Tervezett dátum:
2025. Január 24. Péntek1092 Budapest, Ráday u. 47.
Társadalmunkban alapvető érték az, hogy segítünk egymásnak. Már kicsi korunkban megtanuljuk azt, hogy legyünk önzetlenek, nagylelkűek, törődjünk másokkal és segítsünk, ahol tudunk. Sokan hiszünk abban, hogy ez a viselkedés boldoggá tehet minket otthon és a munkánkban is.
Mégis előfordulhat az, hogy a legnagyobb jó szándék ellenére sem sikerül úgy segíteni valakinek, hogy az mindkettőjük számára jó érzés legyen. Mi az, amit elhibázhatunk a segítségnyújtás során?
Kata irodai munkát végez, szakmájában pontos, lelkiismeretes. Számítógéppel dolgozik, és sokszor előfordul az, hogy a munkájához új dolgokat szükséges elsajátítania. A munkatársai, ha elakadtak valamiben, szívesen segített nekik a feladataik megoldásában. Egy idő után azonban arra lett figyelmes, hogy minden csip-csup problémát neki kell megoldania. A munkatársainak természetessé vált az, hogy minden kérésükkel hozzá fordulnak, tőle várják a megoldást.
Ő az, aki segít megoldani a számítógép használattal kapcsolatban felmerülő problémákat, ő az, aki tudja, hogy mit és hogyan lehet megjavítani. Munkatársai számára ez a viselkedés olyannyira természetessé vált, hogy nem is vették észre, hogy mennyire leterhelik Katát. Ráadásul Kata úgy érezte, hogy mindazt, amit a többieknek nyújt, nem is értékelik.
Kata nem látta a helyzetéből a kivezető utat.
Felkeresett, hogy megtalálja, hogy mi az, amin változtatni lehetne. A konzultáció során elmondta, hogy gyerekkorában ő volt a legnagyobb testvér. Édesanyja sokszor rábízta a kisebb testvérét, hogy vigyázzon rá és gyakran kérte a házimunkában is a segítségét. Egy idő után már kialakult az a rutin, hogy milyen feladatokat kell elvégeznie nap-nap után. Ha valamit elfelejtett megcsinálni, mert olvasott, vagy valamilyen tevékenységben elmélyült, számíthatott arra, hogy megszidják. Így mindig azt figyelte, hogy az édesanyja mit vár el tőle, nehogy valamiét kikapjon. Megtanulta azt, hogy mindent meg kell csinálnia azért, hogy szeressék és ez a viselkedésminta beépült a személyiségébe.
Ahogy feldolgozta az érzelmeit észrevette, hogy az édesanyja túl sokat várt el tőle, és azt, hogy ő is még gyerek, figyelmen kívül hagyta. Kata annyira az édesanyja kívánságaira figyelt, hogy közben a saját vágyait teljesen háttérbe szorította.
Az AnaLog konzultáció alatt Kata feldolgozta az érzelmeit, és megtanulta azt, hogy minden helyzetben önmagát is figyelembe vegye. Felismerte, hogy nem a munkával nyeri el a munkatársak szeretetét.
Azért, hogy szeressék, nem kell semmit tennie.
Megtanulta, hogy a segítségnyújtásnál megvárja, hogy megkérjék erre, és figyelembe veszi a saját elfoglaltságát is. Így az irodában először a saját feladatait végezte el, és ha maradt ideje, és kedve, akkor segített másoknak is. Így megszűnt a túlterhelése és a többiek is lassan megtanulták, hogy önállóan oldják meg a feladataikat.
Lilla boldogan segített másoknak. Jó anyagi körülmények között élt, így ezt meg is tudta tenni. Egyszer a barátnője költséges orvosi műtét előtt állt, és Lilla azonnal felajánlotta, hogy anyagilag is segíti a barátnőjének a gyógyulását. Nagyon meglepte az, hogy a barátnője visszautasította a segítséget. Értetlenül állt a kialakult helyzet előtt.
Ahogy visszatekintettünk a gyerekkorába, Lilla elmesélte, hogy szülei rendkívül sokat dolgoztak azért, hogy a gyermekeik jó anyagi körülmények között éljenek. Nyaranta rábízták őt a nagymamára, akinek szintén sok teendője volt a ház körül. A kislány emiatt gyakran egyedül maradt, ami rossz volt a számára. A sok egyedüllét érzékennyé tette őt arra, hogy észrevegye azt, ha másoknak segítségre van szüksége. Szülei sokszor elmondták, hogy azért dolgoznak annyira sokat, hogy neki és a testvérének mindene meglegyen. Lilla elhitte azt, hogy az anyagi jólétért sokat kell dolgozni. Azt viszont nem vette észre, hogy az anyagi javaknál sokkal fontosabb lenne a szülei figyelme, szeretete és az az idő, amit vele töltenek.
Lilla azt a hitrendszert is átvette a szüleitől, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani. Így nem is gondolt arra, hogy a barátnőjének a pénzen kívül valójában milyen segítségre lenne szüksége. Azt sem vette észre, hogy nem kérték arra, hogy segítsen, és az ajánlatával beleszól a másik ember életébe, amit azonban senki nem vesz jó néven.
A helyzetet persze könnyedén meg tudta volna oldani, ha kíváncsi a barátnőjére és megkérdezi azt, hogy mi az, amiben tudna segíteni. Ha ezt megteszi, a barátnője elmondhatta volna, hogy mi az a segítség, amire valóban szüksége van.
Lilla ahogy feldolgozta az érzelmeit, képessé vált arra, hogy empatikusan forduljon a barátai felé, kíváncsi legyen, és pontosan annyit, és oly módon segítsen, ami mindkettőjükben jó érzést okoz.
Jól segíteni csak akkor tudunk, ha képesek vagyunk egyszerre a saját igényeinkre és a másik emberre is figyelni, kíváncsiak vagyunk rá, és csak annyit és oly módon segítünk, hogy mindkettőnk számára jó érzést okozzon.
Tamás Éva
AnaLog Módszer konzultáns
Az AnaLog Percek hírlevél ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el.
A feliratkozáshoz töltsd ki az alábbi űrlapot!