Sokszor nehéz meghúzni a határt naivitás és őszinteség között. Bár a naivitás ártalmatlan dolognak tűnik, de mégis sok bosszúságot tud okozni a mindennapokban. Ez a jelenség a becsapás, becsapottság, kihasználtság és tágabb értelemben az információval való sérülés okozásának a körébe tartozik.

A naivitás kétféleképpen tud gondot okozni:

1. Amikor valakinek mondasz valamit, miközben nem gondolsz arra, hogy ebből később bajod származhat.
2. Amikor valamit gondolsz, hiszel, feltételezel, de tévedsz, és ebből származik a problémád.

Ebben az írásban az első verzió van a célkeresztben: amikor Te mondasz valamit, és abból származik baj.

Amikor a jó szándék bajba sodor

Számtalan ilyen helyzet van, amikor kvázi a puszta jóhiszeműség, vagy „jó szándék” bajba sodor.

Vegyünk egy munkahelyi példát: a főnök megkérdezi, hogy tegnap odaadta-e a kollégád az anyagot, amit küldött, amire te azt válaszolod, hogy nem, mert nem találkoztatok. Ő már hazament, amikor beértél. Ezzel bajba sodorhatod, ha munkaidő vége előtt lépett le. Hiába nem volt szándékos, ettől még a szívedre veheted a helyzetet, hiszen, igaz szándékodtól függetlenül, de te sodortad bajba azzal, hogy lebuktattad.

A szauna-dilemma: magánéleti csapdák

De nézhetünk magánéleti példát is: Tegyük fel, hogy szeretsz szaunázni, de a párod vagy az anyukád szerint káros, mert megterheli a szívet és folyamatosan piszkál miatta, hogy hagyd már abba. Te tulajdonképpen csak tennéd, ami jólesik.

De mivel „naivan” megosztod vele, hogy hova mész, ő nem hagy békén, és nem nyugszik, amíg végül fel nem hagysz a „káros” szokásoddal.

Hogyan okoz gondot a naivitás vagy az őszinteség ezekben a szituációkban? Milyen hibák vannak a viselkedésedben? És a legfőbb kérdés: hogyan változtass úgy, hogy te jól érezhesd magadat, de másnak ne okozz ezzel gondot?

Mi a közös a munkahelyi és otthoni konfliktusban?

Az ilyen helyzetekben az az egyik közös pont, hogy a döntés és cselekvés pillanatában nincs benned rossz érzés. Nem sejted, hogy baj lehet abból, ahogy viselkedsz. Nem is gondolod, hogy „rosszul viselkedsz”.

Rosszul gondolod.

Az emberi viselkedés alapszabálya az, hogy ne bánts senkit, tágabb értelemben ne okozz sérülést.

Se magadnak (ne hagyd, hogy bántsanak), se pedig másnak. Másnak még közvetetten se.

A másik közös pont az bennük, hogy valaki sérül. Az egyikben a kollégád, a másikban te magad. Ráadásul mind a két esetben azért, mert te mondasz valamit, amiről nem is gondolnád, hogy nem kéne. Elsőre.

Merthogy, ha van ilyen tapasztalatod egyszer, akkor legközelebb tudsz óvatosabb lenni. A főnök kérdésére már csak annyit mondasz, hogy nem adta oda, majd esetleg felhívod a kollégádat, hogy legyen óvatos.

A másik helyzetet már nem ilyen egyszerű „megoldani” (ez az előbbi sem megoldás egyébként, de annak szokták gondolni). A főnököddel lehetsz óvatosabb, de a pároddal, vagy az anyukáddal hogyan legyél? Az nem olyan egyszerű. Mit mondj neki, amikor szaunázni indulsz? Mondj mást, vagy egyszerűen kerüld ki a témát? Hogyan szervezd így a napodat, hogyan szervezd az életedet? Ha rendszeresen mész szaunázni (és miért ne tennéd, ha neked jól esik), akkor előbb utóbb „lebukhatsz” és nem elég, hogy hallgathatod a prédikációt a szauna káros hatásairól, még azt is megkapod, hogy sunyi is vagy.

Az ilyen helyzetek könnyen vezetnek hosszan tartó vitákhoz, majd akár szakításhoz is párkapcsolatban, de az anyukáddal szakítani? Azt meg hogyan? Nyilván lehetetlen. Legfeljebb kicsit messzebb költözöl, ha tudsz. Vagy sokkal messzebb…

A láthatatlan hiba: a harc és a bizonygatás

A hiba a viselkedésedben van, amit javítanod kell. De miben hibázol? Egyszerű: abban, ami a bajt okozza. Ami miatt valaki sérül. Na itt lép be a képbe a naivitás az őszinteséggel összekapcsolva. Valamit mondasz, amit nem kéne. „Rosszul” kommunikálsz. Kétféle módon is.

Egyrészt olyan információt adsz valamiről valakinek, amit nem kellene. Ezt a hibát ráadásul nem is tudod javítani, legfeljebb az ismétlődését elkerülni, de még azt sem feltétlenül. A főnök elől elhallgathatsz ezt-azt, de a párod, vagy az anyukád elől nem érdemes. Előbb utóbb úgyis lebuksz. A titkolózás nem végleges megoldás, ráadásul távolít titeket egymástól.

A másik hiba viszont javítható. Ez egyébként az emberi viselkedés alaphibája: vitatkozol, meg akarod győzni a másikat a magad igazáról. Harcolsz.

Na persze nem minden esetben. A főnöknél például kevésbé. Mit mondanál neki? Azt, hogy ne szidja már le a kollégádat, mert munkaidő előtt hazament? Mi közöd hozzá? Nem te vagy a főnöke. Vagy a kollégádnak mondd azt, hogy ne lépjen le előbb? Lehet, hogy komoly oka volt a döntésének. Mások életéhez nincs túl sok közöd és bele sem szólhatsz.

De mi a helyzet otthon? Az otthoni helyzetet nem tudod ilyen egyszerűen elintézni. Amikor "naivan" elmondod, hogy szaunázni mész, valójában (tudattalanul) azt várod, hogy a másik ezt elfogadja. Amikor ő mégsem fogadja el, hanem piszkálni kezd, te magyarázkodni, védekezni kezdesz. Meg akarod győzni, hogy "de hát ez nem káros". Ő pedig meg akar győzni téged az ellenkezőjéről.

Ez a harc.

És mivel a pároddal és az anyukáddal közös az életed, ebből a harcból mindketten sérülten kerültök ki. Te azért, mert nem fogadnak el, ő pedig azért, mert nem hallgatsz rá.

A megoldás kulcsa: szüntesd meg a harcot!

Szóval ezt a helyzetet nem olyan könnyű megoldani, de nem lehetetlen. AnaLog-gal megoldható, sőt, pont ez lesz a megoldás kulcsa: nem a titkolózást tanulod meg, hanem azt, hogyan szüntesd meg a harcot közted és mások között.

Amikor a belső gátlásaidat és a megfelelési kényszeredet feloldod, többé nem lesz szükséged arra, hogy a párod jóváhagyását keresd a szaunázáshoz (ezért nem fogod bizonygatni az igazadat), és nem fog zavarni az sem, ha ő másképp gondolja. Ezzel a harc megszűnik, és a naivitás és őszinteség többé nem sodor bajba, hanem a helyére kerül..

Szeretnéd feldolgozni a megfelelési kényszert?

Ha magadra ismertél a "szauna-dilemmában", és te is gyakran érzed úgy, hogy magyarázkodnod kell a saját döntéseid miatt, akkor érdemes a mélyére ásnod. A naivitás és a konfliktusok mögött gyakran olyan belső gátlások állnak, amik feloldhatók.

A 21 napos programot pontosan azért hoztam létre, hogy lépésről lépésre segítsen elhárítani ezeket a belső akadályokat, hogy végre harc és magyarázkodás nélkül lehess önmagad.

Loós Balázs

AnaLog Módszer