Az érzelmek keletkezésére, és működésére többféle elmélet létezik. Én egy elméletnek csak akkor látom értelmét, ha a gyakorlatban alkalmazható, és így hasznát is lehet venni, úgyhogy ebből a szemszögből írom le az érzelmek keletkezésének folyamatát.

Gyakorlati szempontból az érzelmeknek a viselkedésed meghatározásában van jelentősége. Csak azt teheted meg, amire egy adott pillanatban az érzelmed képessé tesz. Ez szó szerint azt jelenti, hogy amikor egy esemény érzelmet vált ki benned, akkor annak segítségével az elméd alkot egy képet, amelynek a megvalósításáról döntesz.

Érzelmek mindenütt

Tegyük fel, hogy munka után a gyermekedért kell menni az oviba, de fél órával munkaidő vége előtt a főnököd szól, hogy maradj ma tovább bent, hogy részt vehess egy megbeszélésen. Ez egy hétköznapi esemény, ami minden bizonnyal érzelmet vált ki benned, mert, ha bent maradsz, akkor nem tudsz a gyermekedért menni, ha pedig elmész érte, akkor nem vehetsz részt a megbeszélésen. Konfliktusba kerülsz önmagaddal, és el kell döntened, hogy mit tegyél most. Vagy a főnöködnek, vagy a gyermekednek nemet kell mondanod valamire.

Ha keresett szakember vagy a piacon, akiért verseng a konkurencia, akkor valószínűleg a főnöködnek okozol csalódást. Talán el sem gondolkodsz azon, hogy mit fog szólni hozzá, mert egyszerűen átlépsz rajta, és megmondod, hogy sajnos nem érsz rá, mert menned kell a gyerekért. Lehet ugyan, hogy megharagszik, de úgysem tehet semmit. Viszont akkor már más a helyzet, ha a gyermekeidet egyedül neveled, törlesztened kell a hiteleidet, a cégnél éppen leépítések vannak, és kevés az esélyed arra, hogy új munkahelyet találj. Ebben az esetben már nem mondasz olyan könnyedén nemet a főnöknek. Az elméd lázasan keresi a lehetséges megoldásokat képi formában, és attól függően fogsz viselkedni, hogy melyik verziót látod a legjobbnak. Pontosabban fogalmazva a legkevésbé rossznak. Ha van lehetőséged rá, akkor talán szólsz valakinek, hogy hozza el a gyereket az oviból, pedig tudod, hogy ilyenkor szomorúan alszik el este. Ha nincs, akkor vállalnod kell a kockázatát annak, hogy nem maradsz bent, és lehet, hogy téged is kirúgnak. Utóbbi esetben sovány vigasz, hogy a főnököd egy bunkó, aki képes egy ilyen helyzetben levő embert kirúgni. Ettől még kirúgnak, és te ilyen helyzetben vagy, és maradsz is.

Mindenki a maga sorsának...

Valakinek tehát nemet kell mondanod, és ezzel kockázatot vállalsz. Azt kockáztatod, hogy az illető megharagszik rád, vagy szomorú lesz, mert te elutasítottad őt. Csalódás, harag, szomorúság. Egy egy érzelem, melyek mind azért vannak, mert te nemet mondasz. Valakit elutasítasz, és ennek következtében benne keletkezik egy érzelem. De nemcsak benne, benned is keletkezik, még az előtt, hogy a döntésedet meghoznád. A te érzelmed a félelem. Félsz attól, hogy a főnök megharagszik (és kirúgnak), vagy attól, hogy a gyermeked szomorú lesz (és így kell elaludnia). Ez a félelem már az előtt ott van, mielőtt eldöntenéd, hogy kinek fogsz nemet mondani. Annak, akivel kapcsolatban a félelem kisebbnek tűnik. Így választod a kisebb rosszat mindaddig, amíg erre lehetőséged van.

Az érzelmet az elutasítás hozza létre, és a hatása az, hogy te az előre elképzelt lehetséges rosszak közül a legkisebbet választod. Így gondolkozol, döntesz, és cselekszel. A rossz azonban attól még rossz marad, ha van egy olyan másik rossz, amelyikhez viszonyítva kisebbnek tűnik. És ebben az egészben az a legrosszabb, hogy te választod. Így kovácsolod a sorsodat.

Kovácsolhatod máshogy is, de ahhoz fel kell hagynod ezzel a gondolkodásmóddal, mert ezzel csak problémákat lehet gyártani. Azért csak problémákat, mert a félelemre koncentrálva a két rossz közül a kisebbet választod, és ebből igaz később, de baj lesz. Ezzel a módszerrel előbb, vagy utóbb biztosan oda juttatod magad, ahonnan már úgy tűnik, hogy nincs kiút. Amikor már csak a tehetetlenség marad, vagy a gondolkodásmódod megváltoztatása.