Hosszú éveken át azok közé tartoztam, akik minden év január 1-jén fogadalmat tettek, hogy idén másképp lesz, mint tavaly volt. A legfontosabb célom az volt, hogy elérjem a számomra ideális súlyt és figyelmet fordítsak önmagamra, és az egészségemre. Mondanom sem kell, ezek a fogadalmak valahogy sosem sikerültek, vagy félresiklottak.
Olyan családból származom, ahol a szüleim és a nagyszüleim is túlsúlyosak voltak. Mondhatnám azt, hogy ez a túlsúly a családi genetika következménye volt, de ma már inkább azt gondolom, hogy a családi tudattalan minták és életmód eredménye lett. Egyszer édesapám orvoshoz fordult az egészségügyi problémái miatt, és az orvos azt tanácsolta, hogy fogyjon le. Édesapám megkérdezte, hogy ezt hogyan tegye. A válasz az volt: egyen kevesebbet! Nos, ezt a tanácsot én alaposan megfogadtam. 16 évesen fogyókúráztam először, mert a kortársaimhoz és az aktuális szépségideálhoz képest kicsit teltebb testalkatom volt. Az életemet végig kísérték az újabb és újabb fogyókúrás módszerek, amelyek csak ideig-óráig hoztak eredményt. Lefogytam egy picit, és amikor lazítottam a gyeplőn, a leadott súlynál jóval több jött vissza rám.
Az életemet az örökös diétázás jellemezte. Minden gondolatom akörül forgott, hogy mit ehetek, és mit nem, de az elvárt eredmény csak nem érkezett meg. A jojó effektus hatására egyre nehezebb volt lefogynom és a súlyom csak egyre gyarapodott….
Miután megismertem az AnaLog Módszert, elindultam a tudatosodás útján. Elkezdtem figyelni, hogy mikor történik valami, ami akadályoz abban, hogy a számomra megfelelő életmódot folytassam. Megfigyeltem, hogy milyen élethelyzetekben eszem, amikor nem is vagyok éhes:
Ezekben a helyzetekben közös jellemző az, hogy valamilyen érzelem kibillent a belső jó érzésből.
Megfigyeltem azt is, hogy milyen tudattalan minták akadályoznak az életmódváltásomban:
A túlevést minden esetben érzelmi traumák vagy tudattalan családi minták váltják ki. Ezek mind a múltban rögzültek, mélyen bevésődtek, csak a következményt vesszük észre, ami a felesleges kilók számában mutatkozik. Minden plusz kiló egy, a szívünkben hordozott fájdalom. Ahhoz, hogy a testünkben lévő felesleges kilóktól megszabaduljunk, érdemes megkeresni, hogy milyen lelki fájdalom van e mögött. Ahogy tudatosítottam magamban, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek evésre kényszerítettek, úgy kezdtem meg az engem zavaró helyzetek, érzelmek feldolgozását. Lépésről lépésre haladtam, míg eljutottam addig a pontig, hogy képessé váltam a testem jelzéseire figyelni. Figyeltem, hogy a testem milyen ételt kíván és azt ettem, ami jól esett. Már ez önmagában hatalmas eredmény volt számomra, de hiába éreztem jól magam, ha a testsúlyom nem változott. Utolsó lépésként elfogadtam azt, hogy az én testem ilyen, teltebb testalkatú vagyok, ’nekem ezt dobta a gép’.
Ekkor megtörtént a csoda! ’Véletlenül’ találkoztam egy életmódváltó módszerrel, aminek adtam még egy esélyt. Úgy vágtam bele a programba, hogy semmi elvárásom nem volt vele szemben. A program nagyon kevés megszorítást tartalmazott és számomra könnyedén tartható volt. Finomakat és nagy mennyiségeket ettem és a súlyom mégis csökkent! Rájöttem, hogy eddig túl keveset ettem és sanyargattam önmagam! Nem korlátozni kell a fogyasztásomat, hanem figyelni a testem jelzéseire, táplálni és együttműködni vele. Egy boldog, kiegyensúlyozott ember a szervezete számára megfelelő mennyiségű és minőségű ételt fogyaszt.
A túlsúly egy jelzés, hogy valami olyat teszek, ami nem jó önmagam számára. Nem fogyókúrázni kell, hanem visszatalálni arra az útra, ami a legjobb számunkra és kitartani önmagunk mellett.
Ma már nem újévi fogadalmat teszek, hanem minden nap megfogadom, hogy: Ma is kitartok önmagam mellett!
Ha szeretnéd, hogy az önmagadhoz vezető úton kisérjelek, szeretettel várlak!
AnaLog Módszer konzultáns
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!