Szülő JELENTKEZZ! Vétel…

„Már nagyok a gyerekeim, nem nézegetem testüket. Egyik nap beadtam a lányomnak egy törölközőt a fürdőszobába és ahogy megláttam a bordáit, a hasát és a kiálló csípőcsontját, elfogott a rémület. Olyan sovány volt, mint egy éhező, csont és bőr. Megszédültem, le kellett üljek a folyosó padlójára, szinte elájultam. Percekig ültem ott némán, magamba roskadva. Szerencsére nem látta se a férjem se a gyerekeim. Nem tudom mennyi idő telhetett el mire visszatért belém az élet és fel tudtam tápászkodni.” - mesélte mindezt egy édesanya, aki azzal keresett meg, hogy a lánya koplal, mert kövérnek tartja magát és ez már olyan mértéket ölt, ami az anyuka szerint tarthatatlan.

Vajon mi történik a gyerekben?

Tapasztalataim szerint minden gyerek küldetéssel érkezik erre a bolygóra. Hogy ezt a küldetést megfejthessük, nézzük meg, hogyan kezdődik egy gyermek élete. Anyu és Apu vonzalmat éreznek egymás iránt, e vonzalom természete, hogy sosem szimmetrikus. Ez csak annyit jelent, hogy valamelyik szereplő jobban vonzódik a másikhoz. Ahol vonzás van, ott legtöbbször közeledés is van. Tehát ha Apu közeledik anyuhoz és ez anyunak is jó érzés, akkor egy ponton összekapcsolódnak, amikor már elég közel vannak egymáshoz, képes megfoganni a gyermek. Úgy is szoktunk fogalmazni, hogy a „szerelem gyümölcse”. Ebből következik, hogy a gyerek akkor érzi jól magát, amikor apu és anyu szeretetben élnek együtt, hiszen ez az Ő létének alapja. Amíg egy ember gyermek, addig az a fontos számára, hogy a szülei összetartozzanak. Amikor a szülők távolodnak egymástól, az a gyermek számára olyan, mintha testének jobb fele nem akarna a bal feléhez tartozni. Más szavakkal, ha a szülők távolodnak egymástól az a gyerekben feszültséget ébreszt. A gyerek szeretné csökkenteni a saját feszültséget, ami a „jobb és a bal” oldala között keletkezik, ezért jelzéseket küld a szülei számára, hogy a szeretet irányába terelje őket.

Mit akar mondani a gyerek?

Például amikor egy családban a szülők elhatározzák, hogy el fognak válni, a gyerek elkezd jelezni, ezt többféle módon meg tudja tenni:

• „Mesélj nekem Anyu!” a gyerek szeretne kapcsolódni és ezt jelzi is.
• „Anyu, ma megint megsérültem a suliban.” a gyerek gondoskodást szeretne.
• „Apu ma megint kaptam egyest.” – gyere és foglalkozz velem!

Bármilyen módon jelez is a gyerek, azt szeretné, ha a szülei értenék az üzenetét. Az a megfigyelésem, hogy sok helyzetben a szülők nem értik.

• Ha a gyerek szeretne kapcsolódni, anyu azt mondja neki: „Te már nagy vagy a mesékhez, 5 éve nem mesélek neked, most nincs időm erre. (Vagyis Rád!) Menj és moss fogat aztán futás aludni!” A gyerek szomorúan teszi a dolgát.
• „A következő sérülésnél viszlek az orvoshoz!” – mondja anyu. Nem elég, hogy sebeket szerzek a suliban, még fenyegetnek is? - gondolja a gyerek és ez tovább növeli a feszültségét, ezzel könnyen szerez újabb sérüléseket.
• „Egyessst? Büdös kölök! … - kezdi apu a monológját.

A Kedves Olvasóhoz fordulok, mi a legtöbb ember reakciója, ha nem hallják meg azt, amit mondani szeretne?
Megismétli, hangosabban és Erő-Teljesebben!
Magam is ezt figyeltem meg.
Szerintem ez a gyerekek viselkedésére is igaz. Ha a szülő nem „hallja meg”, hogy a gyereke mit szeretne üzenni neki, akkor a gyerek folytatja a jelzést és a szülő számíthat több sebre (és még jó, ha nem nagyobbra és nagyobbra), több egyesre (vagy igazgatói intőre) vagy több vitára.

Mit akar üzenni az a gyerek, amelyik koplal?

Mit jelent az, ha valaki nem vesz magához ételt?
Tekintsünk el a böjtöléstől, mert a gyerekek nem szoktak böjtölni. Képzeljünk el egy újszülöttet amelyik, elutasítja az anyja tejét, vagy egy anyát, amelyik nem hajlandó szoptatni újszülöttjét (gondoljunk az állatvilágra is), az utód gyakorlatilag halálra van ítélve. Talán úgy tudjuk legjobban megragadni a lényeget, ha az ételt az élet fenntartójának tekintjük.
Amikor a kamasz koplal, üzenetet küld a szüleinek, annak mindenképpen, amelyik észreveszi az éhezést.
Mi a kamasz üzenetének tartalma? „Nem táplállak, nincs jogod élni!” A gyerek az élete kockáztatása árán is szeretné célba juttatni mondanivalóját, az Ő élete csupán a „Rádió adó-vevő”, amivel küldi az üzenetet.
Mintha a Holdról hívná a szüleit: „Kamasz hívja a Földet. Föld jelentkezz!!! Vétel.”
És nem jön válasz. A gyerek ismétli a hívást. A szülők nem hallják! A gyerek növeli a hangerőt és ismétli a hívást.
Ha mégis valami feltűnik szülőknek, rohannak szakemberhez, hogy állítsa be a gyereket, valami elromlott benne. Pedig a hiba nem a gyerekben van.
Az a tapasztalatom, hogy a gyerek jól van összerakva, a szülő az, aki tudna állítani a vevő készülékén. A legtöbb szülő nem veszi az adást, mert szerinte a gyerekkel van a „baj”. Az adás jön, a vevőkészülékkel lehet megtalálni az érkező jelet.

Talán most jön a legfontosabb kérdése ebben a témában.

Hogyan figyeljek a gyerekemre?

Ide írhatok szavakat, amiket érdemes lenne ilyenkor kimondani. Mondatokat, melyeket jó lenne megkérdezni. Nem fog segíteni a megoldásban, mert nem a szavak vagy az ő sorrendjük a lényeges. Sokkal fontosabb, hogy a figyelemnek meg van-e az az energiája, ami a gyerek számára értékes. Amikor ezt megkapja lehet, hogy szavaknak sem kell elhangoznia. Érezhető a változás. A gyerek megnyugszik.

Az AnaLog Módszer abban segít a szülőknek, hogy felismerjék és kijavítsák saját kommunikációs és viselkedési csorbáikat. Amint ez megtörténik, a kamasztól induló „rádióhullámok” eljutnak a szülőhöz. Egészen a lelke mélyéig. És pontosan tudni fogja mit kell válaszolnia, amitől gyermeke érzi…
Kamasz hívja a szülőt. Vétel! Itt a szülő: „Mit szeretnél?” Vétel….
… helyreáll a kommunikáció, a viselkedés és a kapcsolat. Így már nincs szükség további koplalásra, jöhet a „lakoma”

Sebők Zsolt

AnaLog Módszer

konzultáns

sebokzsolt.hu