Fazekas Andrea vagyok és mindig azt gondoltam, hogy kb. rendben van az életem.

Volt gyerekkorom, tanultam, lett munkám, párkapcsolatom. De valahol mindezek alatt végtelenül magányos és szomorú voltam, rettenetesen szorongtam és féltem, hogy hibázok. Erről egy ideig sikeresen sikerült elterelnem a figyelmem, de felnőtt életem nagy részében a szorongásom állandó társammá vált.

2016-ban utaztam egy kicsit egy ismerőssel, egy ponton egy Hawai’i organikus gyümölcsfarmon kötöttünk ki, ahol olyan emberekkel találkoztam, olyan benyomások értek el hozzám, hogy belém állt a gondolat, lehet, hogy több is van számomra ebben az életben, mint amit addig éltem? Lehet, hogy az a szomorúság, hiány és kívülállóság élmény megváltozhat még bennem? Ezután másfél évig utaztam a világban egyedül, hátizsákkal, kerestem az élményeket, a szépet, de valahogy belül üres maradtam.

Ez az élmény indított el saját önismereti utamon. Utazásom előtt évekig jártam pszichológushoz, de ott nem sikerült megnyugvást találnom magamban. Hazaérkezvén először szabad táncokra jártam, majd családállítás és egyéb szomatikus vagy spirituális módszerekkel is megismerkedtem. Foglalkoztam a fizikai panaszok lelki, érzelmi okaival (Biologika, Recall Healing). Tanultam asztrológiát, Humán design-t, kristály gyógyászatot. Szerintem elég alaposan megmártóztam az elérhető spirituális és önismereti módszerekben :).

Kitanultam a Hawai’i lomilomit, évekig táncoltam Hawai’i hulat, egy időre az életem alaposan összeforrt ezzel a kultúrával.

Idővel elértem egy határt, ahol már nem tudtam mit csinálni, hisz hiába próbáltam tágítani az életem, alap érzelmi világomon nem sikerült gyökeresen megváltoztatni. Rájöttem, hogy ahelyett, hogy megismerném és elfogadnám magam, próbáltam mássá válni, sikertelenül.

Ekkor kerültem az AnaLog Módszerhez, először kliensként, főként párkapcsolati konfliktusokkal. Két hónappal később már az alap tanfolyamon ültem, mivel éreztem, hogy van itt valami, amit szeretnék megtanulni.

Az elmúlt években a módszer segítségével elkezdtem közelebb kerülni önmagamhoz, az érzéseimhez. Apránként megtanultam elfogadni határaim és felelősségem, megtanultam kommunikálni, kérni és elfogadni a segítséget, ha épp arra van szükségem. Elkezdtem átformálni magamban a megfelelési kényszert. Elindultam arrafelé, amerre nekem jó.

Konzultánsként az vezérel, hogy klienseim a közös munka során meg tudják találni saját megoldásaikat, megérezzék magukban, hogyan tudnának könnyebben élni, és hogyan tudnák jobban élvezni az életet.