Hogyan indultam Isten felé?

Már fiatal korom óta foglalkoztatott a kérdés, ki vagyok én, honnan jöttünk, mi az életünk célja, értelme, ki teremtette a világot, ki az ember és hogy került ide, erre a csodaszép bolygóra. 

Azzal valahogy mindig tisztában voltam, hogy amit látok, érzek és felfogok a világomból, az nem a teljes valóság. Van egy láthatatlan szféra, egy nem kézzelfogható valóság, ami túlnő rajtam és elképesztően izgalmas és felfedezésre váró. 

A szüleim nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Számukra Isten nem jelentett túl sokat. Nem voltak vallásosak.  Az apai nagymamám rendszeres templomba járó volt, ő tanított meg engem imádkozni. Az édesapám katolikusnak volt keresztelve, kötelező volt hittanra járnia, de nem segítette az életét. 4 éves volt, amikor meghalt az édesapja, félárva gyerekként nem nyújtott neki kapaszkodót a vallás. 

Az édesanyámtól azt hallottam, hogy ő ugyan nem hisz másban, csak az anyagban, de el tudja képzelni, hogy jó annak, akinek van hite. Aki hisz Istenben, annak a tudatában benne van az is, hogy nem ez az egy életünk van és ezen kívül semmi más. Így azt hiheti, hogy a halál után is van valami, meg azt is, hogy van egy olyan segítsége az életben, ami nem látható, de mindentudó és mindenható. Tehát nagy erő, amire a vallásos emberek számíthatnak, ha nagy a baj. 

Édesanyám hite talán akkor veszett el, amikor meghalt 5 hónaposan a bátyám. Megharagudott Istenre, hogy elveszítette az elsőszülött kisfiát. Nem értette, hogy ezt hogyan engedhette meg, ha létezik Isten. Anyukám még 18 éves volt akkor és ez egy feldolgozatlan traumaként egész életében végigkísérte. Meg az egész családunkat. Engem is. 

Hol találtam meg Istent?

Hol találtam meg Istent?

Gyakorlatilag ateistaként nevelkedtem 12 éves koromig. Gyermekorvos szerettem volna lenni. Kaptam az édesanyámtól egy biológiai önképző című könyvet, hogy felkészülhessek jobban abból, ami érdekel. A könyv már sajnos nincs meg! Pontosan nem is emlékszem, mi volt benne leírva, de az első oldalon pár pontban le volt vezetve, hogy keletkeztek az ásványok, a föld, az élet stb. Az utolsó lépésnek azt írták, hogy erre, hogy ebből az egészből a végén embert lett, nincs tudományos magyarázat. 

Ott, abban a pillanatban 12 évesen biztosan tudtam, hogy ez csak is Isten lehetett! Ő volt, aki megteremtett engem és mindenki mást és minden mást ezen a bolygón.

Annak ellenére, hogy otthon nem volt az életünk része semmiféle vallásos dolog, mégis megtalált, ami érdekelt. Az egyik barátnőm református volt és én is annak lettem keresztelve. Eljártam vele a hittanra, a szüleim nem kifogásolták. Vasárnaponként misére jártam egyedül és megismerkedtem Jézus születésének, életének és halálának történetével. 

Egy időre eltűnt az életemből az Isten keresés. Tanultam, dolgozni kezdtem és férjhez mentem. Gyermekeim születtek. Világi problémák és megoldandó feladatok foglalták le a gondolataimat és az időmet.

Nem sikerült a házasságom, 13 év után elváltunk és én egyedül maradtam a két kislányommal, akik akkor még csak 8 és 12 évesek voltak.

Nem tudtam feldolgozni, hogy ez lett a szerelmünkből, hogy képtelen vagyok a másik ember változására hatni. Sajnáltam a gyerekeimet, sajnáltam a férjemet és sajnáltam magamat is. Bűntudatom volt, hogy nem tudtam egyben tartani a családomat. Akkor jött egy hívás, folyamatosan azt éreztem Máriához kell mennem. Medjogurje. Hercegovina-Bosznia Mária jelenések. 

Feloldozásért mentem, amit meg is kaptam. De képtelen voltam befogadni. Háromszor jártam meg ezt az utat, egyszer a volt férjemmel és a gyerekeimmel közösen. 

Nekem hihetetlen élmény volt, de sajnos a házasságunkon nem segített. 

Olyan szinten megérintett ez a téma, hogy átkeresztelkedtem reformátusról katolikussá.

Jézushoz és Máriához teljes szívemből tudtam kapcsolódni, de Istennel még mindig nem voltam jóban. 

A katolikus közösségbe se tudtam igazán bekapcsolódni. Egyik Medjogurjébe történő utam során találkoztam egy fiatal lánnyal, aki már orvosi kezelés alatt állt és gyógyszerekkel nyomták el a tudatát. Folyamatosan elutasították a szülei és a közösség, amiben élt. Nem felelt meg az elvárásoknak és úgy élt, ami elfogadhatatlan volt a többiek számára. 

Kérdeztem tőle , hogy a gyónás nem segít neki? Ő azt válaszolta, hogy hiába. Hiába oldozzák fel, kap bűnbocsánatot. Meg kell ígérnie, hogy többé nem teszi. Ő viszont tudja, hogy ezt nem képes betartani. Viselkedésváltozást, gondolatátalakítást , igazi felszabadulást nem tudott megélni.

Azon gondolkodtam, hogy valami nincs rendben Istennel, ha ennek a fiatal nőnek ezért antidepresszánsokon kell élnie!

Kerestem tovább.

A Course in Miracles, a csodák tanítása még akkor megtalált, amikor a könyv még nem lett kiadva magyarul. Háromszor csináltam végig a munkafüzet egy évig tartó gyakorlatait. Az elmém átalakítása, a gondolataim megváltoztatása, a béke elérése, az egység megélése volt a cél. 

Isten közelebb került hozzám általa, de az állandó békét, az élet teljes elfogadását, önmagam és a másik ember feltételnélküli szeretetét mindig, minden pillanatban és helyzetben nem éreztem megvalósulni.  Nem voltam erre képes.

Akkor a keleti tanítások is megtaláltak. Prána nadi, energia gyógyítás. Ne akarj változtatni, fogadd el ami van és ha kibillensz az egyensúlyból energia kezeléssel tedd magad helyre.  

Ez sem oldotta meg, hogy az életemben ne legyenek konfliktusok, hogy ne érezzem feszültnek, frusztráltnak magam sokszor. A problémáimra még mindig nem találtam a megoldást és nagyon sok idő kellett hozzá, hogy megnyugtassam magam egy kezeléssel. Erre, ebben a rohanó világban nem volt sokszor lehetőségem. 

Ha az ember pedig kénytelen negatív érzésekkel, félelemből dönteni, annak bizony vannak következményei az életére. 

Olyan, mintha egy életen belül az összes lehetséges formát végigjártam volna, végig tapasztaltam volna. Mindezt azért, hogy végre megértsem , mit jelent SZERETNI. 

Hogy ki az az Isten és hol találom Őt.

Odaértem már? – Az AnaLog Módszer és Isten

Odaértem már? – Az AnaLog Módszer és Isten

 Az AnaLog Módszerrel, az érzelmeim felismerésével, a konfliktusokban, történetekben való feldolgozásával, megtapasztaltam Istent. A Tudatom, ami jelez, az érzelmeimen keresztül, hogy ki vagyok én, mi a jó nekem. Isten nem valami misztikus lény, egy megfoghatatlan, megismerhetetlen  valami vagy valaki, aki törvényeket ír és büntet, ha haragszik. Aki ítélkezik és olyan szeretetet vár el, amiről nincs megfogalmazva, nincs információ adva arról, hogy hogyan kell ezt csinálni. Csinálni kell egyáltalán? Vagy egyszerűen csak megélni? 

Isten a saját képmására, teremtő embernek teremtett minket. Az útra nekünk adta a tudatot, hogy jelezzen. Mi a jó és mi a rossz nekem itt emberként. Az érzelmeim vezetnek az úton. Ha használom a jelet, megnyílnak a kapuk a szeretet és a boldogság felé. Nem külső Isten vagy másik ember felelős a teremtésemért. Isten bennem van és én vagyok a felelős azért, amilyen életet magamnak teremtek. 

A félelem tanult minta. Az érzelmeink generációkon keresztül átadott tudattalan mintái. 

Az AnaLog Módszer alkalmas arra, hogy ezeket a mintákat felfedje, a tudatosság fényében felismerve az ember viselkedését olyan irányba formálja, ami a megbocsátást, az elengedést is magában foglalva létrehozza az elfogadást!

Ez egy olyan út, amin biztos léptekkel haladva, az érzelmeinkkel dolgozva, megtalálhatjuk, amit keresünk. A félelemből a szeretetbe, az elutasításból az elfogadásba való megérkezés csodáját. 

Minden boldogságával, szabadságával , önfelvállalásával és békéjével megáldva.

Azt tudom, hogy nem vagyok a végén! De abban biztos vagyok, hogy jó úton!

Tóth Éva

AnaLog Módszer konzultáns

www.erzelmiegyensuly.hu