A mi emberi világunk alapja, amit – így vagy úgy – minden kultúra ismer, a polaritás, binaritás, dualitás. A két pólust hívják pozitívnak és negatívnak, Napnak és Holdnak, fehérnek és feketének, 1-nek és 0-nak, aktívnak és passzívnak, jangnak és jinnek. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk férfi, azaz maszkulin és női, azaz feminin minőségről. Nagyon leegyszerűsítve a férfi minőség az aktív, kiható, cselekvő, a női minőség pedig a passzív, befogadó, nem-cselekvő. 

Ez a kétféle ősprincípium minden létezőben benne van. Amikor jelenlétük, együttműködésük kiegyensúlyozott, akkor harmóniát, egyensúlyt tapasztalunk. Ennek szimbóluma a Dávid-csillag, vagy szanszkritul szat kóna. Ebben a sokszögben a férfi princípium a talpán álló háromszög, a női pedig a lefelé mutató háromszög. A kettő metszéspontjában kialakuló hatszög szent tér, az egység tere.

Az Élet azonban változás, mozgás, dinamika, ami a két pólusnak, minőségnek az egymáshoz való viszonyának az alakulásából adódik. Ezt a dinamikát jeleníti meg a jin-jang szimbólumban a két minőséget elválasztó S vonal, mintegy érzékeltetve a két energia áramlását, forgását. 

Mindez azonban természetesen merő absztrakció, hiszen a világban a kétféle minőség mindenben egyszerre van jelen. Úgy is mondhatjuk, hogy mindkét minőségben ott van az ellenpólusa is. Ezt jelképezi a jin-jang szimbólumban a két pötty.

Arról, ami első látásra például aktivitásnak, azaz jang minőségűnek tűnik, alaposabban megfigyelve kiderül, hogy bizony, tartalmazza a női, azaz a jin minőséget is. A járás vagy a biciklizés esetében amíg az egyik lábunkkal aktívak vagyunk, azaz lépünk, vagy nyomjuk a pedált, a másik lábunkon állunk, ill. azzal engedjük a pedált. És fordítva, miközben pl. zuhanyozunk, passzívan befogadjuk a víz érintését, a szappan illatát, miközben aktívan tartjuk a zuhanyt, szappanozunk. Vagy miközben ölelünk, azaz befogadunk, a karunkkal aktívan cselekszünk. 

Ez a szimbólum tehát a kétféle energiaminőség kiegyensúlyozott, harmonikus mozgását mutatja, mégpedig – és ez nagyon fontos – 2 szinten!

1. A két ősminőség egymással érintkezik, egymáshoz képest áramlik. Mintha egyik a másikat mozgatná. 
2. A két ősminőség önmagában, a saját ellenpólusával is érintkezik, és ahhoz képest is áramlik. Mintha egyik a másik körül mozogna. 

Az áramlás valójában úgy is elképzelhető, hogy egyik minőség átadja a helyét a másiknak, azaz egyik minőség a másik minőségbe átalakul. Az aktív, kiható erő addig feszül, amíg át nem billen, és el nem veszti az aktivitását, a passzív, befelé irányuló erő pedig addig húzódik össze, amíg átbillen, és kitör. Az életből számos példát tudunk hozni erre. Jó példa erre egy olyan ember, aki nagyon kifelé irányul, énközpontú, cselekvő, majd egyik pillanatról a másikra összeomlik. Ennek ellentéte az az ember, aki mindig csak nyel, csak nyel, majd egy ponton kirobban, és kő kövön nem marad körülötte. 

Ez az mozgás, áramlás nem más, mint maga a kommunikáció, az érintkezés, a kapcsolódás, amit az AnaLog tanulmányainkból jól ismerünk. Lássuk mindezt a jin-jang ábrán:

Ugyanez jobban láthatóvá teszi ez az ábra, ahol az áramlás két személy között jól működik:

Mi az AnaLog oldásokban konfliktusos helyzetekkel dolgozunk, azaz olyan energetikai felállásokkal, amelyekben az adás-kapás, elengedés-elfogadás egyensúlya, azaz az áramlás nem működik. 

Az AnaLog oldások alapvetése, hogy felismerjük és következetesen szétválasszuk egymástól a férfi, ill. a női mintát/programot. Az AnaLog módszertanból tudjuk, hogy az oldásokban a szereplők neme alapvetően jelzi, hogy melyik ősprincípiummal kapcsolatban választották feladatul az elfogadást, és melyikkel kapcsolatban a hiányérzetet. Tehát az AnaLog oldásokban a női szereplők esetében a női minta, azaz az elfogadás, befogadás, kapás, a férfi szereplők esetében pedig adás működésére figyelünk. Adni és kapni lehet és kell információt és szeretetet – mind az öt szeretetnyelven.

A bináris kódból adódik, hogy a konfliktusok létrejöhetnek azonos (férfi-férfi, nő-nő), illetve különböző (férfi-nő) minőségek között. Az alábbi ábra például az elutasítást modellezi. Ez két személy jang minőségei közötti viszony. Például, ha egy anya elutasító a lányával, akkor az anya a saját jang minőségével erőteljesen elnyomja a lánya jang minőségét. Ez egyfajta harc, amire a gyermek a rá jellemző megküzdési stratégiával reagál majd. 

A valóságban persze mindkét nemű emberben mindkét pólus benne van. Azaz egy férfinak is vannak női típusú programjai, és egy nőnek is van maszkulin programcsomagja, melyek egy része hibásan működik, azaz javítandó. A hibalehetőségek száma nem kevés, de véges. Az AnaLog oldások első szakaszában ezeknek a hibáknak a gyakorlati javítása zajlik. Fontos azonban megjegyezni, hogy minden hiba két szinten javítandó: minden hiba szükségszerűen tartalmaz egy másikat. Nyilván vannak nehezebbnek tűnő programcsomagok, ilyen pl. a nem kívánt, az árva, vagy a két agresszív szülő mellett felnőtt gyermek programjai.

A lényeg, hogy a belső munka ezen szakaszában az oldások során látott képekben általában mindkét vagy valamelyik szülő valós vagy virtuális hiányát látjuk. Ilyenre számtalan példát tudunk hozni: ott sem volt, meghalt, megbetegedett és alkalmatlan az életre, elment, vagy ott van, de mindig dolgozik – legalább az egyik szülő, ami miatt a másik képtelen normálisan funkcionálni. Vagyis a két szülő között nincsen megfelelő kommunikáció, nincsen áramlás. 

Ha kitartóak vagyunk, úgy tűnik, sikerül elegendő mértékű javítást elvégezni külön-külön a férfi és a női működés programjaiban. Ezt olyasfajta képek szimbolizálják, ahol van férfi és női szereplő is, akik jól megvannak önmagukban, és bár esetleg tudnak egymásról, de nincs közöttük kapcsolat. Ez lehet, hogy egy nagy előrelépés ahhoz képest, hogy korábban pl. harcoltak egymással. Voltaképp azt jelenti, hogy a jin-jang szimbólum két fele külön-külön már elég jól működik. 

Ekkor nyílik lehetőségünk a két fél, azaz az – immár sok tekintetben javított – két programcsomag összehangolására. Ez valójában nem lehetőség, hanem szükségszerűség, ha tovább akarunk lépni a személyiség integrálásának folyamatában. 

Az AnaLog képekben a férfi és a női minták összehangolódásának első jele a férfi és nő közötti kapcsolat, azaz jó viszony megjelenése. Úgy is mondhatjuk, hogy a jin-jang szimbólum két fele közötti „köz” áthidalódik, azaz a két fél között megindul a kommunikáció. Ez olyasfajta képekben jelenik meg, ahol egy férfi és egy nő, vagy fiú és lány fogják egymás kezét, vagy együtt mennek, táncolnak. Itt már a teljes kommunikációs rendszer felállt. 

Ahogy Karinthy írta: „Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.”

Innen egy következő fejlődési fok a gyermek megjelenése, azaz a családdá válás. Ezt a kliensek bármelyik aspektusból megélhetik, sőt, nekem úgy tűnik, hogy eleinte a szülők szerepeit próbálgatják, majd megélik, hogy ők a kisbabák. Ilyenkor egy olyan szülőpárhoz érkeznek, akik várják őket, szövetségben vannak, szeretetet, elfogadást és odafigyelést tapasztalnak. 

Sok kliens röviden úgy fogalmaz, hogy „normális” családban él, ahol mindenki teszi a dolgát. Ilyenkor egy háromtagú családot látunk, ahol az anya a női oldal, az apa a férfi oldal, a gyermek pedig a tudati jel, és ezzel együtt a hivatás/küldetés képviselője. 

Ez azért különösen érdekes, mert a tudati jel a SZELLEM/Szellemtől érkezik, ami első látásra a klienshez képest – akit az apa és az anya együttesen képvisel – egy külön entitás. Tudjuk azonban, hogy ez csak a látszat: a szellem a saját önvalónk, a Selfünk, a SZELLEM egy aspektusa, amit most sikerült beintegrálnunk. Más szóval a kliens itt szimbolikusan végre elfogadja a saját önvalóját, és követni kezdi a tudati jelzést. 

Ennek szép szimbóluma az, amikor a gyermek inspirálja a családot, tipikusan krízishelyzetben. Mentőötlet ad a szüleinek, ha fiú, pl. hogy mire vállalkozzanak, vagy kérdést tesz fel, pl. hogy „Miért nem költözünk el innen?”, amivel ráébreszti őket önmagukra, ha lány. 

Érdemes megjegyezni, hogy azok a kliensek, akinek a valóságban sok testvére van, és az oldás visszaellenőrzésében egy jelen életes képbe érkezünk, azt tapasztalhatja, hogy a testvérei közül az összes vagy sok eltűnt. Erre érdemes felkészíteni őt, hogy ne érezzen bűntudatot, jelezve neki, hogy a szereplők mind az ő énrészei, és nem okozott senkinek semmi bajt. 

Néha megadatik, hogy megnézhetjük, hogy egy ilyen családban felnövő gyermek hogyan választ párt. Idézem az egyik kliensem szavait: „Jól választok, tudom az értékeimet, magabiztos vagyok. Szent szövetségre lépünk, elfogadás és egymás iránti tisztelet jellemzi a kapcsolatunkat. Megélem a teljes önátadást, mivel olyat választok, aki olyan, mint én, így az összeolvadásban sem veszítem el magamat. A másik olyan, mint én, és mégis más.”

Ez pedig nem más, mint a jungi anima, ill. animus beintegrálásának a mozzanata, azaz a teljessé, egésszé – szentté – válás. Ez a személyiség integrációjának egy egészen magas foka, ahol az egyén egy másik üzemmódra kapcsol át, más szóval, paradigmát vált. Itt a túlélésért folyatott harc nagyrészt megszűnt, és a versengő paradigma helyett az együttműködő, elfogadó paradigma lépett működésbe. 

Ahogy a Ji King mondja: ez, Ta Je, azaz egy nagy vállalkozás. A bölccsé, a szentté, a tudatossá válás útja, a Felső Énes tudatosság, az önazonosság megvalósítása. Nem csoda, hogy egyelőre csak kevesek jutnak el az Út ezen szakaszába. A perspektíva azonban adott, és csak rajtunk áll, hogy mennyire kitartóan lépegetünk előre ezen az úton, az önmegvalósításunk érdekében, a SZELLEM szolgálatában.

Dr. Németh Renáta

AnaLog konzultáns, mentor