A puha párnák hívogatóan terültek el a hintaágyban. Az asszony leült, és végignézett a kerten. Mennyit dolgozott itt, évtizedeken keresztül! A virágoskert, a veteményes! Ellátta zöldséggel a családot, mindig abból főzött, ami a kertben megtermett. Mellette dolgozott a kórházban, teljes erőbedobással. Bárhová ment, mindenhol ő volt az osztály szíve, lelke. Kicsinosította, otthonossá tette azokat a helyeket, ahová került, mindezt a kórházi munkáján felül. Ő volt az, akinek a vállán bárki kisírhatta magát. Meghallgatta és vigasztalta az embereket.
Amikor megérkezett az unoka, rengeteget segített a lányának a baba körül. Főzött a kis családra, ringatta a kicsit, ha kellett.

Most pedig itt ül, és olyan üresség van benne. Most végre lazíthatna, hiszen a munkáját már csak részmunkaidőben végzi, a gyerekei pedig már elköltöztek, önállóan intézik a dolgaikat.
Itt ül, és nem tud magával mit kezdeni, képtelen a lazításra!
Ha eldől kicsit a puha párnákon, erős bűntudat kezdi gyötörni. Teste megfeszül, mintha minden pillanatban készen állna arra, hogy bármikor felugorjon, és hasznossá tegye magát.

Sok ember számára lehet ismerős ez az érzés. Túlterhelődnek a napi munka során, és nemigen van idő a lazításra, pihenésre. Ha igen, akkor helyette keresnek valamilyen munkát, amellyel lefoglalhatják, és hasznosnak érezhetik magukat.
Mondhatnánk azt is, hogy ha valaki évtizedeken keresztül mindig tevékenyen élt, akkor nehezen tud változtatni. Ez igaz, de érdemes még egy kicsit korábbra menni, és megnézni, hogy mi volt az a motiváció, amely ezt a szokást kialakította. Hátha ezzel az információval tudunk változtatni ezen a helyzeten.

A múlt árnyai

A hölgy esetében egy olyan elutasító anyát találunk, aki többször kifejezte csalódottságát amiatt, hogy harmadik gyermeke is lány lett. Ez akkor is bántó lett volna, ha kulturált hangnemben teszi, de ő még tetézte a bajt azzal, hogy rettenetes hangnemben, változatos módon, meglehetősen gyakran emlékeztette gyermekét mély megbántottságára.

Ezt a kislány úgy próbálta meg kompenzálni, hogy ahol csak tudott, segített az anyjának. Az édesapja meghalt, mielőtt felnőtt volna, így az anya ki is használta a gyereket, elesettségére, egyedüllétére hivatkozva.
A lány aztán asszony lett, dolgozni kezdett, és kiterjesztette a segítségnyújtást a munkatársaira is. Férjét is támogatta, és amikor megszülettek a gyerekei, őket is odaadással gondozta.

Csak egyetlen személlyel nem foglalkozott, azzal, aki a legközelebb áll hozzá.
Saját magával.
Most pedig itt ül a hintaágyban, és nem tudja, hogy mit kezdjen magával. A múlt árnyai, a rossz érzések most feltörnek benne.
A segítségnyújtás, az állandó tevékenységek elvonták a figyelmét a rossz érzésekről, átmeneti gyógyírként szolgáltak. Úgy érezte, ha segít, ha mindig valakinek a jóllétét szolgálja, akkor biztosan elfogadják. Csak akkor szeretik, ha segít, ha folyton valamilyen tevékenységben teszi hasznossá magát.

Semmi sem vész el, az érzések sem

Van egy részünk, aki nem felejt, és az egyedüllét, tétlenség pillanataiban odatolja az arcunkba az érzést: Tessék, ezzel már ideje lenne valamit kezdeni!

A pihenésre szüksége van mindenkinek, hiszen akkor tud a szervezetünk regenerálódni. Mégis társadalmilag elítélendő cselekedet. Aki sokat lazít, netán könnyebben veszi az élet akadályait, gyakran lustának bélyegzik. Az áldozatiság kultuszában élünk, amely ideológia középpontjában az áll, hogy az élet nehéz, a szenvedés elkerülhetetlen és nem vagyok hatással a velem történt eseményekre. Ezt sokan természetesnek tekintik, az élet velejárójának.

Pedig ez nem így van. A fenti esetből látjuk, hogy vissza lehet fejteni, hogyan alakul ki az a működésmód, amikor valaki nem tud megpihenni, lazítani.
A jó hír az, hogy ezeket a múltbeli emlékeket, a mögöttük lévő érzelmeket feldolgozhatjuk, és ez pozitív hatással lesz az életünkre.
Ebben az esetben a lazítás témakörére. Elmúlik az a kényszer, ami arra motiválja az embert, hogy ahelyett hogy lazítana, valamilyen elterelő tevékenységre pazarolja el az energiáját.

Ha számodra is gondot jelent az ellazulás, kikapcsolódás és pihenés, úgy érzed túlterhelt vagy, és szeretnél ezen az állapoton változtatni, várom szeretettel a jelentkezésedet!

Győri Andrea
AnaLog Módszer konzultáns, mentor