Nem biztos, hogy előre mindent tudnod kell

Akkoriban rebesgették, hogy a Föld gömb alakú és Kolombusz az első bátrak közé tartozott, akik ezt el is hitték. Ha a portugáloknak sikerült kelet felé elérni Indiát, akkor logikus, hogy ugyanoda nyugat felé hajózva is el lehet jutni. Logikus. Kitűzte hát célul, hogy nyugat felé hajózzon, míg partot nem ér Indiában.

Bármilyen furcsa, de kitűzött célját Kolombusz egy logikus, ámde mégis téves következtetésnek, valamint hiányos ismereteinek köszönhetően érte el. Közben, igaz tudattalanul,  de mégis a régi bölcsességet követte: a cél az út maga. Nem tudta, csak hitte hogy Indiába fog megérkezni. Nem is oda érkezett végül. De azt tudta, hogy amíg nyugat felé hajózik, addig jó úton halad. Haladt tehát nyugat felé rendíthetetlenül mindaddig, amíg partot nem ért.

Nem a célkitűzésben kell profinak lenned

Ha Kolombusznak pontos ismeretei lettek volna Indiáról, az ottani emberekről, nyelvről, kultúráról, stb., akkor rögtön kiszúrta volna, hogy ez nem az a hely, amelyiket keresi. Ha valaki szólt volna neki a kubai partoknál, hogy ahhoz, hogy oda jusson dél felé kell tovább hajóznia, akkor talán mélységesen csalódott lett volna és tovább indul. Ha ezt tette volna, akkor nem fedezi fel Amerikát, hanem tovább hajózik. Elkövette volna azt a hibát, amit a legtöbb ember, aki azt hiszi, hogy célt kell megtanulni jól kitűzni, pedig nem. Azt kell megtanulni, hogy hogyan érd el a célodat.

Végső soron ő csak egy új utat keresett a javak forrásához, mellyel a kereskedelmet fellendíthetik. Hogy a forrást Indiának, vagy Amerikának hívják, az nem számít. A lényeg így is megvan. Ha ragaszkodott volna Indiához, akkor talán soha nem éri el a célját.

Azt kell tudnod, hogyan járd az utat

Ahhoz, hogy tudd, hogy merre haladj, elsősorban nem a célt kell pontosan ismerned. Az nem feltétlenül segít sőt, még akadályozhat is.  Ha görcsösen ragaszkodsz ahhoz, hogy hova tartasz akkor rugalmatlan vagy, és könnyen lehet, hogy csalódni fogsz. A fejedben él egy kép valamiről, amit nem ismersz még, hisz nem értél oda, de már előre pontosan tudod, hogy milyennek kell lennie. Amikor odaérsz, összehasonlítod azzal, amit találsz, és ha nem pont ugyanolyan, akkor csalódott leszel. Csalódott is maradsz mindaddig, amíg pontosan olyat nem találsz, mint amilyet előre elképzeltél magadnak. Ha Kolombusz tudta volna, hogy India milyen, akkor vagy tovább ment, vagy vissza fordult volna. Szerencsére nem tudta. Ő az utat követte, ami oda vezetett, ahol azt találta, amit keresett.

Ha a célodat el akarod érni, akkor sokkal fontosabb tudnod, hogy hogyan kövesd az odavezető utat, mint azt, hogy mi az, amit keresel.

Akkor bármilyen szelet a vitorlájába tudsz fogni, amelyik segít abban, hogy az utadon haladj.

Oda fogsz érni.

2014.07.10

Loós Balázs