Pontosabban ne vitatkozz.

Persze, csak ha jót akarsz magadnak.

Az egyik leghasznosabb szabály az életben talán az, hogy tanuld meg, hogy soha nem vitatkozol senkivel!

Ne foglalkozz azzal a kérdéssel, hogy kinek van igaza. Neked, vagy neki? Nem mindegy?

Hát persze hogy nem! – mondhatod erre. Hogy lenne mindegy, amikor éppen azért kezdesz vele vitatkozni, hogy bebizonyítsd, hogy hülyeséget beszél. Nincs igaza!

Vitatkozni és tanácsokat osztogatni felesleges, mert vagy jobban tudja a másik magától, vagy pedig egyszerűen csak nem fogadja el a véleményedet úgysem. Még akkor sem, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, mert úgy érzi, hogy nincs igazad. Érzelmet pedig logikával megváltoztatni nem lehet.

Hagyd őt! Ne vele foglalkozz, hanem ehelyett inkább magaddal.

A változás nem logikus

Láttad a Senki című filmet? Ha nem, akkor javaslom, nézd meg legalább az elejét! Nagyszerűen mutatja be azt, hogy mit érez az az ember, akinek a napjai évek vagy évtizedek óta unalmas, megszokott rutinok mentén zajlanak.

Ha nem akarsz az unalomba belehalni, akkor kerüld el az ilyen helyzetet, és változz időben!

Változni kell. Vagy azért, mert az élet kívülről rákényszerít, vagy azért, mert jön belülről egy motoszka. Valami furcsa, új, eddig ismeretlen motoszka, ami azt mondja, hogy már nem jó úgy, ahogy eddig volt.

Ami a változással kapcsolatban egy emberben általában felbukkan, az a zsigeri elutasítás. Minimum nem érti a helyzetet.

Amikor valami változásra kényszerít, akkor általában először magyarázatot követelsz, vagy legalábbis keresel rá. Szeretnéd megérteni, logikusan megmagyarázni azt, hogy miért van szükség az új helyzetre az életedben. Csakhogy a változás soha nem logikus, és soha nincs is rá logikus magyarázat. A változás és a logika ellentmondanak egymásnak.

A változás új. Ismeretlen

Ha tetszik, ha nem, a változás része az életnek. Változni kell. Persze az nagyon nem mindegy, hogy hogyan, ha nem akarunk közben hatalmas pusztítást véghez vinni magunk körül.

A változásra azért van szükség, mert élet csak ott van, ahol változás van. Ahol a változás megáll, ott megáll az élet is, és előbb-utóbb elmúlik. Unalmas lesz, és te belepusztulsz az unalomba.

A változás azt jelenti, hogy megjelenik valami olyasmi az életedben, ami addig nem volt. Ismeretlen, új a számodra.

Attól új, hogy ismeretlen. Ha nem lenne ismeretlen, akkor nem lenne új sem. Nem tudod, hogy mi az, nem tudod, hogy hogyan működik. Mi lesz, ha tényleg belenyomakodik az életedbe, és te kénytelen leszel alkalmazkodni hozzá?

Ezt nem tudhatod, hiszen új, és ezért tapasztalatod sincs benne. Nem tudod, hogy milyen lesz.

Nem tudod? Az baj! Ez az a jelzés, amire készenlétbe áll minden ember. Valami, amiről nem tudsz semmit, vagy nincsenek pontos információid, és te mégis kénytelen vagy figyelembe venni, alkalmazkodni hozzá. Ez a helyzet a legtöbb emberben eleve aggodalmat ébreszt.

Tegnap reggelig a párod minden reggel hétkor kelt fel. Ma reggel meg negyed hétkor kezd készülődni. Te felébredsz, fekszel az ágyban, és gondolkodsz. Mi lehet vajon? Neked is munkába kell menned. El kell készülnöd, mire elindul, mert egy autóval mentek.

“- Drágám! Hova készülsz ilyen korán?

– Ja, bocs’ elfelejtettem szólni, hogy a főnököm új munkarendet írt ki. Mostantól korábban kezdünk.

– Már megint a főnököd? Miért nem mondasz már fel? Az az ember mindig kitalál valamit, amivel szivathat. Különben is, te rugalmas munkaidőben vagy. Nem mindegy, hogy hánykor érsz be? Így is egész nap dolgozol.”

Változás az élet, és a változás azt jelenti, hogy megjelenik valami új. Olyan, ami eddig még nem volt. Például az, hogy a párod korábban megy munkába, mint eddig. Ez egy új helyzet, ami lehet, hogy nem tetszik neked. Lehet, hogy rossz érzést okoz.

Ez az a helyzet, amikor nem érdemes vitatkozni!

Mindjárt mondom, hogy miért.

(Hasonló témáról egyébként ebben a cikkben is olvashatsz: Félelem az ismeretlentől)

Automatizmusok

Az elméd egyik részének az a dolga, hogy rutinokat alakítson ki. Automatizál. Rengeteg időt és energiát takarít meg ezzel neked. Így nem kell minden reggel megkeresned a konyhát, a konyhában a csapot, a hűtőt, a hűtőben a vajat. Mondjuk a vaj már lehet problémás. Gyakorlatilag láthatatlanná válik egy férfi számára, ha a felesége 20 cm-rel arrébb tolja a hűtőben. Onnantól már nincs is. Ezt a nők nem értik. Férfi agy.

Szóval az elmédnek van egy része, amelyik az automatizálásért felel. A vajat a hűtőben mindig ugyanoda teszed, a hűtőt nem tologatod naponta máshova. Nemcsak azért, mert nehéz, hanem azért sem, mert így nem kell keresni. Tudod, hogy ha piros a lámpa, akkor ne lépj le, mert elüt az autó. Ez is egy automatika. Közös megegyezésen alapul. Ezt már nemcsak a feleséged tudja, hanem a szomszéd, meg a többiek is. Tele van az életed ilyen automatikákkal, amiknek az a célja, hogy leegyszerűsítsék, takarékosabbá, gyorsabbá, hatékonyabbá tegyék a folyamatokat. Valamint közössé.

Automatikából kétfélét tud készíteni az elméd. Olyat, ami jó érzés alapján működik és olyat, ami rossz érzés alapján működik. Ha az utca végén a fagyizóba betérsz, és ízlik a fagyi, akkor ez alapján készülhet olyan automatika, hogy fagyit ott veszel inkább. Ha nem ízlik ott a fagyi, akkor pont ennek a fordítottját fogod automatizálni. Számtalan ilyen automatikát készítesz az életedben. Jót és rosszat egyaránt.

A riasztás – valami más!

Van egy belső riasztórendszered, ami mindig bekapcsol olyankor, amikor eltérést észlel, vagy esetleg olyankor, amikor huzamosabb ideje nem észlel semmilyen eltérést. Utóbbi esetben lehet, hogy azt hiszi, hogy időközben meghaltál. Kicsit meg is.

A lényeg, hogy a belső riasztórendszered jelez, ha valami nincs rendben. Ezzel egyidőben egy másik részed elkezd veszettül keresgélni, mert neki meg az a dolga. Keresi a jellegzetességeket, melyek mentén új rutint alakíthat ki, hogy ne kelljen időt, és energiát pazarolnod legközelebb, ha ugyanez történik. Hogy új rutin kialakításával alkalmazkodhass hozzá.

Ha a párod egyszer kel fel 45 perccel korábban, az egy helyzet. Felkelsz te is és kész. Ha viszont mostantól minden nap 45 perccel korábban fog kelni, az már más. Akkor új rutin kell. Az új helyzetben az elméd keresni kezdi a jellegzetességeket, melyeket esetleg korábbi tapasztalatokban megfigyelt és elraktározott, mert viszonyítani, hasonlítani, és automatikákat kiépíteni csak ezekhez képest tud.

Nem kell annyira keresgélni!

Új helyzetben, amikor valami változik, ilyen jellegzetességeket nem fog találni, mert az új helyzet attól új, hogy eddig nem volt még. A változás akkor változás, ha nem hasonlít a korábban történtekre.

Ha esetleg mégis talál valamit, ami korábbról ismerős, akkor viszont bajban vagy. Azért vagy ettől kezdve bajban, mert a nagy keresgélésnek az az oka, hogy zavar az a valami, amit újnak gondolsz, és érkezik. Minimum aggodalommal tölt el, különben nem foglalkoznál vele. Nem gondolkodnál rajta. Valami zavar benne, így aztán keresgélsz ott belül.

Mondjuk azt a valamit találja, hogy a szüleid ovi elején kifundálták, hogy járj úszni, így minden reggel egy órával korábban kellett kelned. Az úszást utáltad a hideg víz miatt, és egy órával korábban felkelni egy ilyen felesleges dolog miatt pedig kifejezetten gyűlöltél. Mélyebben el sem gondolkodsz rajta, csak egyszerűen kiakadsz, és nekimész a feleségednek, hogy miért kell folyton úgy ugrálnia, ahogy a főnöke fütyül stb. Lehet, hogy abban igazad van, hogy ő úgy ugrál, ahogyan a főnöke fütyül, de ha így is van, sem sokat számít, mert eközben téged egy rossz automatika vezérel. Az, amit ovis korodban alakítottál ki. Egyébként könnyen lehet, hogy a feleségedet is egy rossz automatika vezérli. Az, hogy ő meg nem mer ellentmondani a főnökének, mert ovis korában ő meg azt tanulta meg, hogy apunak (akivel a belső automatika a főnököt azonosítja) nem mondhat ellent. Így aztán ha vitatkozni kezdtek, mindegy, hogy kinek lesz igaza, mert a két rossz automatika közül az egyik fog győzedelmeskedni, és az „új” helyzet nem új lesz, hanem a két régi rossz közül az egyik új köntösbe bújtatott, átmaszkírozott változata.

Fogalmazhatok úgy is, hogy ha vitatkoztok, annak garantáltan szívás a vége.

Ezért aztán azt javaslom, hogy vitatkozás helyett töltsd inkább mással az idődet. Mondjuk figyeléssel. Az egyébként is kevésbé energiaigényes folyamat. Figyelni lehet csendben is. Nem kell hozzá kiabálni. Már megéri. Nem fogsz berekedni.

Ha figyelsz, akkor több dolgot is észrevehetsz. Észreveheted azokat az új jellegzetességeket, melyeket a változás az életedbe hoz. Nem biztos, hogy örülsz mindegyiknek. Lehet, hogy lesz olyan is, ami nem tetszik. Például itt van mindjárt az, hogy korábban kell kelni. Ez ugyan nem új, hanem ismerős már régről, de pont ezért érdemes vele foglalkozni, mert olyan rég elfelejtett automatikára hívja fel a figyelmedet, ami nemcsak, hogy felesleges, de káros is a számodra. Hasznodra válik, ha megszabadulsz tőle.

Hogy pontosan hogyan, azt itt nem írom le, mert kevés a hely hozzá, és nem is erről szól ez az írás. Azt, amit találtál, úgy hívják, hogy generációs minta. Ha hagyod működni, akkor azt fogja tenni, amire a neve utal. Egy újabb generáció életét keseríti meg. Ez a generáció te vagy magad, és ha gyermeketek van, akkor az övét is megkeseríti a te közreműködéseddel. Szeretnéd ezt? Ha nem, akkor azt javaslom, hogy foglalkozz vele. Dolgozd fel. Ha érdekel, hogy ezt hogyan teheted meg, akkor nézz utána AnaLog-os körökben. Vagy nézz utána máshol, ha az jobban tetszik. A lényeg az, hogy megtanulj bánni a változással úgy, hogy közben nem pusztítasz magad körül.

És legfőképpen ne vitatkozz!

Loós Balázs

2023.11.29.