Jó pár év önismereti munka után végre meghallottam magamban annak a valakinek a hangját, aki tudja, hogy mi az a hivatás, amit szenvedéllyel tud művelni. Aztán amikor ez megtörtént, újabb kihívás elé kellett állnom, azaz ezt fel is kellett tudnom vállalni.

Honnét indultam? Egy óriási szorongáshegy alól, ahol probléma volt felvenni a telefont, gondot okozott kimenni a saját kertünkbe, és elképzelhetetlen volt azt csinálni, amit szeretek, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi is lenne az.

Helyette volt egy csomó megfelelési kényszer, ami mozgatott, egy rakás félelem, ami gátolt és egy szép nagy adag tehetetlenség, ami gúzsba kötött.

Hogy gyorsan ment-e változás? Nem.

Hogy könnyű volt-e? Az sem igazán.

De volt benne sok örömteli rész, sok felismerés, rácsodálkozás és annak a biztos tudata, hogy megéri.

És mit kaptam ettől az egésztől? Önmagamat.

Egy olyan valakit, aki tud ön azonos lenni. Aki látja, hogy hol vannak a határai. Érzi, hogy mi az, ami jó neki, mi az ami nem és erről képes véleményt formálni. Ha mégis elveszne egy újabb konfliktusban, akkor tud és mer is segítséget kérni.

Ezen túl pedig támogatója lehettem már többeknek, akik egy-egy nehéz és kilátástalannak tűnő élethelyzetben rám találtak és úgy érezték, hogy segítség nélkül nehezebben, vagy nem boldogulnának aktuális problémájukkal.

Egy ehhez hasonló úton tudlak kísérni és segíteni abban, hogy rálelj Te is arra valakire, aki ott lakik mélyen Benned és a figyelmedre, megértésedre és a szeretetedre vágyik.