Ha nem szólsz, az a baj...

„Már megint mi baja lehet velem? Látom, hogy rosszkedvű és nem szól egy szót sem! Biztos megint valami rosszat tettem, de nem tudom, hogy mi lehet az. Most mi legyen? Egy szót sem szól, csak komoran hallgat.”

Ismerős dilemma? Többnyire nők fejében fordul meg. Ők ugyanis a problémáikról inkább beszélni szeretnek, míg a férfiak a beszéd helyett, a tettekre koncentrálnak. Így aztán hallgatnak és gondolkodnak. Ettől viszont a nő nyugtalan lesz, hiszen ha a férfi hallgat, akkor biztos, hogy valami baja van és ha baja van, akkor csakis vele lehet. Ki mással lenne?

Ezt nem hagyhatja annyiban, valamit mindenképpen tenni akar. Mivel kérdezni nem mer - mert esetleg korábban már pórul járt párszor - inkább megpróbálja kitalálni, mi járhat a másik fejében és közelíteni kezd. A férfinak egyébként tényleg van valami baja, habár egyáltalán nem biztos, hogy a magánéletével. Ő arra koncentrál, mert meg akarja oldani. Észleli a közeledést és mivel nem véletlenül hallgatott és tartott távolságot, most megpróbál kitérni. Ezt a kitérést a nő egyértelműen visszautasításnak értelmezi és ezzel a korábbi feltételezése rögtön bizonyossággá is érlelődik: „Tényleg velem van baja és tényleg nem akarja megmondani! Akkor nem szeret!”

A férfinak pedig innentől már nem egy, hanem két problémája van. Az első az, amelyiken eredetileg a fejét törte, a másikat pedig most hozta létre. Mostantól már ezen is töprenghet.

Aki keres, talál

Ez a rövid történet, két probléma jelenlétére is utal. Az egyik, amelyik már most jelen van a nő életében, az önbizalomhiány. Egészen biztosan hadilábon áll az önbizalommal, különben miért feltételezné eleve azt, hogy csakis vele lehet a probléma?

A másik ugyan még nem alakult ki, de bármelyik pillanatban szembesülhet azzal is. Mivel egymáshoz nem szólnak, a beszélgetést biztosan hiányolni fogja és mivel a helyzet így változni nem fog, feszült is marad. Ilyenkor elég egyetlen olyan ember, akivel a férje kedélyesen beszélget telefonon és ő máris azonnal féltékeny lesz. „Micsoda??? Vele ilyen vidáman elcseverészik, velem pedig egyetlen szót sem képes váltani?” Még akkor is biztosan féltékeny lesz, ha azt sem tudja, hogy a férje pontosan kivel és miről beszélget? A féltékenységhez annyi éppen elég, hogy a másikkal beszélget, vele viszont nem. Az már csak olaj a tűzre, ha netán egy munkatársnőjével egyeztet rendszeresen teendőket és máris kirobbanhat a konfliktus.

Nem megmagyarázni, megoldani kell

A megoldáshoz az kevés, ha megállapítjuk, hogy a férfiak és a nők, többek közt abban különböznek egymástól, hogy előbbi megoldani szeretné a problémát, utóbbi pedig csak beszélgetni akar róla. Ez a megállapítás - habár igaz -, semmin nem változtat. Ettől még feszültség lesz köztük, ami akár végzetesen elmérgesedhet. Ha ez a nő szeretne kikeveredni a slamasztikából, akkor tudnia kell a módját annak, hogy hogyan reagáljon másképp és ne úgy, hogy eleve saját magát okolja. Ez az automatikus belső reakció a cselekvését biztosan megbénítja, vagy torzítja. Nem tud önmaga lenni és fesztelenül, vidáman, felszabadultan viselkedni otthon. Valahogyan ki kell nyomoznia azt, hogy miért önmagát okolja és meg kell ezt szüntetnie. Mielőbb fel kell számolnia az önbizalomhiányt, amivel egyelőre küzd. Ha ezt nem teszi meg időben, akkor a helyzet súlyosbodhat. Idővel kialakulhat olyan helyzet is, amikor már a féltékenységével is szembe kell néznie.

Loós Balázs