Ez a kérdés a helyi Férfi Klub egyik tagjától hangzott el. (Ahol a helyi férfiak rendszeresen összegyűlnek és azt keresik, mit tudnak közösen tenni a falu gyarapodására, valamint segítenek egymásnak a ház körüli munkákban, fát vágnak az idős szomszédoknak, birkanyírás, disznóvágás, faültetés...) Arra akart választ kapni, hogyan tudok bevételt termelni az AnaLog Módszer révén egy Balaton felvidéki zsákfalu mélyén. Ki jön el hozzám, ide az “Isten háta mögé” hogy beszélgessen velem?

Szeretünk ebben a faluban  élni a családommal, csend van, tiszta levegő, barátságos szomszédok, jó közösség, rendszeres rendezvények a faluházban. Ez a környezet biztosítja számomra a nyugalmat és a feltöltődést. Reggelente sétálni megyek a környező erdőkben, kora este a veteményes kertet rendezgetem. (Ezt a képet írtam le sok évvel ezelőtt.)

Hogyan lett az AnaLog Konzultáció a fő tevékenységem? 😀

Erről fogok mesélni ebben a cikkben.

Nem születtem AnaLog Konzultásnak. Sőt, egészen kis gyermekként jöttem e világra, valamikor a XX. század utolsó harmadában.

15 éves voltam amikor egy napon, hazaérve az iskolából egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Hogyan kapcsolódnak össze az érzelmek? Milyen rendszer köti össze őket? (Elhívás élmény.) A választ sehol sem találtam. Az évek teltek, egyre ritkábban jutott eszembe ez a kérdés, véletleneket pedig egyre jobban figyeltem.

Egy napon aztán felhívott Gábor barátom, hogy talált egy módszert, amit meg kellene ismernem. Jó, majd megnézem, mondtam neki, majd letettük a telefont. Mivel azon a héten még Zsófi is felhívott, hogy ismerjem meg Balázst és a módszerét! Tágra nyílt a szemem! Ő már a második a héten! Ez nem lehet véletlen!

A kezdet

Megismertem a módszert és elég hamar láttam, hogy szeretném elsajátítani. Akkor még nem hívtuk AnaLog Módszernek, bár működni már tudott. Első lépésként hipnózist tanultam és segítettem leszokni a cigitől szabadulni vágyóknak. Több pszichológus és meditációs tanító is felkeresett, hogy a leszokás útján közösen tegyünk lépéseket. A legtöbben egy-két találkozó után könnyedén letették a cigit. Ez lelkessé és elkötelezetté tett, de még megélhetést nem biztosított. (Jó kezdet.)

A családommal ebben az időben kezdtük elhagyni a fővárost és elindultunk a kis faluban megálmodott otthonunk felé. (AnaLog Tervezés.)

Először a Balaton partjára költözünk és a gyerekeink itt kezdtem iskolába, óvodába járni. A heti 1-2 AnaLog találkozó bevétele olyan kevés volt, hogy a balatoni lakóhelyünk és a fővárosban lévő irodám közötti ingázásra elment a legnagyobb része. Láttam, nincs más út, állást fogok vállalni. (Stabil bevétel.)

Néhány hét keresgélés után meg is lett a befutó: kereskedelmi és logisztikai vezető lettem egy pár éve indult élelmiszer importőr cégnél. (Tudok célokat elérni.) Nyolc kolléga dolgozott ott és a tulajdonos vezette a céget.

A következő négy év során több olyan hónap is volt, hogy megdupláztuk az előző hónap forgalmát. Ömlött be az áru, a kolléga, az adat, nőtt a raktár 30 nm-ről 3.000-re. Havonta változtak a belső folyamatok. Kapaszkodtam a vitorlába, mert minden mozgott körülöttem. (A biztonság belül van.)

Ebben az időszakban nagyon sokat támaszkodtam a véletlenekre, a megérzéseimre, az AnaLog Módszer nyújtotta belső békére és bizonyosságra. Pl. a beszállítók és a kollégák kiválasztása során, vagy más üzleti döntési helyzetekben.

Tudtam, hogy egy napon vissza akarok térni az AnaLog Konzultánsi főálláshoz. Az is nyilvánvaló volt, hogy a vezetői állás + cégautó, olyan bevételt biztosított, amit AnaLog találkozókkal nem lehet egyik napról a másikra megteremteni.

Egy tavaszi napon éppen AnaLog Haladó képzésen vettem részt a Ráday utcában, amikor kinéztem az ablakon és az jutott eszembe: “Ahhoz, hogy minden nap 1-2 oldást tudjak vezetni, az úgy kezdődik, hogy minden héten vezetek min 1-et”. Ha nincs kinek, akkor magamnak! Ez volt a látomásom. (Rendszeresség.)

Egyet tudtam biztosan: ha rendszeresen oldom magamat, akkor vagy az AnaLog vállalkozásom, vagy egy másik, el fog indulni.

Ehhez kerestem egy tanulópárt/edző partnert akivel heti rendszerességgel egymást oldottuk. Annyi időnk nem volt, hogy hetente kétszer elutazzunk egymáshoz. (A munkám miatt évente 50-60.000 km autóztam a saját cégautommal és még időnként a kollégák kocsiját is vezettem heti 1-2 napon.)

Az a gyakorlat vált be, hogy az AnaLog találkozóinkat telefonon tartjuk meg. Akármerre jártam az országban, amikor eljött az időpont, félreálltam egy nyugodt helyre és becsuktam a szemem, vagy jegyzetelni kezdtem. (A körülmény nem számít = “Lovon és trapézon”)

A munkahelyen a vezetői szerepem kezdett átalakulni, a kereskedelem először megnőtt a kezem alatt, majd friss erők kezdtek megjelenni, éreztem, hogy a csoport vezető kollégák a székemre pályáznak. Elvégeztem a megfelelő AnaLog folyamatot, majd átadtam nekik a munkát és fókuszáltam a logisztika irányítására. A fizetésem és az autóm megmaradt, csak a feladatom alakult át szépen lassan. (A feladat átalakul.)

Miben érdemes változni? Így lettem főnökből önmotivált vezető.

A céges élet során megfigyeltem egy változási folyamatot:

1. Kitalálom, hogyan fog működni.
2. Egyeztetem a vezetőmmel. Ha kapok jóváhagyást, megyek tovább, ha nem kapok, újra tervezem.
3. Megbeszélem a kollégákkal. Hallgatnak rám?
4. Bekapcsolom a rendszerbe a kollégák ötleteit is.
5. Ha eltérést látok, finoman egy kicsi változást kérek, vagy infót adok.
6. A folyamatok működését a kereskedelmi szoftver adatainak elemzéséből nyerem.
7. Figyelek az emberekre. Nem pedig megfigyelem őket kamerákon keresztül. Észreveszem, ha valaki nem érzi jól magát az adott pillanatban és azonnal megkérdezem tőle, hogy “mi nyomja a lelkét”? (Folyamatokat mozdítok előre.) - Egy rövid példa: 2 év után 60 embernek a fizetését számoltam minden hónapban, túlórákkal, darabszámokkal, szabadságokkal, jutalmakkal, jutalékokkal… stb. Egyetlen munkanapot szántam rá. Eleinte voltak feszültségek, elmaradt pénzek és félreértések. Megfogalmaztam: akkor van kész a rendszer, ha egyetlen reklamáció sem érkezik a kollégák részéről a fizetés átutalását követően. Ezt néhány hónap alatt sikerült is elérni. (Fókuszban a minőség.)
8. Úgy hozni vezetői döntést - működtetni egy rendszert -, hogy annak egyik tagja sem sérülhet meg. Hiszen azzal mi magunk, mint szervezet sérülünk meg. Ez lett a mérce.

Hozzám tartozott még a gépkocsi, telefon/tablet flotta, tankoló kártyák, szerződések... Az elején 6 autóval kezdtünk 4 értékesítői és 2 db kisteherautó. Amikor tovább adtam ezt a feladatot 3 év múlva, a 24 személyautó és 6 db szállítóautó volt a flotta része. Minden kocsiban nyomkövető, figyelni kellett a téli és nyári gumi cserére. Hozzám futottak be a balesetek, a karcolások, a tilosban parkolások, gyorshajtások… stb. Én kezeltem még a 92 SIM kártyát és a hozzájuk tartozó céges kütyüket is. A főnököm egy napon azt kérte, hogy ezt a két területet adjam át az irodavezetőnek. Megjelent bennem egy rossz érzés: elveszik a munkámat, mi lesz így velem? Hiszen én irányítok mindent.

Ezt a konfliktust is elvittem néhány oldásra. Majd rövidesen átadtam a két flottát és a hozzájuk tartozó feladatokat. (Engedd el!) Amikor ez lezajlott, új megbízást kaptam. 

A tulajdonos arra kért, hogy a bio-bolthálózat fejlesztéséért felelős vezetőtől - aki “elhagyta a hajót” - vegyem át a feladatot: Találjuk meg a raktár- és pénztárkezelő szoftvert és indítsam el az első boltot, ami 280 nm alapterületű, 6.000 termék, 3 kolléga, engedélyek, szerződések, árak...

A bolt egy nyugodt, a céges központtól távol eső irodaházban kapott helyet. A vonalkódos rendszer beüzemelésével küzdöttem pár éjszakát, aztán rájöttem, hogyan lehet hatékonyan és egyszerűen működtetni, felvettem a megfelelő csapatot és elindult az árusítás. (Csak ott avatkozz be ahol szükséges!) Szépen lassan emelkedett a bolt forgalma, amikor a Covid első lezárási hulláma ránk zárta az ajtót.

A túlterheléssel megindul a leválási folyamat

Az emelkedő forgalom, annyira visszaesett, hogy egy havi bevételből csupán egy kolléga bérét tudtam kifizetni, a többit a központ fizette, rám már nem volt pénz. (Mi az én feladatom és mi a másé?!)
Ismét áthelyeztek. A lezárások indulásával a tulajdonos visszarendelt a központba és arra kért meg, hogy az online részleget segítsem. Úgy tűnt, hogy a 23 webáruház vevői “minden létező terméket” (akkor 40.000 cikk volt elérhető webáruházak polcain) tőlünk szeretnének megvásárolni. A lezárások első napjaiban az amúgy is komoly forgalom a HÉTszeresére növekedett és így is maradt a következő 5-6 hétben. Minden erőforrásunkat felemésztette.

Napközben árut próbáltunk szerezni, délután minden elérhető ember a beérkező árut pakolta, hogy este tudjuk csomagolni és indulhasson az áru a vevőkhöz. Napi 2,5 műszakban dolgoztunk, pedig csak 1 műszakra voltak munkatársaink. 4-7 perc alatt raktunk össze egy-egy csomagot. Az óriási terhelés, a lezárások, a sok-sok átszervezés minden hétre hozott elegendő oldani valót. (A munka megvár: tudd, hogy hol a terhelésed határa és ott állj is meg!)

2020 február: a lezárások előtt 1 hónappal kezdték a munkagépek a házunk alapját kiásni (8 éve vártunk már erre). Két hét múlva öntöttük az épülő házunk alapját. Március közepén minden megállt. A főnököm mint közgazdász-külkereskedő azt javasolta, hogy állítsam le az építkezést a pandémia alatt. Én inkább gázt adtam. A munkások ráértek, a pénz rendelkezésre állt, építőanyag volt elegendő, mire vártam volna? (A te életedről te döntesz!)

Mire a másik Covid hullám lezárásai elindultak (2020. őszén), értettem az online részleg minden belső folyamatát. A házunk tető alatt volt, kezdődhettek a belső munkálatok. 2021. augusztusra be is költöztünk. Addigra a legfontosabb építőanyagok 50-100%-al lettek drágábbak, mint a Covid előtt. Érdemes volt gázt adni.

Az építkezés és a szakmai fejlődés kéz a kézben haladt. Nem telt el másfél év azóta, hogy a képzésen elhatároztam a heti min. 1 db oldást, és a kliensek kezdték betölteni a szabad délutánjaimat. Addigra már új helyen dolgoztam, résztulajdonosként egy kereskedő cégben, ahol az egyik üzlettársam volt az első rendszeres kliensem és Ő ajánlotta a legtöbb új klienst is akkoriban. (A visszatérő kliensek a pontos munkád eredménye.) 

Egy napon aztán ismét fordult a kocka. Átadtam az üzletrészemet egy befektetőnek, a munkámat a kollégáknak és kb. fél év múlva már otthonról dolgoztam. (Ami már nem az enyém, mehet.)

Célegyenesben

Mivel az AnaLog Konzultációk még ekkor sem hoztak elegendő bevételt, részmunkaidős otthonról végezhető munkát is vállaltam mellé, 1 évre. Az így nyert szabadság, anyagi támogatás és rengeteg megtakarított utazási idő segített az AnaLog vállalkozás beindításában. (Az élet lelassul.)

Ma már az AnaLog Konzultáció a fő bevétei forrásom, látom, hogy még van mit fejleszteni és látom azt is hogyan valósulnak meg a céljaim. Lehetőséget kaptam, hogy mentorként a Módszer gyakorlásában másoknak is támogatást nyújtsak. (A vezetői karriert felváltja a szakértői.)

Az érzelmek egymáshoz kapcsolódásáról nem találtam semmit, ezért úgy határoztam, hogy engedve az elhívás élménynek magam járok az ügy végére, Balázs lett a "túravezetőm" ezen az úton. Ebből a kérdésből születik az Érzelmek AnaTómiája program, melyről hamarosan bővebben is hallhatsz majd. 

Évtizedeken keresztül sokat voltam úton, naponta másik helyszín, következő program újabb város… Ma azt tekintem normális hónapnak, ha nincs dolgom a falun kívül, így érzem jól magam.

Amennyiben a zárójelben lévő és aláhúzott mondatokat összeilleszted, egy változási folyamatot fedezhetsz fel, amely ez én utam és talán rád ehhez hasonló vár.

Szeretettel:

Sebők Zsolt

AnaLog konzultáns, mentor