Tervezett dátum:
2025. Január 24. Péntek1092 Budapest, Ráday u. 47.
Gondoltad volna, hogy akit sorozatos traumák, bántalmazások, veszteségek érnek, és így az életét egy végtelen szenvedésként éli meg, az könnyen elszakad a realitásoktól, saját világot alakít ki magának és sok esetben nincs is fogalma a való világról!?
Célom ezzel a pár szóval téged is elgondolkodtatni azon, hogy amikor úgy érzed, hogy annyira rossz neked, az vajon a valóság, vagy csak maradványa a saját torz, hibás – egyébként önvédelmi – nézőpontod, mérték-, és értékrendednek és ezért éled meg rosszul az egyébként boldognak is tekinthető életedet?
Előfordulhat, hogy a hozott tapasztalatok és minták nem adnak megfelelő viszonyítási alapot, vagy torz, hibás viszonyítási mintát adnak a világról!
Alkalmasint ha nekem lett volna bármi tapasztalatom a való világról, a családról, a munkáról, akkor valószínű hogy életem kevesebb százalékát éltem volna totál depresszióban és pesszimizmusban.
Hogy lássuk miről is beszélek...
Adott egy gyereklány, ahol az édesapa kilétét erős titok fedi, és erről nem is beszélnek. Az apa tudja, hogy nem ő a nemző, hiszen nem lehet gyermeke, de szerelmes az anyába, ezért elviseli a helyzetet. Viszont minden ebből eredő frusztrációját a kislányra vetíti ki, ami elvezet egy 5 éves, tehetetlen gyermekemberrel szembeni szexuális abúzusig. Az anya maga is tele lelki sérülésekkel, aki azt kapta útravalóul, hogy egy nő mindig csak az összes férfi után következhet. Aki hiába volt a család legokosabb gyermeke, nem tanulhatott, mert ő nem fiú, ő eleve nem alkalmas a tanulásra, miközben az anyaságra sem készítette fel senki. Így aztán a leszületett gyermektől félt, rettegett, csak a felelősséget és a tehetetlenséget érezte, hogy ő erre nem alkalmas.
Ennek a kislánynak az igényeit senki sem veszi figyelembe, nem foglalkoznak vele, elvárások sincsenek, nem lát szerető kapcsolatot a szülei között, sorozatosan kapja az elutasítást és a bántásokat, miközben ebben a korban a gyerekek mindenért önmagukat hibáztatják és próbálnak még jobban megfelelni a vélt, vagy valós elvárásoknak.
Ez a kislány 5 éves koráig átéli a legtöbb embernek olykor egész életében is ismeretlen tapasztalásokat, az abúzuson át, a korai félárvaságot, majd 8 évesen a teljes árvaságot azzal, hogy az édesanyja is magára hagyta. Ekkor egy férfi nevelőhöz kerül, aki nagyon határozott, egyenes, erős elvekkel rendelkezik, aminek alapja a tisztesség és a kemény munka. Ugyanakkor megakadályozza, hogy az anyjával találkozzon, mivel úgy érzi, az csak rossz lehet a lánynak. Közben pedig egyik helyről költöznek a másik helyre.
Ennek a gyermeknek 10 éves korára nincs férfi mintája, nincs női mintája, folyamatos elutasítás, bántalmazás kíséri - ami ráadásul erős szégyenérzettel párosul -, miközben semmiféle stabilitás és családi háttér nincs körülötte.
Az ilyen fiatalok menekülnek az őket körülvevő ijesztő, változó, bántalmazó, rettegett, érthetetlen és fájdalmas világból. A legrosszabb esetben a korai öngyilkosság, más esetben egy önmaga által teremtett alternatív valóság, egy felépített álomvilág a menedéke. Ez a gyermek a képesújságok, mesék, szappanoperák keverékéből gyúrt magának egy ragyogó és vágyott álomvilágot, amibe el tudott menekülni és ami fogódzkodót adott neki.
Elkezdi magát beleélni a saját maga által teremtett álomvilágba, elmenekülve ezzel a valóságából, ám ennek nem sok köze van a valódi élethez. Ösztönösen az addig ki nem elégített igényeire koncentrál. Az embereket, eseményeket, dolgokat szélsőségekben látja. Vannak a jók és a gonoszok, a szegények és a gazdagok, és ezekből a szélsőségekből a kedvezőbbek felé próbál tartozni, amihez az eszköztára az agresszió, az arrogancia, semmi tudással, nulla bölcsességgel.
A férfi és női minták, a családi gyökerek, a biztonság hiánya, a folyamatos elutasítás erősen meghatározzák a felnőttként kialakított viselkedési mintáit. A teremtett álomvilág miatt mégis megőrzi a naivitását és a nevelője erős „józan paraszti” elvei megakadályozzák, hogy elvesszen a társadalom süllyesztőjében, bár 14 évesen a nevelő is magára hagyja és attól kezdve önmagáról kell gondoskodnia, dolgoznia, a gimnázium mellett.
Amikor már kis híján belehalt ebbe az életbe, a kórházban egy ismeretlentől kapott egy lehetőséget, egy információt, amivel akkor élt és ami elvitte az önfejlesztés, a lelki fejlődés irányába.
Skizofrén, tudathasadásos állapot ez, melyből végtelen, folyamatos és mindennapi önfejlesztés, tanulás és kegyetlen sok élettapasztalattal váltam mára sikeres emberré, akinek egy csodálatos, szerető családja van, aki pozitív női mintát tud mutatni a kislányának, akinek rengeteg barátja van és a ki a munkájában is egyre sikeresebb.
Visszatérve, onnan, akinek annyira rossz, hogy sok esetben nem tudja, hogy...
Az álomvilág meg tud menteni és át tud segíteni kríziseken, de egyszer ki kell lépni belőle, mert egy idő után nem hagy élni. Menet közben sokáig nem vettem észre hogy a gazdagság nem az, amit a mesékben lát az ember. Megtanultam, hogy az igazán gazdagok tesznek le olykor legtöbbet másokért is az asztalra, és hogy a szegény is lehet boldog, és hogy nincs teljesen gazdag és szegény, és boldog és boldogtalan, és rossz és jó ember sem. Kevés a fekete és a fehér, és rengeteg az átmenet. Mindenki valóban a maga szerencséjének kovácsa, ha tudja, ha nem.
Az előző sorok, ha téged is elgondolkoztattak, vagy találtál szinkronicitást, vagy csak rájöttél esetleg egy más megközelítésre, akkor elérték a sorok a célomat.
Bárhol is tartasz életed olykor szövevényesnek tűnő tapasztalatgyűjtésében, tudd, hogy mindig van kiút, egy teljesebb, morálisan is elfogadott, boldog megélés felé, de néha merni kell segítséget kérni, és tudni elfogadni is azt amikor elakadtunk.
Ha hasonló problémával küzdesz, ITT kérhetsz időpontot a szerzőnél konzultációra.
AnaLog Módszer Konzultáns
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!