Több, mint 13 éve kezdtem úgy gondolni az életemre, hogy valamit másképp is csinálhatok, mint eddig: lehet, hogy van akkora szabadságom és máshova juthatok – ha az ami van, nem felel meg. Kipróbáltam néhány önismerethez segítő utat, magányosan és csoportban, fizikai, szellemi és az ismeretek megszerzésének módszerével is, volt, hogy “rendes” pszichológustól, vagy egyházi embertől is kértem ehhez segítséget. Sokszor kevés változást látok magamon, de régebbre visszanézve szerencsére van különbség.

Ami mostanra megmaradt az egyéni utam mellett, az az AnaLog konzultációk rendszere. Tök jó, emlékezetes élményeim voltak, leginkább csoportos foglalkozásokon, ahol intenzíven segítettük egymást, a megfelelő vezetéssel. Fontos emberek is élnek az emlékeimben, akikkel beszélgetve hatott rám a bölcsességük, ajándékként vihettem azt magammal. Ami az utóbbi években szelíden, lassan, de áthatóan képes volt megváltoztatni a viszonyomat a legfontosabb kapcsolataimban, beleértve saját magamat is, az az AnaLog konzultáció. Az első pár alkalommal, talán 6 évvel ezelőtt, csodálkoztam: ez nem olyan intenzív, mint egy tanítás vagy mondjuk, mint egy bodywork csoport. Fog ez rám hatni, elvezet valahova? Most olyanok az AnaLog konzultációk, mint életem hiányzó pillanatainak megélése, a részek és az ismeretlen darabok helyükre kerülése. Mély, csodálatra méltó élmények, amik nagyon a sajátomak, eddig mégsem voltak az életem részei.

Andit régebb óta ismerem és amikor másféle terápiával kísért, akkor is talán örökre emlékezetes kanyarokban volt velem. Biztonságot és elfogadást képes teremteni, közben éber érzékenysége és empátiája a szembenézés ajándékát is képes megadni. Nyilván, ezen az úton a szubjektív tényezőket nem lehet kiiktatni. Ha egy kicsit is nyitottak vagytok, érdemes elköteleződni Andi mellett egy határozott időre, hogy a kíséretét megtapasztaljátok