2024.
04. 30.

Elengedés. Képes vagy rá?

A gyász érzése természetes része az életnek.

Az azonban, hogy valaki nincs már veled, nem jelenti azt automatikusan, hogy soha nem múló fájdalmat érzel, vagy hiányérzeted van vele kapcsolatban. Azt pedig végképp nem, hogy az életed emiatt félresiklik. Ilyen jellegű rossz érzés és akadály az életedben csak akkor bukkan fel, ha feldolgozatlan konfliktusaid vannak az illetővel kapcsolatban. Minél több a feldolgozatlan, megoldatlan konfliktusotok, annál erősebb a veszteség és hiányérzet, de az elengedésre való képtelenség már speciális helyzet.

Tanult minták

Ha nem vagy képes az elengedésre, az azért okoz problémát, mert nem tudsz továbblépni. Nem tudod az életedet egyedül, de legalábbis anélkül a másik ember nélkül folytatni úgy, hogy jó érzés legyen. Ennek a jelenségnek a hátterében tanult hibás minták állnak, melyek tudattalanok ugyan, de fel lehet őket dolgozni, ha akarod. Ezzel megkönnyebbülhetsz, és megnyithatod az utat magad előtt a továbblépéshez.

Tanult minta ebben a helyzetben nem is egy, hanem többféleképpen állhat az utadba.  Az egyiknek a lényege az a félelem, hogy nélküle nem lehetséges, nem fog sikerülni. Máshogy fogalmazva: nélküle rossz lesz. A másiké az, hogy egyedül nem vagy képes valamire, és a harmadik pedig az ismeretlentől való félelem.

Az ilyen tanult, vagy másnéven tudattalan minták azért akadályoznak, mert mélyen az érzelmi vezérlőrendszeredbe ágyazódtak, és észrevétlenül irányítanak akár emlékszel rájuk, akár nem. Most az elsővel foglalkozom, mert az elengedésre való képtelenség mögött ez található.

A programozás pillanatai

Leírok néhányat közülük, hátha ismerősnek tűnnek.

Képzeld el, hogy kisgyermek vagy még. Nemrég ebédeltél, és most éppen az anyukád, vagy apukád mellett szunyókálsz békésen. Miután a szuszogásod alapján biztosra veszi, hogy mélyen elaludtál, óvatosan felkel, hogy leugorjon vásárolni, vagy kimenjen a fészerbe egy kicsit rendet rakni. Nincs is ezzel semmi gond, ha nem ébredsz fel, de ma valahogy melegebb van, vagy kevesebbet ettél, úgyhogy sokkal hamarabb kipattan a szemed és keresed őt, de nincs ott. Nincs sehol, illetve biztosan van, csak éppen azt nem tudod, hogy hol.

Ez egy viszonylag ártalmatlanabbnak tűnő jelenet, melyben a szülő akaratától függetlenül, véletlenül alakul ki olyan helyzet, ami később problémát okozhat, de van olyan is, amelyik nem olyan ártatlan, és messzebbről látszik, hogy a szülő mennyire nem megfelelően viselkedik.

Az egyik ilyen lehet például az, amikor sétáltok az utcán, és az anyukád a barátnőjével beszélget. Megmondta ugyan, hogy maradj mellette, de te kíváncsi vagy. A figyelmedet magára vonja valami különösen érdekes dolog az út túloldalán, és már rohansz is. Pontosabban rohannál, ha az anyukád az utolsó pillanatban vissza nem rántana az út széléről hangosan kiabálva veled, hogy te nem vagy normális. Megmondta, hogy nélküle ne menj sehova, akár meg is halhattál volna. Egyszerű helyzet, egyszerű program: nélkülem meghalhatsz.

Egy másik hasonló helyzet a lázmérővel. Egy kisgyerek jó esetben mindenre kíváncsi, minden érdekli. A lázmérő is. Csakhogy régebben a lázmérőket higannyal gyártották, úgyhogy, ha összetörtek, életveszélyesek voltak. El is mondták ezt neked a szüleid, amikor megpróbáltad megkaparintani. Később majd apu megmutatja neked, de most hagyd békén. Egy ilyen ígéret nem mindig elég. A következő alkalommal, amikor vendégek vannak, és kevesebb figyelem irányul rád, mert a szüleid a vendégekkel beszélgetnek, te meglátod az asztal sarkán kikandikálni a lázmérő végét. Kicsit nyújtózkodsz, kicsit erőlködsz, de végül kicsúszik a kezeid közül, és a földön landol. A zajra bejön az apukád, és meglátva, hogy mi történt némi aggodalommal a hangjában kiabálni kezd, hogy azonnal menj arrébb, és egyébként is megmondta, hogy nélküle ne nyúlj a lázmérőhöz, mert veszélyes. Nélküle nem. Ez is ugyanolyan program, csak nem anyu, hanem apu a főszereplője.

A megértés sajnos kevés

Ilyen, és ezekhez hasonló helyzetekben tanulod meg azt, hogy a szüleid, vagy általában fogalmazva valaki nélkül nem vagy képes valamire. Bármire. Boldog életre.

Többféle helyzet van az életben, amikor megtanulhatod, hogy valaki nélkül nem jó. Ilyen például a bölcsőde, óvoda, iskola első napja, ritkábban a nagyszülőknél töltött idő, nyaralás, vagy nyári tábor.

Az emlékek sokfélék lehetnek. Egyszer találkoztam egy fiatal nővel, aki képtelen volt párkapcsolatot kialakítani annak ellenére, hogy rendkívül csinos volt. Odáig eljutottak korábban, hogy a probléma hátterében az állt, hogy elveszítette az édesapját gyermekkorában. Egy ilyen sérülés könnyedén okozhat olyan mély fájdalmat, amit az illető utána nem akar újra átélni, ezért inkább menekül a párkapcsolatok elől. Sajnos hiába derítette ki, hogy mi állt a háttérben, az kevés volt ahhoz, hogy a helyzeten változtasson. Nem megérteni, hanem megoldani kellett, amihez ismerni kell a gyermekkori sérülések rendszerét, és feldolgozásának a módját. Ezt nem részletezem, mert hosszan tartana, de a problémáját megoldottuk.

Viselkedj rendesen!

Van még egy másik gyermekkori helyzet is, ami a gyász feldolgozásában és általában a változásban is akadályoz. Olyan módon teszi ezt, hogy eltávolít az érzelmeidtől, és lezárja a kapcsolódást velük. Ha ez a jelenség alakul ki az életedben, az magát a feldolgozás folyamatát akadályozza. Ez a speciális helyzet az, amikor gyermekkorodban temetésre visznek és te nem megfelelően viselkedsz. Ilyenkor valamelyik felnőtt szokott a gyerekre pirítani, hogy viselkedjen rendesen. Szomorúan, ahogy illik. Természetesen attól függetlenül, hogy te mit érzel, vagy nem érzel. Ez a helyzet bűntudatot kelt benned, és akadályoz felnőttként az érzelmeid feldolgozásában, de a veszteség feldolgozásához közvetlenül nem kapcsolódik.

Nem egy pillanat, hanem egy folyamat

A pótolhatatlan veszteség érzése olyan speciális helyzetet teremt, ami különböző embereknél különböző erővel bukkan fel, és akadályoz a továbblépésben. A feldolgozása az első lépés az elengedés felé tett úton.

Az elengedés nem egy pillanat műve, hanem egy feldolgozási folyamat következménye. Számos hibás szülői mintát kell felismerni és feldolgozni hozzá. A feldolgozás célja az, hogy megváltozz, ami azt jelenti, hogy a viselkedéseden kell változtatnod. Ez különösen olyan helyzetekben fontos, amikor nem haláleset, hanem szakítás miatt jelenik meg a gyász érzése.

Ez viszont már egy másik történet...

Loós Balázs

2024.04.30.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:
Ha szeretnél értesülni, ha új cikket teszünk közzé, akkor...

Kapcsolodó cikkek

Copyright © 2011 – 2024 | AnaLog Módszer - Loós Balázs - Minden jog fenntartva