Ez a történet arról szól,  hogyan alakítasz ki olyan helyzetet a magánéletedben, amelyben nem érzed szabadnak magadat.

Megfeleléskényszer, a csendes gyilkos

Először csak „apróságokban” adod fel önmagad, mint mondjuk a vasárnapi ebédkészítés egyedül a konyhában. Később viszont ennek nyomán olyan helyzetbe kerülhetsz, ahol már folyamatosan robotolsz, csakis a családnak, a gyermekeknek szentelve életedet.

Van, aki ezt örömmel teszi, míg más kényszerkén éli meg, mintha a szabadságától fosztották volna meg, de szabadulni mégsem tud. Csak annyit érez, hogy nem olyan életet él, melyet megálmodott magának. Folyamatosan magyarázkodik, hogy miért tartson ki a párja mellett, miközben esetleg azt hiszi, hogy a szakítás az egyetlen lehetséges alternatíva.

Ahhoz, hogy a szabadságod visszanyerd és ismét boldog lehess, először arra kell rájönnöd, hogy hogyan alakítottad ki azokat a viselkedésmintákat, melyekkel csapdába csaltad önmagad. Változtatni csak ezt követően tudsz.

Kire figyelj, ha megoldást szeretnél

A kialakult helyzetért hibáztathatod a másik felet, de ennek az lesz a következménye, hogy vádaskodni fogtok miközben a konfliktus fokozatosan mélyül, míg végül szakításra, válásra kerül sor. Ezt követően a megoldatlan problémát mindketten viszitek tovább a következő kapcsolatotokba és folytatjátok onnan, ahol abbahagytátok.

Megteheted viszont azt is, hogy magadban keresed a megoldást és arra vagy kíváncsi, hogy pontosan mi az, ami nem tetszik neked és vajon miért viselkedsz így? Ha erre az útra lépsz, akkor képes leszel változtatni önmagadon és ezzel a kialakult helyzeten is, vagyis sorsodnak urává válhatsz.

Egy rövid történet:

Egy fiatal lány nemrégiben költözött össze a párjával. Hétvége van és ő a konyhában sürög-forog, készíti az ebédet. Habár mindig is erről álmodott, most még sincs valami rendben. Olyan furán érzi magát. Mint akit a szabadságától fosztottak meg, pedig régebben örömmel, és büszkén tette ugyanezt. Mégis, most úgy érzi, hogy kicsi a hely, nem talál semmit és különben is egyedül kell mindent csinálnia. Pedig mennyivel jobb lenne, ha a párja is itt lenne vele. Még akkor is jobb lenne úgy, ha semmit nem segít, csak egyszerűen vele van. Arra is gondolt már, hogy abbahagyja, hisz nem kérte senki, de akkor meg rosszul érezné magát. Nem lenne ebéd és neki gondoskodni kell a családról, a „férjéről”, a másik emberről. Ha ezt nem teszi, akkor attól még feszültebb lesz, úgyhogy inkább teszi.

Ahogy telik az idő, ő egyre csak idegesebb, mire egyszer csak nemsokkal dél után megjelenik a barátja és fejét az ajtó résen bedugva megkérdezi, hogy „Na kész az ebéd?” – biztos jó éhes lehet már.

Annál nagyobb a meglepetése, mert a lány szinte remegve az idegességtől vágja a fejéhez, hogy nincs és különben is mit sürgeti itt őt ahelyett, hogy inkább segítene neki? A másik döbbenettől csodálkozó tekintettel csak annyit tud zavartan motyogni, hogy ő bizony nem akart semmi rosszat és a kérdést is inkább viccnek szánta, mert az eszébe sem jutott, hogy siettesse a párját. Egyértelműen látszik a tekintetében az őszinteség és ez elgondolkodásra készteti a lányt. Lehet, hogy túlreagálta a helyzetet?

Tudnod kell, hogy mi zavar

Túl bizony, mégpedig jócskán! Ez távolról sem jelenti azt, hogy jobban tenné, ha befogná a száját és végezné a dolgát, miközben a srác a lábát lóbálva ücsörög valamerre. Az biztos viszont, hogy nem ez a megfelelő módja a helyzet rendezésének. Valahogy máshogy kellene megoldani, de nem tudja, hogy hogyan. Nem csoda, ha nincs tippje azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennie, mert egyelőre azt sem tudja biztosan, hogy mi is zavarja valójában. Azzal tisztában van már, hogy így nem mehetnek tovább a dolgok, de gőze sincs arról, hogy min és hogyan változtasson? Ha a jelenlegi helyzetben tovább feszíti a húrt, akkor abból balhé lesz ezt érzi, viszont, ha nem tesz semmit, akkor ő lesz hétről hétre egyre feszültebb. Most még csak magáról és a párjáról kell gondoskodnia. Ezt egyelőre egész jól bírja, de ha összeházasodnak és születik egy, vagy netán több gyermekük is, akkor mi lesz majd? Szét fog esni az erőlködéstől, hogy mindenki kívánságát teljesítse, gondoskodjon a háztartásról, tartson tisztaságot, mosson, főzzön, stb., és mellette még esetleg dolgozzon is. Ennek jó vége így nem lehet, valamit tenni kellene, de mit?

Ismerős helyzet. A közös élet kezdete, amikor az ember először alakít ki családi fészket. Egyaránt izgalmas lehet mindkét fél számára.

Egy bocsánatkérés nem segít

A lány azért került csapdába, mert nem (csak) a fennálló helyzettel van gondja. Ez a jelenet azt mutatja, hogy ő kiteszi a szívét-lelkét, hogy elkészüljön az ebéd, aztán köszönet helyett csak a feszültség van. Arról nem is beszélve, hogy bármit is gondoljon a másik magában, ő bizony úgy érzi, hogy igencsak igazságtalan ez a szituáció, hiszen egyfolytában dolgozik, miközben a másik semmit nem tesz, majd még sürgeti is. Ettől lesz feszült és ideges és erre reagál, amikor a srác fejéhez vágja azt a pár mondatot. A konfliktust elvileg el lehet simítani egy bocsánatkéréssel és egy magyarázattal, hogy a fiú nem úgy gondolta, ahogy mondta, a lány pedig nem bántásnak szánta. Sajnos azonban ez egyrészt nem teszi nem megtörténtté az esetet, másrészt ugyanez a helyzet bármelyik hétvégén ugyanígy kialakulhat, hiszen megoldást nem találtak rá. Néhány év alatt komoly konfliktussá nőheti ki magát ez az aprócska összetűzés, aminek a végén a lány joggal kéri számon a másikon, hogy semmiben nem segít neki és egyedül kell megoldania mindent. Viszonzásul szintén joggal vágják a fejéhez hogy ő viszont mást sem tesz, mint a párját kritizálja és ugráltatja.

Ezt a helyzetet így megoldani nem lehet.

A megoldáshoz tudnod kell, hogy mi zavar!

Ha a lány megoldást akar, nem várhatja el a párjától, hogy változzon. Illetve elvárhatja, de nem biztos, hogy az segít. Főleg akkor, ha a párja meg tőle várja el, hogy változzon. Így csak a labdát dobálják egymásnak feleslegesen. Ennél sokkal célravezetőbb, ha a lány változtat a hozzáállásán és a viselkedésén. Az viszont nem megy csak úgy „magától”. Ahhoz tudnia kell, hogy mi zavarja őt, és azt is tudnia kell, hogy mi okozza a zavart. Az előbbi kérdésre akkor kap választ, ha megfigyeli, hogy pontosan mi a baja ezzel a helyzettel, mi az, ami őt szubjektíven itt most zavarja.

A helyzet az, hogy őt ebben a konkrét helyzetben az zavarja, hogy a körülményeket, melyben él ebben a környezetben, egyáltalán nem tartja ideálisnak (kicsi a konyha, nem ott vannak a dolgok, ahol ő szeretné, stb.). Ez ugyanis nem az ő háza, hiszen ő költözött a sráchoz. Az általa nem igazán ideálisnak tartott környezet miatt viszont képtelennek érzi magát arra, hogy megfelelően teljesítsen, pedig minden vágya ez lenne. Nem tudja időre elkészíteni az ebédet. Nem kellene, hogy ez így legyen. Van, akit ilyesmi egyáltalán nem izgat, sőt olyan is van, aki főzni sem akar. Ha őt viszont ez zavarja, akkor annak oka van. Valahogy megtanulta, hogy ez zavaró lehet az életben, legalábbis az ő számára.

Az ilyen tudattalan, a viselkedésünket zavaróan befolyásoló minták mindig tanulási folyamat részeként alakulnak ki. A tanulási folyamat sokféle, és szubjektív. Kire ilyen, kire olyan tapasztalatok, információk vannak hatással. A megoldás ezért szintén szubjektív, egyedi folyamat során alakítható ki.

Ez a folyamat az AnaLog rendszerű érzelem feldolgozás, melyet belső felismerések, és változások sorozata kísér. Ennek során megváltozik az egész automatizmus, mely a lány viselkedését irányítja, és legközelebb egyszerűen spontán máshogy fog érezni, reagálni, és viselkedni.

Sárdobálás helyett oldd meg a helyzetet

Ezt a rövid történetet azért írtam le, mert gyakran tapasztalom azt, hogy az efféle afférokban mindkét fél a másikat hibáztatja és tőle várja azt, hogy megoldja a helyzetet. A valóságban erre lehetőség nincs, az ilyen hozzáállás legfeljebb sárdobáláshoz vezethet, megoldást nem szül. A lánynak nem azzal volt problémája, hogy a srác nem segít neki, sőt, nem is a jelenlegi helyzettel volt baja. Mire a fiú a konyhába lépett, valójában már egy a számára láthatatlanul és tudattalanul előre felállított „csapdába” sétált bele, ami ellen esélye sem volt védekezni. Aki a helyzeten változtatni tud, az nem is ő, hanem a lány maga, akinek először is fel kell ismernie azt, hogy az érzelmek, melyek irányítják, honnan származnak, aztán fel kell őket dolgoznia. Ha ez sikerül, akkor máshogy éli meg az eseményeket és máshogy cselekszik, aminek eredményeképpen a fiú is azonnal másképp fog reagálni. Vagyis, ha akarja, a lány nemcsak a saját életét tudja megfelelő irányba terelni, de ebbe a játékba még a másikat is úgy tudja bevonni, hogy az mindkettőjük előnyére váljon. Ilyen konfliktus többször már nem fog kialakulni ők pedig harmonikusabban tudnak együtt élni. A konfliktusnak az a célja, hogy erre megtanítsa őket, a boldog párkapcsolatnak pedig ez a titka.

Természetesen minden párkapcsolathoz két szereplő szükséges és a változáshoz is ketten kellenek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ugyanezeknek az érzelmeknek (problémáknak) a tükörképe ugyanígy megtalálható a fiú életében is, azokkal neki is pontosan ugyanígy foglalkoznia kell. A helyzetre nemcsak a lány, de akár ő is találhat megoldást, megváltozhat és ezzel inspirálhatja a másikat is a változásra. Ha együtt változnak, együtt lesznek boldogok, ha nem, nem.

Az AnaLog Módszer konzultáció célja a konfliktus megoldása annak érdekében, hogy az ne mélyüljön el és ne vezessen további, súlyosabb tünetek kialakulásához.

Loós Balázs