Az élet egy küldetés. Olyan küldetés, melyben az a feladatod, hogy megszerezve bizonyos képességeket, létrehozz, alkoss valami olyat, ami korábban nem volt. Amivel a világ több lesz, mint az előtt volt, hogy ide érkeztél. A küldetés, aminek a teljesítésére érkeztél, nagyon összetett. Több részfeladatot is kell teljesítened, mielőtt a lényegre összpontosíthatnád a figyelmedet.

Először is szert kell tenned azokra a képességekre, melyeket használni fogsz a küldetésed teljesítéséhez. Ennek érdekében részt veszel egy tréningen, ahol két tréner megtanítja neked használni a képességeidet. Megtanulsz kommunikálni, és megtanulsz cselekedni. Van erre nagyjából 18 éved. Kinek több, kinek kevesebb. Manapság itt, errefelé, ahol mi élünk, talán inkább több. Figyeled azt, hogy mi van otthon, mi történik körülötted, kitalálod, mit szeretnél, mire vágysz. Ami tetszik, arra azt mondod, hogy ez jó lesz, ezt szeretném, ilyen leszek én is, ilyet akarok én is. Ami pedig nem tetszik, arra azt mondod, hogy te nem ilyen leszel, nem ilyet kérsz, nem ilyet szeretnél.

Miután a tréninget befejezted, bevetésre indulsz. Próbára teszed magad. Elkezded használni a képességeidet, hogy megteremtsd, elérd, létrehozd mindazt, amit a tréning során, illetve utána, menet közben megálmodtál magadnak. Eközben saját tapasztalatokra teszel szert. A saját tapasztalatok megszerzésével felismerések születnek benned. A folyamat végére érve felismered, hogy a képességeidet rosszul használod, mert rosszul tanították meg a trénerek a használatát. Az általuk tanított minták és rutinok fokozatosan használhatatlanná válnak, míg egy napon rá nem ébredsz arra, hogy tévúton jársz. Elkezdődik az életközépi változás folyamata.

Ennek a folyamatnak az a célja, hogy megváltozz. Úgy kell megváltoznod, hogy a későbbiekben képes legyél úgy változni, hogy közben senki nem sérül, és ezt mások számára is biztosítsd. Egyszóval megtanulj szeretni. Felebarátodat éppen úgy, mint önmagadat. Ehhez előbb meg kell tanulnod azt, hogy mit érezhet a felebarátod akkor, amikor azt mondja, hogy….

… ne bánkódj kicsim, veszek neked másikat.

Ez nem segít azon, hogy a tesód megette az egyiket. Téged nem az zavar, vagy nem csak az zavar, vagy elsősorban nem az zavar, hogy nincs csokid, hanem az, hogy a szüleid semmit nem tesznek az ellen, hogy a tesód megegye. Nem tudják megoldani ezt a konfliktust. Attól, hogy anyukád vesz neked másik csokit, a fájdalom, amit amiatt érzel, hogy a tesód nincs tekintettel rád, és hogy a szüleid tehetetlenek ebben a helyzetben, nem lesz kisebb. Egy napon rá kell jönnöd arra, miről szól ez a helyzet, és hogyan lehet megoldani. Lehet, hogy gyerekként nem tudtad megoldani, mert nem volt elég tapasztalatod, és nem volt eszköz a kezedben hozzá, de felnőttként már más a helyzet. Felnőttként nem kötelező benne maradnod. Dönthetsz máshogy. Kiléphetsz belőle, és megváltoztathatod. Lehet másképpen is. Feltéve persze, ha tudod, hogy van erre lehetőséged, ha tudod, hogy van hozzá eszközöd, és tudod, hogy mikor, mire és hogyan lehet, vagy érdemes használni.