Mónika kedvesen és határozottan indította el, és tartotta mederben a beszélgetést. Figyelve arra, hogy a fő gondolat mentén haladjunk.
Teljes biztonságban éreztem magam egész végig. Minden idegszálával a történésekre és rám figyelt.
Érdekes és tanulságos utat jártam be vele minden alkalommal. Úgy tudnám leírni az érzést, mint amikor van egy összegubancolódott gombolyag, amit szépen “kigubancolsz”, és újra feltekered, rendezetten.
Mónika profizmusa abban is megnyilvánul, hogy a terápiás szakasz után (csupán saját indíttatásból) sem “engedte el a kezem”. 3-4 hét múlva kedvesen érdeklődött, hogy vagyok, vannak-e változások az életemben. Ez engem teljesen meghatott.
Az embersége mellett ez azért is volt hasznos, mert nem tűntek el a “felszínre” hozott érzések valahol a tudattalan süllyesztőjében, hanem immár így kicsit távolabbról szemlélve is átgondolhattam őket.
Ismét kérdések indultak el bennem. Pl. az anyukámmal való kapcsolatomról. A munkámról. A párkapcsolati működésemről. Arról, hogy mennyire vagyok “én-azonos”. Mennyire vagyok jelen a saját életemben és a saját utamon.
Köszönöm Mónika a tapasztalatot, a rám szánt idődet és a felkészültségedet.
Folyt. Köv.
Krisztina, 56 éves 🙂 🙂
