Amikor valakinek egy érzelem okoz gondot az életében és szeretné feldogozni, megszabadulni tőle, akkor hasznos lehet, ha előtte alaposabban megismeri és megérti annak az érzelemnek a működését. Ahhoz, hogy megtudja, hogy miért féltékeny, egyrészt azt kell felismerni, hogy hogyan alakul ki, másrészt azt, hogy mi a célja az érzelemnek.

Ezzel a miértekre választ lehet kapni és képet lehet alkotni magáról az érzelemről.

 Először nézzük, hogy mi a féltékenység és milyen céllal jön létre?

 I. rész

Mi a célja a féltékenységnek?

A féltékenységben az a legrosszabb, hogy semmi köze a valósághoz. Nem csak akkor jelenik meg, ha például valakit a párja megcsal, hanem akkor is, ha csak arra gondol, hogy esetleg ez megtörténik. Ennek köszönhetően bármikor előfordulhat és sajnos nagyon sokszor elő is fordul, hogy egy kapcsolatban az egyik fél teljesen indokolatlanul gyötri a féltékenységével a társát, holott utóbbinak meg sem fordul a fejében, hogy bárki más felé nyisson. Ennek természetesen katasztrofális következményei lehetnek a kapcsolatra nézve. Ami még bosszantóbb, érthetetlenebb és igazságtalanabb az az, hogy ráadásul sok esetben éppen olyan ember féltékenykedik a legjobban, aki saját maga csalja meg a társát vagy tart fenn akár nyíltan másik kapcsolatot is. Vagyis érthetetlen módon az, akinek csak egy kapcsolata van nem féltékeny, viszont, akinek több is, az igen. Erre a jelenségre igen nehéz logikus magyarázatot adni.

A féltékenységet a legtöbben valószínűleg a párkapcsolattal, szerelemmel hozzák összefüggésbe. Talán éppen ezért használják sokszor helyette a szerelemféltés kifejezést is, pedig valójában semmi köze sem a szerelemhez, sem a párkapcsolatokhoz. Legfeljebb annyiban, hogy felnőtt korban, mire a legtöbben észreveszik, már valóban a számukra legfontosabb ember, a párjuk váltja ki belőlük.

A féltékenység fogalmi meghatározása így hangzik:

Féltékenységet akkor érzünk, amikor valamit, amire vágyunk, valaki más kap meg attól a személytől, akitől mi is szeretnénk azt meg kapni.

Ez a definíció, mint, ahogy az érzelem maga, bizonyára sokak számára ismerős és mégis a legtöbben két ponton is hibát követnek el, amikor érzelemmel kezdenek foglalkozni. Az egyik az, hogy összekeverik az irigységgel. Ez nem feltétlenül nagy probléma, mert aki féltékeny, az bármikor lehet irigy is és fordítva, de azért nehezíti a feladvány megoldását. Irigységet akkor érez egy ember, amikor valamire vágyik, ami neki nincs, majd valaki megjelenik a környezetében, akinek van olyan. Ehhez az érzelemhez tehát nem feltétlenül szükséges harmadik személy. Bőven elegendő kettő is. A féltékenységhez azonban legalább képzeletben eggyel több szereplő szükséges.

A másik hiba, melyet elkövetnek az, hogy rosszul értelmezik a fogalom jelentését és így a hangsúlyt nem a megfelelő pontra helyezik. Ők abból indulnak ki, hogy a féltékenység a birtoklás vágyból ered. Ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy “a páromat elveszik tőlem és ezt nem engedem, mert tisztességtelen és felháborító”. Igen ám, de ha elfogadjuk ezt a meghatározást, akkor mit kezdünk egy olyan helyzettel, amikor egy baráti társaság tagjai között alakul ki konfliktus azért, mert mondjuk az egyik srác összejön egy lánnyal, akivel a haverja is szeretne. Itt szó sincs birtoklásról sőt, még az is lehet, hogy az illető nem is jelezte, hogy tetszik neki a lány és mégis féltékeny lesz. Vajon mire? Tőle nem vettek el semmit, hiszen nem is volt neki, hacsak nem egy lehetőséget. Akkor ő meg hogyan lehet féltékeny? Hol lehet a hiba ebben a helyzetben? Ott, hogy azt hiszi, hogy azzal a van a gond, hogy valaki másnak van valamije, pedig valójában nem. A féltékeny ember számára a gondot az jelenti, hogy neki nincs, de lehetne. Vagyis vágyik rá, de nem tesz semmit, vagy nem azt teszi, amit kellene.

Míg az, hogy a féltékenységet az irigységgel összekeverik legfeljebb fogalmi zavart okoz, addig az utóbbi lehetetlenné teszi a probléma megoldását. Pont a leglényegesebb kérdésben téved aki azt hiszi, hogy azzal van baja, hogy valaki másnak van valamije, amit ő is szeretne. Ilyenkor azt gondolja, hogy a rivális fosztja meg attól, amire vágyik, ezért őt hibáztatja. Ez a tévedés vezet a szerelemféltésből elkövetett bűncselekményekhez, riválisok verekedéséhez, stb. A féltékeny férj esetleg elérheti vele, hogy a konkurenciát megfélemlítse és elzavarja, de ettől kezdve abban soha nem lehet biztos, hogy a párja titokban nem fog ismét kifelé kacsintgatni a kapcsolatból. Így aztán bizalmatlan és gyanakvó lesz, féltékenységi jeleneteket rendez és a párját zaklatja, ellenőrzi. Mindaddig, amíg erre összpontosít, nem lesz képes megoldást találni.

Ehelyett inkább azt kellene kiderítenie, hogy mi az, ami neki nincs, és hogy hogyan tehetne szert rá?

Ez az értelmezés rögtön magyarázattal szolgál arra a kérdésre is, hogy miért lehetséges, hogy éppen az féltékeny, aki maga is szeretőt tart? A féltékenységtől szenvedő ember egy napon azt veszi észre, hogy hiányzik valami a kapcsolatából és azt találja a legjobb megoldásnak, hogy egy párhuzamos kapcsolatot indít, mivel ami hiányzik számára azt ott reméli megkapni. Természetesen kevés sikerrel, hiszen, ha nem kapja meg attól, akivel már eleve együtt volt, akkor hogyan kaphatná meg attól, akivel utóbb titokban összejött? Így aztán, természetesen egy idő után megfordul a fejében, hogy a szeretője vajon mivel tölti ki az idejét, amikor éppen nincsenek együtt? Nyilván az fog eszébe jutni, ami a leginkább foglalkoztatja és hiányzik neki. Ettől viszont rögtön féltékeny lesz. A szeretőnek azonban könnyen lehet, hogy eleve nem is volt ilyen problémája, mert neki az a valami nem hiányzik. Van neki olyan. Így aztán eszébe sem jut azon gondolkodni, hogy vajon bárki másnak van-e, és kitől kapja meg. Ezért természetesen cseppet sem féltékeny.

Arra a kérdésre tehát, hogy miért, azaz milyen céllal jelenik meg a féltékenység azt válaszolhatjuk, hogy azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az illetőnek hiányzik valami az életéből, amitől saját magát fosztja meg (saját magát csapja be) és ideje lenne ezen változtatnia.

Loós Balázs