A naivitásnak tűnő jelenség olyan csapda az életben, ami hosszú évekre zárhat börtönbe, megakadályozva abban, hogy az áhított célodat elérd. Délibábként lebeg a szemed előtt, míg végül szerte nem foszlik szembesítve azzal, hogy hiábavalóan reménykedtél.
A naivitás és a szorosan hozzá kapcsolódó remény és kitartás veszélyes útitársak. Olyan gyerekkori programokban és generációs mintákban gyökereznek, melyeket sokszor csak kitartó munkával lehet felszámolni.
Olyan módon csalod magadat csapdába általa, hogy csak a jót feltételezed még annak ellenére is, hogy századjára vágják át. Utána aztán otthon emészted magadat, majd újra elhiszed a szép szavakat. Mintha nem lennél százas.
Ismerős helyzet?
Valamilyen okból kifolyólag nők sokkal gyakrabban esnek ebbe a csapdába, mint férfiak. Mi lehet az oka ennek? Véletlen, vagy esetleg a háttérben meghúzódó okokra vezethető vissza?
Szedjük szét először a jelenséget részekre:
A jó, amit feltételezel, tulajdonképpen egy elvárás, elképzelés benned azzal kapcsolatban, hogy később majd lesz valami, ami neked jó lenne. Valami, amit nagyon szeretnél, amire vágysz.
Az pedig, hogy századjára vágnak át azt jelenti, hogy nem az lesz, nem az történik, amit feltételeztél, amit megígértek.
Vagyis, itt tulajdonképpen egy szimpla becsapásról van szó, ami attól nem szimpla, hogy ciklikusan ismétlődik és hosszan elhúzódik.
Mondok erre a jelenségre két egyszerű példát. Egyet a hivatásból és egyet a magánéletből.
Hivatás:
„Felveszlek asszisztensnek, most ennyi fizetésért, de irodavezető lehetsz rövidesen annyi fizetésért.”
Magánélet:
„Most feleségem van, de majd el fogok válni és összeköltözünk.”
Gondolom ismerős helyzetek. Nézzük először azt, hogy mi áll a hátterében. Hogyan csalod saját magadat csapdába, sokszor hosszú évekre úgy, hogy csak nagy nehézségek árán szabadulsz végül.
A csapdát annak köszönheted, ahogyan a döntéseiddel a viselkedésedet vezéreled.
Amikor viselkedéséről döntesz, akkor közben egy elképzelésre, belső képre koncentrálsz. Ez a folyamat az állatoknál úgy zajlik, hogy ha mondjuk a gnú meglátja az oroszlánt, akkor a távolságtól függően mindössze arról dönt, hogy meneküljön, vagy támadjon. Ha túl közel van az oroszlán, akkor szembe fordul vele, hátha a szarvával meg tudja védeni magát. A gnú a jelenben él és a fizikai síkra koncentrál. A távolságra közte és az oroszlán közt.
Te viszont a döntésedet ennél összetettebben vezéreled. Egy érzelemre, a lelki síkra, koncentrálva elképzeled a lehetséges jövőt a szellemi síkon, majd döntesz arról, hogy hogyan viselkedj a fizikai síkon attól függően, hogy a jövő szerinted hogyan alakul majd.
Mondjuk, hogy szeretnél munkahelyet váltani. Ez egy érzelem a lelki síkon. Ez kb. olyan, mint amikor az oroszlán megéhezik. Elolvasol egy pályázatot, elképzeled, hogy milyen lehet ott dolgozni. Ez kb. az a pillanat, amikor meglátja a gnút a szavannán. Jelentkezel, tárgyalsz stb. Ez a becserkészés, levadászás folyamata. Majd elhelyezkedsz és elkezdesz dolgozni. Itt már ebédel az oroszlán (vagy nem).
Ebben a folyamatban azonban van egy csavar, ami a gnú és az oroszlán életéből teljesen hiányzik, és amit emberként nő, és férfi nem egyformán érzékel és alkalmaz. Ez a csavar tulajdonképpen az emberi manipuláció alapja is egyben.
Az előbb leírt folyamatban a gnú és az oroszlán életében a harmadik és negyedik lépés, a cserkészés és az ebéd a fizikai síkhoz kapcsolódik. A gnú, mint minden más állat, az életet csak fizikai síkon tudja élni. Te viszont nem. Te az életedet egyszerre két síkon éled, mert két síkon tudsz megnyilvánulni. Viselkedni nem csak fizikai, hanem szellemi síkon is tudsz.
Mivel te embernek születtél, nálad, az előbb leírt folyamatban a második lépéstől kezdve a fizikai és szellemi síkot összemoshatod, összekeverheted, mivel nemcsak gondolkodni és tervezni tudsz, hanem beszélni is.
Nemcsak fizikai síkon, hanem szellemi síkon is fejthetsz ki aktivitást. Megnyilvánulhatsz, vagy egyszerűbben fogalmazva viselkedni tudsz fizikai és szellemi síkon is. Tudsz beszélni is, nemcsak cselekedni.
Ez az, amire a gnú nem képes, de te igen.
A gnú nem tud beszélni, hogy meggyőzze az oroszlánt arról, hogy a zebra finomabb, mint ő, plusz nincsenek szarvai, tehát kevésbé veszélyes táplálék. Keressen magának az oroszlán egy zebrát és ebédeljen később. A gnú egyetlen lehetősége a futás, vagy a védekezés a szarvaival. Cselekednie kell.
Te viszont tudsz beszélni is. Egy helyzetben, amikor egy problémát – hívjuk inkább feladatnak, mert az jobban hangzik – kell megoldanod, akkor nem csak fizikai, hanem szellemi síkon is megnyilvánulhatsz. Meg is kell nyilvánulnod, mert beszélned kell, az biztos. Anélkül nem tudtok megállapodni egymással, például a leendő főnököddel.
Itt jön a képbe a beszéd képessége, és ezáltal a csapda kialakulásának a lehetősége, mivel
a beszéd, a gondolkodás és a képzelőerő lehetővé teszi azt, hogy megosztva önmagadat, a fizikai testedben a jelenben élj és cselekedj, miközben fejben egy elképzelt jövőben vagy.
Amikor a főnököd felveszi az új alkalmazottat, dönthet úgy, hogy eleve irodavezetőnek vesz fel és eleve magasabb fizetést ad neked. Mint, ahogy a pasid mondhatja azt is, hogy szeretne veled közös életet kezdeni, költözzetek össze. Ebben az esetben a fizikai síkú és a szellemi síkú megnyilvánulás módja azonos. Azt mondja, ami van. A jelenre gondol, és a jelenről beszél. A jelenre gondoltok, a jelenről beszéltek és a jelenben cselekedtek. Pontosan úgy, mint a gnú és az oroszlán, amikor a szavannán kergetőznek.
De a főnököd dönthet úgy is, hogy most egyelőre csak asszisztensnek vesz fel kevesebb fizetéssel és majd később nevez ki irodavezetőnek és emeli meg a fizetésedet is. Mint, ahogy a pasid is mondhatja azt, hogy téged szeret, veled akar élni, de egyelőre nem tud elköltözni a barátnőjétől.
Itt nem tudjuk, hogy a fizikai és a szellemi sík megnyilvánulása azonos-e, mivel még nem következett be az, amiről beszélnek. Ez minden olyan helyzetre igaz, amikor a viselkedésedet “megosztod”, azaz egy ígéret alapján cselekszel.
Ezen a ponton szellemi síkon bekerül az idő fogalma az emberi eszköztárba, miközben te fizikai síkon csak egyféleképpen dönthetsz. Vagy elvállalod a munkát most, vagy nem. Vagy összejössz vele most, illetve folytatod így a kapcsolatot, vagy nem.
Neked arról kell döntened most, hogy az ismert információk birtokában vállalod-e azt, hogy asszisztensként kezdesz dolgozni ennyi fizetésért, illetve belemész-e egy ilyen kétes kimenetelű kapcsolatba. Persze, ha elég határozott a másik, akkor nem gondolod kétes kimenetelűnek. Eleinte.
Vagy elhiszed, amit mond, bízol benne és reméled, hogy valóban úgy is fog történni, vagy nem. Ha elhiszed, akkor innentől a naivitás határán kezdesz haladni a továbbiakban. Hogy az lesz-e belőle, vagy nem, majd az idő eldönti.
Ezen a ponton tulajdonképpen egyetlen lényeges kérdés van.
Milyen érzés neked most az, hogy ilyen feltételek mellett belevágsz a dologba.
Jó, vagy rossz?
Na ezen a ponton a magánélet és a hivatás kérdése határozottan különválik. Pont azért, mert az alapján kell döntened, hogy ez neked így jó érzés-e. Ha irodavezető akarsz lenni több fizetésért, akkor talán könnyebben mondasz nemet az ajánlatra. Ugyanezt egy párkapcsolati kérdésben nem ilyen könnyű eldönteni. Még az is lehet, hogy már összegabalyodtatok, és érzelmileg bevonódtál, mire kiderül, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet. Az ember nem gondolhat mindenre. Te sem gondolsz esetleg addig, amíg meg nem égeted magadat legalább egyszer, akkor meg már lehet, hogy késő.
Ha belemész a kétes kimenetelű helyzetbe annak ellenére, hogy rossz érzést okoz, vagy van benne olyan is, ami nem tetszik neked, akkor innentől kezdve pengeélen táncolsz és csak egy lehetőséged marad.
Elképzeled, hogy mi lesz majd egyszer, amikor neked jó lesz, és közben most cselekszel és folytatod ezt így, pedig nem is jó neked.
Ez az, amire a gnú és az oroszlán nem képes, de te igen. Csak éppen a statisztikák és a megfigyelések alapján nemedtől függően, attól függően, hogy nő vagy, vagy pedig férfi, eltérő módon.
Ha belemész így a dologba, akkor ettől a pillanattól kezdve folyamatosan, fizikai síkon, a jelenben cselekszel, miközben szellemi síkon, fejben, a gondolataidban a jövőben vagy.
Ilyenkor egyébként az történik veled, mint ami az oroszlánnal történne akkor, ha a gnú megbeszélné vele, hogy fusson most két kört a szavannán, mert az kell ahhoz, hogy fitt legyen, addig ő szerez neki zebra sültet. Most fusson, enni majd később fog.
Megdumáltak, elhitted, és kezded a kocogást a szavannán reménykedve a zebrapecsenyében.
Eközben pedig belül feszült vagy, mivel az, amit te szeretnél, és ami neked jó lenne, nem egyezik azzal, ami van. Ez mindaddig így marad, amíg a következő három lehetőségből egy be nem következik:
Feltéve, hogy tudsz. A továbblépés ugyanis érzelmek feldolgozása nélkül vagy lehetetlen, vagy pedig teljesen felesleges. Ha voltál már ilyen helyzetben, akkor azt is tudod, hogy miért. Az érzelmek fogva tartanak, ami ellen (a feldolgozáson kívül) nem tehetsz semmit.
Hogy nő és férfi miért eltérő módon viszonyul az ilyen helyzethez, arra vonatkozóan a munkám során megfigyeltekre támaszkodva tudok részben válaszolni, de természetesen ez inkább vélemény, mint konkrét tény.
Van egy Karinthy idézet, ami így hangzik:
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.”
Egészen minimálisan szeretem módosítani a szakmai megfigyelésem alapján ezt az idézetet.
Valóban nem ugyanazt akarják, mert a férfi a nőt akarja, a nő meg gyereket. És családot.
Akkor sem könnyű a helyzet, ha Karinthy alapján akarnak haladni, de így még nehezebb. Persze nem mindig van így, sokszor Karinthynak van igaza, de azért nem ritkán előfordul ez is.
Szóval, a helyzet az, hogy ha nem is mindig, de sokszor előfordul az, hogy a férfi a nőt akarja, a nő meg családot, gyereket. A férfiak talán mondhatjuk, hogy ritkábban kezdeményeznek kapcsolatot azért, mert családot, gyereket akarnak. Általában sokkal rövidebb távú cél lebeg a szemük előtt. A nő, és természetesen a szex.
A nő az, aki tud gyereket vállalni, ha akar. A férfi nem képes erre, és emiatt sok egyéb mellett van köztük egy, a születési nemükből adódó különbség. A gyerekvállalás és családalapítás érdekében a nő kénytelen a jövőre koncentrálni akkor, amikor a kapcsolat esetleg még a kialakuló fázisában van. A jelen helyett. Kénytelen elhinni azt, amit a férfi mond, vagy arra építeni, amit a viselkedéséből gondol, hisz nem tehet mást. Nem tudja, hogy milyen családapa, és férj lesz. Legfeljebb feltételezheti, hihet benne és remélheti.
Egyébként a szex történetesen éppen az az egyetlen olyan dolog az életben, ami kifejezetten a jelenre való koncentrálásról szól. A férfinél ez így aztán nem is okozhat olyan nagy gondot, mint a nőnél, aki kénytelen eleve úgy nekivágni a folyamatnak, hogy nem a jelenre, hanem a jövőre koncentrál. A gyerekvállalás és a család miatt nem is tehet másként. Eleve erre van tréningelve és kondicionálva. Jobban tűri azt, ha megígérnek neki valamit és jobban tud erre a jövőbeli ígéretre és nem a jelenben zajló történésekre koncentrálva dönteni a viselkedéséről.
Talán találkoztál már ilyen helyzettel:
„Amikor az exemmel összekerülünk, sokat beszélgetünk. Nagyon jó embernek láttam. Figyelmesnek és érzékenynek tűnt az alapján, amit arról mesélt, hogy a testvére és a tesvérének a gyereke mennyire fontos a számára, gondoskodni akar róla, és segíteni, mert szegényt elhagyta az apja. A testvére egyedül neveli.”
Neked szimpatikusnak tűnik ez a viselkedés? Empatikus, érző ember lehet, aki így viselkedik.
Mindaddig, amíg később várandós nem leszel, és ő ahelyett, hogy neked segítene, hogy a munka mellett ne legyen annyi dolgod hétvégén otthon, amit egyedül kell megoldanod, továbbra is a testvéréhez jár, nekik segít. Na ezen a ponton feltételezem, már nem annyira szimpatikus ez a vonása.
Az a stratégia, ahogy egy nő kénytelen gondolkodni, amikor családot tervez, gyakorlatilag csapdába csalja.
Feladat elé állítja akár akarja, akár nem. Kénytelen hinni, remélni, elképzelni, feltételezésekre támaszkodni.
A család esetében ez természetes, és nem is lehet másképpen. Minden egyéb területen viszont kifejezetten hátrányos. Csakhogy elég nehéz az életedet úgy irányítani, hogy egyszer ilyen vagy, egyszer meg olyan. Sőt, nem is lehet. (Kivéve persze, ha skizofrén vagy, mert akkor talán nem okoz gondot.)
Így aztán sajnos ez a jelenség nagyobb valószínűséggel bukkan fel nők, mint férfiak életében. A férfiak hajlamosak arra, hogy sokkal gyorsabban döntsenek és lépjenek akkor, ha a folyamatok nem az elképzelésüknek, és a megbeszélteknek megfelelően alakulnak. A nőknek ezt többnyire külön kell megtanulni.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak ezzel a jelenséggel nincs dolguk, hanem inkább azt, hogy ritkábban, és kisebb mértékben okoz nekik problémát.
A megoldás egyébként nemtől függetlenül ugyanarra keresendő. Azokban az érzelmekben, amik akadályoznak abban, hogy arrafelé menj az életedben, amerre neked jó. Hogy higgy, reménykedj a végtelenségig és még azon túl is, és hogy kitartó legyél.
Mert ugyan igaz lehet az, hogy a nők inkább erre lettek teremtve, mint a férfiak, de ez nem azt jelenti, hogy így is születtek. Meg kell nekik tanítani. És a férfiaknak is. Senki nem így születik, és nem is mindenki ilyen. A generációs (tudattalan) minták gyermekkorban vésődnek be észrevétlenül.
Vajon mi állhat a háttérben akkor, ha szeretnéd az irodavezetői állást, meg is pályázod, de végül asszisztensnek vesznek fel azzal az ígérettel, hogy ha megfelelően teljesítesz, akkor majd irodavezető lehetsz. Te elvállalod, és kitartóan küzdesz, gürizel, erőn felül teljesítesz, de a várva várt pillanat csak nem következik be. Ha mondjuk mindig egy orrhosszal maradsz le róla, de te mégis kitartasz.
Ez vajon pozitív tulajdonság? Szerintem a többség annak tartja. Mikor van rá szükséged? Akkor, ha imádsz rajzolni, ezért sokat rajzolsz, vagy akkor, ha nem igazán szereted, de sokat gyakorlod, mert a diplomához meg kell ezt is tanulni? Akkor kell kitartónak lenned, ha szeretsz valamit és azzal foglalkozol, vagy akkor, ha nem szereted, nem jó érzés foglalkozni vele, de te ennek ellenére akarsz?
Te kitartó vagy? Az “jó” hír. Vagy nem. Talán mégsem annyira, mint hinnéd. Minél kitartóbb vagy, annál állhatatosabb is abban, hogy olyan pályán tartsd magadat, ami ugyan rosszul esik, és rossz neked, de (szerinted) kell. Mert majd később jó lesz.
Aztán végül esetleg egy orrhosszal mindig lemaradsz. Pont, mint gyerekkorodban, amikor úszni jártál, amit utáltál, mert hideg a víz, korán kell kelni és az edző is ellenszenves, de edzett leszek, és kitartó. Mondták a szüleid.
Ez persze csak egy lehetőség. Van még sok másik. Lehet felmosni az előszobát nemcsak a kitartás, de a tisztaságra való nevelés jegyében, főzni, teregetni stb. (ezekre a tulajdonságokra szükséged lesz később a kitartás mellett, amikor meg akarod majd fogni a férfit, akiről azt gondolod, hogy jó apa lesz, mert nagyon figyel a testvére, meg annak a gyerekére).
Én amondó vagyok, hogy a kitartást a hülyeségtől és a naivitástól nagyon vékony vonal választja el. Annyira vékony, hogy szinte nem is látszik.
A kulcsa az olyan helyzeteknek, amikor valaki ígér neked valamit, te pedig az ígéret miatt elindulsz és kitartóan haladsz egy olyan úton, amelyiken rosszul magadat az, hogy nem a megfelelő pontra koncentrálsz.
Nem arra figyelsz, amit most érzel, hanem arra, amit szeretnél érezni. Majd egyszer. Talán. Vagy nem.
Tulajdonképpen annak a jó érzésnek, amit akár meg is élhetnél egy rossz érzés áll az útjában. Lehet, hogy rendszeresen találkoztok, lehet, hogy meghív vacsorára, lehet, hogy elmentek szórakozni. Ez mind lehet jó, de közben nem vagytok együtt, mert nem éltek együtt, pedig te azt szeretnéd.
Lehet, hogy kapsz fizetésemelést, bár nem annyit, amire számítottál, vagy lehet az is, hogy fizetik a benzin költséged egy részét, habár cégautót azt nem kapsz. Nem engedhetitek meg magatoknak. Mindez lehet, hogy így van, csak éppen ahhoz nem elég, hogy valóban boldog legyél, mert te irodavezető akarsz lenni annyi fizetésért, amit megálmodtál magadnak.
Végül is, annyira rossz dolog nem biztos, hogy történik veled, vagy ha mégis, történik mellette jó is. Ki lehet bírni. Lehetne rosszabb is. Másnak még ennél is rosszabb. Hogy dönts így jól? Menj, vagy maradj?
Én mindig arra törekszem, hogy egyszerűen gondolkodjam. Koncentrálj a rosszra. Figyeld meg és dolgozd fel.
Az AnaLog alkalmas erre, és az a jó benne sok más mellett, hogy a feldolgozás végén utat mutat. A feldolgozási folyamat végén, ha akarod, megfigyelheted azt, hogy mit kell tenned, hogyan kell viselkedned annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzeten változtass, ha nem tetszik neked, és lehessen máshogy. Nem kell várnod, nem kell reménykedned. Cselekedhetsz, ha akarsz. Változtathatsz.
Az AnaLog másik előnye az, hogy érthető. Nemcsak feltárod, analizálod és megérted, de meg is oldod vele a problémáidat. Ráadásul megismételhető és ellenőrizhető is az eredmény.
Pontosan úgy, ahogy Kata, az egyik tanítványom mondta a képzésről.
A folyamat tanulható és bármilyen probléma, vagy konfliktus esetében alkalmazható.
Egyszerű, érthető és hatékony megoldás.
Tartalom:
Letöltöm az útmutatót!
Bármilyen változásról is legyen szó, az nem feltétlenül egyszerű. Mi abban segítünk, hogy az AnaLog Módszer segítségével megtaláld a számodra megfelelő megoldást.
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!
