
Szoktál stresszt oldani? Hadd mondjak ezzel kapcsolatban valami furcsát.
Képzeld el, hogy a kocsidban vezetés közben elkezd felforrni a víz, és a mutató vészesen közelít a piros zónához. Mit tennél? Levennéd a plexit a műszerfalról, és belevernél egy szöget a piros zóna elé, hogy a mutató ne tudjon feljebb menni?
Akkor nem kell többé aggódnod a vízhőfok miatt, igaz? Jó ötlet?
Nyilvánvalóan nem tennél ilyet soha. Nem akarnád becsapni magad, hiszen tudod, hogy a motor attól még tönkremegy a háttérben.
A mindennapi életben, a stresszkezeléssel kapcsolatban mégis gondolkodás nélkül pontosan ezt tesszük. Elfojtjuk, csökkentjük, "oldjuk" a feszültséget – vagyis leütjük a figyelmeztető jelzést.
Van egy elképesztően precíz, beépített műszered, ami három különböző jelzéssel van a segítségedre, ha bajba kerülnél. Az AnaLog Módszer megközelítése szerint ez a három mutató a következő: az érzés, a stressz és az érzelem.
Hogy megértsd a működésüket, nézzünk egy egyszerű példát. Sétálsz a barátoddal az utcán. Te rettegsz a kutyáktól, ő viszont egyáltalán nem. Elmentek egy ház előtt, ahol egy kutya vadul ugatni kezd. A te szíved azonnal a torkodban dobog, miközben a barátod teljesen nyugodtan halad tovább, mélyen elmerülve a beszélgetésben.
Ugyanaz a kutya, ugyanaz a helyzet – az egyikőtöknek mégis vészhelyzet, a másiknak meg semmiség. Miért van ez? Nézzük meg a belső műszerfalat!
Ez a mutató hívja fel a figyelmet a veszélyre. Addig mutat rá a külső tényezőkre, amíg azok bajt okozhatnak neked. A te érzés-mutatód a kutyás ház előtt azonnal kilő a "rossz" irányba, mert számodra a kutya bajt jelent. Emiatt képtelen vagy a beszélgetésre figyelni. A barátod érzés-mutatója közben nullán áll: az ő világa szerint a kutya nem veszélyes.
A stresszmutató a baj mértékét mondja meg: kicsi, közepes vagy óriási. Tegyük fel, hogy a sétátok közben a kerítés egyszer csak elfogy, és ott maradtok a kutyával szemben. Ez mennyire rosszabb a kerítéses verzióhoz képest? És ha a barátodat is kivesszük a képből, és teljesen egyedül maradsz a kerítés nélküli kutyával? A stresszmutatód ilyenkor azonnal kiakad. Az érzés megmutatja, mi a rossz, a stressz pedig azt, hogy mennyire.
Ez a leghasznosabb mutató mind közül. Az érzelem segítségével ugyanis kiderítheted, miért félsz, és meg is változtathatod ezt a tulajdonságodat. Az érzelmeid segítségével képes vagy múltbéli emlékeket felidézni, vagy akár belső képeket, történeteket kitalálni. Ezeken keresztül rájöhetsz, hol és hogyan tanultad meg a múltban, hogy a kutyáktól félni kell.
Ha a barátod nem fél a kutyától, akkor a félelem nem egy kötelező emberi beállítás. Csupán valami, amit te egy korábbi rossz élmény hatására megtanultál, és a tudatalattid azóta is ismétli.
A belső műszerfalad érzelmi mutatója és a képzeleted segítségével képes vagy felkutatni, hogyan lettél ilyen, és feldolgozhatod azt a tudattalan mintát, ami jelenleg gátol.
A stressz tehát nem egy ellenség, amit le kell győznöd, vagy amit el kell fojtani egy szeggel. A hagyományos stresszoldás csapdája pont az, hogy elnémítja ezt a jelzőrendszert. A stressz valójában csak egy lámpa a műszerfaladon, ami jelzi, hogy dolgod van a mélyben. Ha az érzelmet a gyökerénél feldolgozod, a stresszlámpa magától kialszik.
Szeretnéd megtanulni, hogyan használd a belső műszerfalad érzelmi mutatóját a valódi okok megszüntetésére?
👉 Kattints ide, és nézd meg az AnaLog önoldó képzés részleteit! ➔
Loós Balázs
Bővebben szeretnék olvasni a képzésről!


Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!