„A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk.” (J. R. R. Tolkien: Gyűrűk ura). Csak egy ösvény, de sokan rettegnek attól, hogy rálépjenek. Vajon mi vár odaát? Hányszor élünk? Van mitől félni egyáltalán?

„A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre” – ezt még a szamár is tudja. A Shrekben. Az nem kétséges, hogy érzelmi válasz, de hogy a helyzet ismeretlen volna? Azt kétlem. Pont az a baj az ilyen helyzettel, hogy ismerős, csak nem tudod, hogy honnan, és ezért nincs megfelelő válaszod. Marad a félelem. Ha más választ akarsz, és nem a félelmet, akkor utána kellene járni, hogy az a bizonyos helyzet, aminek a bekövetkezésétől annyira tartasz – pedig még meg sem történt(!) –, honnan ismerős? Azt hiszed, hogy meg fog történni? Lehet. De az is ugyanígy lehet, hogy valami más fog történni. Tőled függ.

A minap az egyik kliensemmel beszélgettem az előző találkozónkról és az azóta tapasztaltakról. Felidéztük közben azt a reinkarnációs történetet is, amelyikkel először dolgoztunk. Erdőben élt, és egy idősebb nő gondoskodott róla, és tanítgatta, aki befogadta őt korábban. Az egyik alkalommal, amikor hazafelé tartott, gomolygó füstfellegre, majd a házukhoz közelebb érve lángokra lett figyelmes. Rögtön tudta, hogy menekülnie kell, mert visszatértek azok a lovasok, akik néhány nappal korábban zaklatták mostohaanyját. Nyilván megölték már, és most őt keresik. Ismét tovább kellett állnia, már nem először életében. Megkérdeztem tőle, hogy miért menekül? Mi lenne, ha valami mást tenne? Azt felelte, hogy nem lehet, mert azok a lovasok megölnék.

– Biztos vagy benne, hogy ez fog történni? – kérdeztem.

– Miért? Mi egyéb történhetne ebben a helyzetben? – kérdezett vissza.

– Hát például az, hogy tovább mész a házatok irányába, majd találkozol a mostoháddal, aki elmeséli, hogy a levest véletlenül a tűzön felejtette, az kifutott, és az égő zsírtól felgyulladt a ház. Pont arra járt a környékbeli uraság, aki látva szorult helyzetét felfogadta a szolgálatába és felajánlott neki havi 1000 arany járandóságot. – szerintem ez fog történni.

Erre elmosolyodott. Megértette, hogy mi okozza a problémáját. Ő egyetlen lehetőséget lát csak. Azt, amitől fél. A legrosszabbat, és az elől pedig csak menekülni tud. Eszébe sem jutott, hogy más is történhet. Az pedig végképp nem, hogy ha netán tényleg megtörténik, amitől tart, akkor a menekülésen kívül más lehetősége is van. Például, hogy vállalja a sorsát, és szembenéz vele. Egy fotelben ülve, csukott szemmel képzelődve mi baja történhet? Rátörnek az ismeretlen lovasok és...? És utána mit tesznek vele? Lerajzolják és összefirkálják?

Nem mondom, biztos vannak olyan élmények, melyeket nem szívesen él át az ember, de azon kívül, hogy rossz érzést keltenek benne a látottak, más baja nem lesz. Cserébe viszont megtudja, hogy mitől fél. Márpedig pontosan ez az, amire szüksége van! Futott már eleget előle. Mi lenne, ha egyszer végre szembenézne vele?