Népszerű fogalom a „mérgező szülő” - egy ideje. Talán azóta nő a népszerűsége a fogalomnak, mióta ilyen címmel megjelent egy könyv. Én is olvastam. Nagyon tetszett akkor. Azóta sokat változtam. Kicsit másképp látok dolgokat, mint akkoriban, főleg az érzelmeim feldolgozása és annak hatása miatt.
A mérgező szülő megfogalmazást egy kicsit veszélyesnek tartom. Nem azért, mert nem igaz az, amit sugall, hanem azért, amilyen hatása van. Az én értelmezésemben a felelősséget hangsúlyosan a szülő oldalára helyezi, ami részben jogos, részben nem.
Azért nem érzem jogosnak, mert amikor képessé válsz az életed megváltoztatására, akkor már felnőtt vagy, és felnőttként a felelősséget már nem háríthatod a szüleidre. Még akkor sem, ha – szerinted – akkoriban hibáztak (gyerekkorodban). Ráadásul az, hogy hibáztak, a te szemszögedből tűnik hibának, ami koránt sem jelenti azt, hogy ők is annak látják. Sőt, még azt sem, hogy egyáltalán emlékeznek, vagy úgy emlékeznek rá, ahogyan te.
Másrészt viszont azért van benne mégis igazság, azért mégis a szülő a hibás (felelős), mert akkor, amikor a sérülések keletkeznek, valóban elkövet hibákat. Viselkedhetne máshogy is, csak éppen nem tud. A gyerek tehetetlen, eszköztelen. Fegyvertelen. Így tanítom az AnaLog konzultánsok képzésén. Ő nem tud harcolni, a szülőnek meg nem kellene. Abbahagyhatná, de nem képes rá, sőt, sokszor nem is a gyerekkel harcol, csak a gyerek is részese a harcnak. Nem tud nem az lenni, mert nem tud távolodni. Ő nem mehet el, mert nincs hova, és egyébként is a távolodás önmagában nem megoldás. Kivéve persze a fizikai bántalmazás esetét.
A gyerek-szülő kapcsolat az egyik, ha nem a legfontosabb kapcsolati típus az életben. Az a kapcsolat, amelyikben garantáltan átadjuk azt, amit "tudunk” - a sérüléseinket - valakinek, aki ráadásul nem is dönthet arról, kéri-e őket, vagy sem.
Az élet „elvileg” a szeretetről szólna. A gyerek – szülő kapcsolat konkrétan, deklaráltan erről szól. A szülő feladata az lenne, hogy megtanulja elfogadni a gyerekét, mert rajta keresztül el tudja fogadni önmagát és a választott párját is.
A szeretet - elfogadás - érdekes fogalom, mert csak a távolság függvényében értelmezhető. Bárkit el tudsz fogadni tulajdonképpen, ha elég messze vagy tőle.
Ha szembe jön veled egy ember az utcán erősen italosan, agresszíven ordibálva, mindenkibe belekötve, akkor átmehetsz a másik oldalra, hogy ne keveredj vele afférba. Kevesen értelmezik ezt talán így, de tulajdonképpen ez az elfogadás (szeretet) működés közben. Ő ilyen, te nem bolygatod őt, elfogadod ilyennek, nem akarod megváltoztatni, nem bántod őt, de egy kicsit messzebbre kell menned tőle azért, hogy ő se bántson, bánthasson téged.
Ugyanez igaz akkor is, ha a párod agresszív, vagy pedig úgy viselkedik, hogy az neked nem tetszik, rosszul esik. Csak éppen ebben a helyzetben nem mehetsz át a túloldalra, mert nincs olyan. Elköltözhetsz, elválhatsz, de az nem olyan egyszerű. És a puszta távolodás, megfelelő kommunikáció nélkül ráadásul nem is segít.
Ez a „megfelelő kommunikáció” nagyszerű fogalom megint csak. Vajon mikor megfelelő a kommunikáció?
Ezt meg tudom fogalmazni erre az helyzetre vonatkozóan egyszerűen és egyértelműen:
az, amikor jelzed a másiknak, hogy a viselkedésével fájdalmat okoz neked. Megmondod neki, hogy rosszul esik az, ahogyan viselkedik, de úgy, hogy nincs benned elvárás.
„Csak” ennyit kell tudnod ahhoz, hogy a problémád megoldódjon. Akinek van gyakorlata az AnaLog-ban, van gyakorlata az érzelmek feldolgozásában, az tudja, hogy ez még egy „egyszerűbb” munkahelyi rendrakás esetében is legalább fél évig tart, de simán lehet másfél év is, mire eddig a pontig eljutsz. Megtanulod, ki vagy te, megtanulod megfigyelni, kommunikálni, és elfogadni, ha a másik ügyet se vet rá. Megtanulod megfigyelni és meghúzni a határaidat, és elfogadni, ha a másik ügyet se vet rá stb. Másfél év, és ez még csak egy egyszerűbb munkahelyi probléma.
Otthon ugyanez sokkal több időt vesz igénybe, mert a másikkal együtt tudsz csak változni. Feltéve, hogy felnőtt vagy.
Mert ha gyerek vagy, akkor nem is tudsz változni. A felnőttre vagy utalva, mert kettőtök közül ő az egyetlen, aki képes felfogni a helyzetet, és van megfelelő tapasztalata is a változáshoz. Választhat a tényleges, fizikai távolodás és a szellemi síkú feldolgozás között. Feldolgozhatja belső képekkel a gyerekkori emlékeit, sérüléseit és leválhat a saját hibás, generációs mintáiról. Ő már fel tudja dolgozni a szüleitől kapott sérüléseket, mert felnőtt. Saját élete van.
Ezt az „Elengedés gyászfeldolgozás” órán tanítom az AnaLog konzultánsok képzésén.
Ha viszont gyerek vagy, akkor nincs választási lehetőséged. Csak egyetlen út áll nyitva a számodra, az, hogy szólsz, hogy a másik - a szülő - rosszul viselkedik és a viselkedésével bánt téged. Ennek az eszköznek az általánosan elfogadott neve: hiszti.
Gondolj bele, hogyan is keletkezik egy lelki sérülés. Elvileg bármilyen konfliktusban két hibás lehet. Te és a másik ember. Ha te vagy a hibás, akkor nem keletkezhet lelki sérülésed, hiszen már van. Marad a másik eset, amikor a másik fél a hibás. Van ehhez a két állapothoz két speciális szavunk is. Az elsőre a bűntudat, amikor te vagy a hibás, a másodikra pedig a harag, amikor a másik a hibás.
A szabály alapvetően egyszerű:
akkor sérülsz meg lelkileg, ha a konfliktusban a másik fél a hibás, de ezt hiába jelzed neki (hiába szólsz), mert ő nem változtat a viselkedésén, te pedig a rossz érzésed ellenére sem távolodsz el tőle. Vagy, ami a leggyakoribb: egyszerűen nem tudsz eltávolodni tőle.
Ilyen az, amikor elkerülöd a kötekedő embert az utcán, hogy ne kössön beléd, de ugyanezt otthon már nem teheted meg. Ott garantáltan beléd köt, mert nincs hova menned. Ott nem tudsz távolodni. Otthon joggal számíthatsz arra, hogy másnap, ha megint rossz kedve lesz, megint beléd fog kötni, és te megint nem tudsz vele semmit kezdeni és nem lesz hova menned. Megtanulod, hogy ez rossz, de van, megoldás nincs. Megtanulod, hogy a kötekedő ember rossz. Emlékké és egyben programmá válik. Érzelem, lelki sérülés és emlék. Így keletkezik. Felnőttként is, gyerekként is. Csak gyerekként nincs választási lehetőséged.
Gyermekkorodban pontosan ez a kiszolgáltatott helyzet áll fenn. Ez az az időszak, amikor a leginkább ki vagy téve ezeknek a mély érzelmi sérüléseknek, hiszen egy kisgyerek fizikailag, érzelmileg és egzisztenciálisan is teljesen a szüleire van utalva. Amikor valamelyik a szülő megbánt, elutasít, vagy számodra érthetetlenül, igazságtalanul viselkedik veled, és te nem teheted meg, hogy sarkon fordulsz, felmondasz vagy elköltözöl. Ahhoz előbb fel kellene nőnöd. Gyerekként csapdában vagy, hiszen pont ahhoz a két emberhez vagy kötve, akiktől a biztonságot és a túlélést várod.
Képzeld el magát a folyamatot a gyakorlatban: van egy problémád vagy egy természetes szükségleted – például éhes vagy, játszani szeretnél, vagy egyszerűen csak kíváncsian felteszed a "miért?" kérdést. Anyukád, vagy apukád azonban a saját fáradtsága, frusztrációja, tudatlansága vagy bármi egyéb miatt elutasít téged. Te ösztönösen jelzed, hogy ez neked fáj, sírni kezdesz vagy magyarázatot vársz, esetleg újra próbálkozol, de ő nem változtat a hozzáállásán, nem ad megnyugtató választ, sőt, esetleg még le is teremt, amiért zavarod. Mivel képtelen vagy kilépni ebből a „mérgező” dinamikából, kénytelen vagy elviselni az elutasítást és alkalmazkodni a helyzethez.
Mivel ez a konfliktus nem oldódik meg megfelelően, nem is tűnik el nyomtalanul. Ezek a meg nem oldott, fájdalmas szituációk negatív érzelmek – mint a fojtogató magány, a hiányérzet, a szégyen vagy a bűntudat – formájában lenyomatot képeznek benned. Tudattalan mintákká, gátlásokká és téves hitrendszerekké, azaz a felnőttkori viselkedésedet vezérlő programokká válnak.
Szerencsére, bár a helyzet súlyosnak tűnik, nem reménytelen.
Mivel a szülőtől nem kapsz megfelelő magyarázatot, gyerekként leginkább azt a következtetést vonod le, hogy benned van a hiba: te vagy a rossz, te csináltál valamit rosszul, vagy te nem vagy elég szerethető. Ez az, ami a hasznodra válik később, mivel ezen az alapon válsz képessé majd egyszer ezeknek a hibáknak a feldolgozására. Ha te vagy a hibás, akkor te is tudod a hibát kijavítani, majd egyszer, miután felnőttél és nem függsz már fizikailag a szüleidtől. Egyszerű. Logikus.
Ezek az elraktározott, mélyre ásott érzelmi minták aztán csendben veled nőnek fel. Anélkül, hogy tudnál róla, felnőttkorodban is láthatatlanul irányítani fogják a viselkedésedet, a mindennapi döntéseidet és a kapcsolataidat. Hajlamos leszel újra és újra olyan helyzetekbe kerülni, vagy olyan partnereket választani, akik mellett újra átéled – kénytelen vagy átélni - ezeket a gyermekkori sérüléseket, mindaddig, amíg fel nem ismered a mintát, és meg nem tanulod egyedül, felnőttként megoldani a múltból hozott konfliktusaidat.
Az ilyen tanító jellegű kapcsolatok közül kiemelt helyen áll a saját gyerekeddel, gyerekeiddel fennálló kapcsolat. Egyszerű okból kifolyólag. Gyerekként egykor te voltál az „áldozat”, a tehetetlen elszenvedője a sérülést okozó helyzeteknek.
Most, felnőttként rajtad a sor. Itt az idő. Változz, ha akarsz. Most már van rá lehetőséged. Sőt csak neked van. A gyerekednek nincs. Itt a vissza nem térő alkalom.
A „mérgező szülő” kifejezés egy diagnózis, ami gyakran megállít a múltban. A minták felismerése és a felnőttkori feldolgozás viszont egy eszköz, ami elindít a jövő felé.
Felnőttként már nem vagy csapdában: megvan a lehetőséged, hogy ráláss a belső programjaidra, feldolgozd és megváltoztasd őket. Felnőttként már megszabadulhatsz a generációs mintáidtól, mert te vagy az ura az életednek.
A változás nem ott kezdődik, amikor a szüleid fejére olvasod, hogy nem mentek érted az oviba, vagy nem engedtek le a játszótérre. Azzal csak a felelősséget tolod másra. A változás ott kezdődik, amikor te képessé válsz másképp reagálni a saját életed eseményeire.
A változás nem egy pillanat alatt történik, de az első lépés – a felismerés – már fél siker. Ha szeretnél mélyebbre ásni és megtanulni az érzelmi minták hatékony feldolgozását, várlak szeretettel a 21 napos programban, az AnaLog önoldó képzésen, vagy az AnaLog konzultánsok képzésén.
Loós Balázs
Letöltöm az útmutatót!
Logikusan és érthetően az ember működéséről, az érzelmek keletkezéséről, a generációs minták örökítéséről és az emberi életről. Információk, melyekkel megváltoztathatod az életedet, megoldhatod a problémáidat, konfliktusaidat.
Bármilyen változásról is legyen szó, az nem feltétlenül egyszerű. Mi abban segítünk, hogy az AnaLog Módszer segítségével megtaláld a számodra megfelelő megoldást.
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!
