Gondolkodtál már azon, hogy hogyan keletkeznek az érzelmeink? Engem elsősorban a negatív érzelmek foglalkoztatnak, mert azokkal van dolgom. Nekem is, neked is, mindenkinek. A jó érzésekkel nem kell foglalkozni. Minek? Örüljünk nekik. Azok nem okoznak bajt.

A rossz érzések viszont igen. Még ezek közül sem sokkal van dolgunk, de nézzük egyelőre a legáltalánosabban ismertet, a félelmet. Te félsz valamitől? A legtöbb ember fél valamitől. Fél, aggódik, szorong, vagy akár pánikol is, ha éppen akkora kutyaszorítóban érzi magát.

Mi az, hogy félelem? Nézzünk egyet. Az egyik kedvencemet, amivel példálózni szoktam. Te félsz a kutyáktól? Viszonylag sokan igen. Ha a kutyától félsz, akkor valójában mitől félsz? Gondolom, attól a kutyától nem nagyon, amelyik egy festményről vicsorog rád. Persze beleborzonghatsz így is valamibe, amit valahonnan mélyről az a kép felkavar, de ez a félelem azért annyira nem valós. Valójában mitől félsz, amikor egy kutyától félsz? Vagy amikor bármitől félsz?

Leginkább, gondolom attól, hogy történik veled valami, ami rossz neked. Egészen pontosan fogalmazva attól félsz, hogy történni fog veled valami, ami rossz lesz neked. Állsz egy kapu előtt. A kapu mögött egy kutya van megkötve. Nyugodtan fekszik. Szunyókál, békésnek tűnik. Meg is van kötve, és te mégsem mersz bemenni, mert félsz a kutyáktól. Félsz attól, hogy meg fog harapni, pedig soha nem játtál még itt, nem ismered ezt a kutyát, lehet, hogy fel sem ébred, és ha fel is ébred, és meg is akarna harapni, a lánc, amivel meg van kötve túl rövid ahhoz, hogy elérjen hozzád. És te nem mersz bemenni a kapun, mert félsz.

A félelem egy olyan érzés, ami a figyelmedet a jövővel kapcsolatos fiktív képekre, történetekre, elképzelésekre irányítja. Olyanokra, melyek rossz érzést váltanak ki benned. Pont azért teszi ezt veled, nehogy aztán megtörténjen veled az a rossz. Amitől félsz. Ami ugyan nincs, és lehet, hogy nem is lesz, de ez nem biztos.

Konkrétan mitől félhetsz, mi fog történni veled, ha egy kutyával találkozol valahol? Nyilván nem attól, hogy jól összenyalogat. Habár van, aki éppenséggel annak sem örül nagyon, de azért ezt félelemnek talán mégis túlzás nevezni. Ez inkább bosszantja az embert, ha egyáltalán zavarja. Félni nem ettől szoktak az emberek, hanem attól, hogy a kutya megtámadja és megharapja őket. Az egyrészt fáj, másrészt kellemetlen következményekkel járhat, ha mondjuk az a kutya nem volt beoltva veszettség ellen.

Ha innen nézem, akkor te nem is a kutyától félsz. Csak azt hiszed, hogy a kutyától félsz, pedig valójában a fizikai fájdalomtól félsz, ha megharap. Attól félsz, hogy váratlanul megugat, és te megijedsz. Attól félsz, hogy nincs beoltva, és komoly bajod lesz. Attól félsz, hogy eltépi a nadrágodat, és vehetsz másikat. Te nem is a kutyától félsz, hanem valami mástól. A kutya csak egy matrica, amit arra a másra ragasztasz, és azt mondod, hogy ez a kutyától való félelem. Pedig nem. Te nem a kutyától félsz, hanem valami mástól, amiről pontosan nem is tudod, hogy mi az. Ráadásul, ha a kutyás matricádat ráragasztod arra a valami másra, akkor az nem fog látszani tőle. Nem tudsz majd róla, hogy mi az. Tudattalanná válik.

Állsz a kapu előtt, és nem mész be. Jön egy barátod, és megkérdezi, hogy mit ácsorogsz ott?

• Hát, nem merek bemenni. Ott egy kutya. Félek tőle.
• Miért? Félsz, hogy megharap?
• Elszakítja a nadrágomat.
• És? Nincs pénzed? Nem tudsz venni másikat?
• Ja?! De van. Százat is tudok venni.
• Akkor? Akkor mi a baj vele, ha elszakítja?
• Hát, akkor el kell menni, és venni kell másikat.
• És?
• És az olyan macerás. Nincs kedvem. Időm. Megint jön a csajom, és megkérdezi, hogy ezt meg hol turkáltam? Úgy nézek ki benne, mint egy szegénylegény.
• Értem. Mit is mondtál? Miért nem mész be? Mitől félsz?

Tehát nem a kutyától félsz, hanem mástól. Egyébként mindig mástól félsz, mint amitől azt hiszed, hogy félsz. Ha nem is attól félsz, amitől azt hiszed, hogy félsz, akkor mitől félsz?

Öööö… ha még tudsz követni, akkor majd meglátjuk, de előbb nézzük meg, hogy hogyan lehet megtanulni azt, hogy a kutyától félni kell. Mondom a lehetőségeket….