2019.
02. 02.

Párkapcsolati konfliktusok

Ez a bejegyzés arról szól, hogyan irányítja tudattalanul egy feldolgozatlan érzelem a viselkedésedet. Hogyan lesz általa egy rég feledésbe merült keserű gyermekkori tapasztalatból párkapcsolati konfliktus, vagy akár elmérgesedő konfliktus sorozat.

A folyamat során először csak belső feszültség jelentkezik, amiről semmi közelebbit nem tudsz. Keresed az okát, és valószínűleg meg is találod a jelenlegi helyzeted egy, vagy több összetevőjében. Ha netán ezeken változtatsz anélkül, hogy a jelenség mögött megbúvó érzelemmel foglalkoznál, és feldolgoznád azt az emléket, amely "miatt" kialakult, akkor az érzelem változatlan marad, és később más, súlyosabb konfliktus formájában bukkan fel.

 

Nézzük először a történetet:

Egy fiatal lány nemrégiben költözött össze a párjával. Hétvége van és ő a konyhában sürög-forog, ebédet főz. Habár mindig is erről álmodott, most mégis azt érzi, hogy valami nincs rendben. Úgy érzi magát a szűk konyhában forgolódva, mint akit a szabadságától fosztottak meg, pedig önszántából alakította ki ezt a helyzetet. Senki nem kényszerítette. Most mégis azt érzi, hogy kicsi a hely, nem talál semmit és különben is egyedül kell mindent csinálnia. Pedig mennyivel jobb lenne, ha a párja is itt lenne vele. Még akkor is jobb lenne így, ha semmit nem segítene, csak egyszerűen vele lenne. Abba is hagyhatná a főzést, hisz nem kérte senki, de akkor meg attól érezné rosszul magát, hogy nem lenne ebéd. Neki gondoskodni kell a családról, a „férjéről”, a másik emberről. Ezt látta otthon is, és, ha most nem ezt teszi, akkor attól még feszültebb lesz, mint így egyedül a konyhában robotolva.

Ahogy telik az idő, ő egyre idegesebb. Mire dél körül megjelenik a párja, fejét az ajtó résen bedugva megkérdezni, hogy kész-e az ebéd, már meglepi várja. A lány remegve az idegességtől vágja a fejéhez, hogy nincs és különben is mit sürgeti itt őt ahelyett, hogy inkább segítene neki? A férfi, erre a nem várt fordulatra, a döbbenettől csodálkozó tekintettel csak annyit tud zavartan motyogni, hogy nem akart semmi rosszat. A kérdést is inkább viccnek szánta, mert az eszébe sem jutott, hogy siettesse.

 

Konfliktus tudattalanul

Ennyi a történet eleje. Még alig kezdődött el a közös életük, és az első konfliktus (vagy ki tudja, hogy ez-e az első), már ki is alakult. Ráadásul úgy, hogy egyikük sem tud semmit arról, hogy mi a probléma. A lánynak kicsi a hely, és húzza az igát, és a haragját a fiú ellen fordítja, aki viszont nem tudja, hogy mit vétett, de bocsánatot kér érte. Egyelőre nem tűnik komolynak a helyzet, de később, ha netán lesz egy-két közös gyermekük, még azzá válhat.

 

Instant megoldás, ami semmire sem jó

Ha csak ezt a helyzetet vesszük alapul, akkor egyszerű a megoldás. Jöjjön a srác, segítsen, vagy legalább legyen vele, és esetleg alakítsák át az otthonukat, hogy egy kicsit nagyobb legyen a konyha. Ezekkel az apró változtatásokkal meg is oldható a probléma. Csakhogy így nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy az otthonuk átalakításához pénz is kell. Ahhoz pedig valakinek dolgoznia kell, és azt sem vettük számításba, hogy mi lenne, ha még egy-két gyermek is szaladgálna otthon? Ha a lánynak most bűntudata van, ha esetleg nem főz, akkor mekkora bűntudata lenne, ha a munka miatt nem tudna a gyerekekkel (eleget) foglalkozni. Ha pedig a fiú dolgozna (többet), akkor még kevesebbet lenne vele. Ez a verzió is remek kilátásokkal kecsegtet...

Itt találsz egy cikket a bizalommal kapcsolatban.

 

Így készül a házisárkány

Én azt gondolom, hogy más "logika" mentén érdemes megoldást keresni.

A lány azért került csapdába, mert nem csak a fennálló helyzettel van gondja. Ha az ő szemszögéből nézzük a helyzetet, akkor az látszik, hogy ő kiteszi a szívét-lelkét, hogy elkészüljön az ebéd, aztán köszönet helyett csak a feszültség van. Arról nem is beszélve, hogy bármit is gondoljon a másik magában, ő bizony úgy érzi, hogy igencsak igazságtalan ez a szituáció. Ő egyfolytában dolgozik, miközben a másik semmit nem tesz, majd még sürgeti is. Ettől lesz feszült és ideges és erre reagál akkor, amikor a srác bedugja a fejét a konyhaajtón. Utóbbi persze minderről semmit sem tud, hiszen nem lát bele a lány fejébe.

A konfliktust elvileg el lehet simítani egy bocsánat kéréssel és egy magyarázattal. A fiú nem úgy gondolta, ahogy mondta, a lány pedig nem bántásnak szánta. Sajnos ez viszont egyrészt nem teszi meg nem történtté az esetet, másrészt ugyanez a helyzet bármelyik hétvégén ugyanígy kialakulhat, hiszen megoldást nem találtak rá. Néhány év alatt komoly konfliktussá nőheti ki magát ez az aprócska összetűzés, aminek a végén a lány joggal kéri számon a másikon, hogy semmiben nem segít neki és egyedül kell megoldania mindent. Viszonzásul szintén joggal vágják a fejéhez hogy ő viszont mást sem tesz, mint a párját kritizálja és ugráltatja.

 

Ki a hibás?

Instant megoldás ilyen helyzetekre nincs, mert nem arról szólnak, hogy bármin is változtatni kellene hirtelen. Arról szólnak, hogy valamelyik, vagy mindkét fél magába kell, hogy nézzen. Azt kell megértenie, hogy miért érzi ezt, és erre az érzelemre tudattalanul reagálva miért viselkedik így. Azt, hogy kettejük közül ki viselkedik rosszul többféle módon is eldönthető.

A legegyszerűbb az, ha megfigyeli, hogy jól, vagy rosszul érzi-e magát abban a pillanatban, amikor a konfliktus kipattan. Ebben a helyzetben a lány rosszul érezte magát, a fiú pedig jól (hiszen viccelődve nyitott be). Legalábbis addig, amíg rá nem szóltak. A másik módja pedig, hogy eldöntsük, hogy ki viselkedik rosszul az, ha megfigyeljük, hogy ki az, aki bántja a másikat. A rossz viselkedés ugyanis azt jelenti, hogy olyat teszel, vagy mondasz, amivel fájdalmat okozol valakinek. Az, hogy esetleg nem teszel valamit, ami a másiknak azért esik rosszul, mert nem teszed, nem a te hibád. Annak a hibája, aki az adott helyzetben veled szemben elvárást támaszt. Ilyenkor nem benned, hanem benne keresendő a hiba.

A megoldáshoz magának a konfliktusnak a megfigyelése, és megértése vezet, és a megértéshez vezető út első szakasza pedig befelé vezet. A második szakasza már vezethet kifelé is. Ez a kommunikáció.

Ebben a helyzetben tehát a hibát a lányban kell keresni, neki kell változtatni az érzelmein, és a viselkedésén. Az érzelmein csak akkor lehet változtatni, ha felismeri, hogy az adott helyzet által kiváltott érzelmi állapot miért zavarja őt. Robotol a konyhában, miközben bezárva, és a szabadságától megfosztva érzi magát. Nem mindenkit zavar a kicsi konyha, van, aki még szereti is, és vannak olyanok is, akik kifejezetten utálják, ha bárki ott van velük, amikor főznek. Ha ezt a lányt ez a helyzet zavarja, annak oka van, amit belül kell keresnie.

 

Miért érdemes feldolgozni?

A konfliktus oka a saját bevallása szerint az volt, hogy úgy érezte, hogy a (konyhában éppen fennálló) nem megfelelő környezeti feltételekre való tekintettel nem tud megfelelően teljesíteni, csalódottnak, tehetetlennek érzi magát, a helyzetet pedig igazságtalannak. A probléma tulajdonképpen nem is önmagában azzal van, hogy ezt érzi, bár ez nagyon rossz érzés, hanem azzal, hogy ennek következtében megbántotta a párját, és kipattant egy konfliktus, ami bármikor megismétlődhet.

Könnyen belátható, hogy miért felesleges a lakás átalakításával, vagy a párja hétvégi szokásainak az módosításával bíbelődni. Attól, hogy ezeken netán sikerül is változtatni, bármikor, és bárhol felbukkanhat olyan helyzet az életében, amikor "a nem megfelelő környezeti feltételekre való tekintettel nem tud megfelelően teljesíteni, csalódottnak, tehetetlennek érzi magát, és a helyzetet pedig igazságtalannak", aminek a következtében ismét nekiront annak, aki éppen a környezetében tartózkodik, és összefüggésbe hozható az aktuális helyzettel. Így egyetlen múltbéli problémából számtalan további keletkezik, ami ellen semmit sem tehet, és ráadásul az egészért csak magát hibáztathatja.

Itt olvashatsz arról, miért fontosak az emlékek, és a feldolgozás.

 

Nyomok a múltból

Nem megyek bele mélyen abba a folyamatba, ahogyan az AnaLog Terápia során kiderítjük, hogy milyen korábbi esemény, tapasztalat, megoldatlan konfliktus következtében alakul ki egy ilyen univerzálisan működő hibás érzelem, és viselkedésminta (a hibás viselkedésminta az, amikor a párjának nekitámadt). Most nézzünk csak bele abba a két jelenetbe, melyeknek ez a helyzet, illetve az azt vezérlő érzelem köszönhető volt.

Az első egy általános iskolai órai jelenet, amikor felszólították felelni, de  ő sajnos nem tudta a válaszokat, úgyhogy egyest kapott. Sőt, mivel egyébként jó tanuló volt, a tanár még valami megjegyzéssel is megtoldotta a szokatlan teljesítményre adott szokatlan osztályzatot. Ez volt az a speciális helyzet az életében, amikor bizonyos környezeti feltételeknek köszönhetően nem tudott megfelelően teljesíteni, amiért azonnal meg is rótták, és megtanulta, hogy az ilyen helyzeteket mindenáron el kell kerülnie a jövőben. A konyhában tehát nem tett mást, mint amit a program diktált: elkerülte a sérülést. Igaz, hogy ezt annak árán tette, hogy okozott egyet valaki másnak, valamint azt sem tudhatjuk, hogy lett volna-e sérülés. A párjának nem állt szándékában bántani őt, hiszen csak viccelődni jött. Így tulajdonképpen ezzel az automatizmussal a semmit kerülte el, és még a párját is megbántotta. A tudattalanul működő programnak ez az egyik fele.

A másik fele pedig a következő emlék, amiben a "bizonyos környezeti feltételek" mibenlétére is választ kapunk.

 

Családi örökség

Az ő esetében a problémát az okozta, hogy előző este a szülei között elhúzódó veszekedésre került sor, ezért sajnos nem tudott megfelelően készülni az órára.

Az AnaLog oldás során létrejövő megoldásnál talán most fontosabb, és a lényeg itt az, hogy tulajdonképpen sikerrel mentett át a gyermekkorából egy a szülei között kialakult, és megoldatlan konfliktust két lépésben a saját párkapcsolatába úgy, hogy az egészről nem tud semmit (és természetesen a párja sem). Csak reagál tudattalanul valamilyen érzelemre, amit ennek a két (illetve még néhány másik) gyermekkori élményének köszönhet.

 

A végső cél

A legfontosabb az egészben valójában az, hogy meg kell tanulnia azt, hogy hogyan oldja meg az efféle konfliktusokat a saját életében. Ha erre nem volt lehetősége gyermekkorában, mert a szülei nem tanították meg neki (hiszen nem oldották meg ők sem), akkor kénytelen felnőtt korában megbirkózni a feladattal. A feladat pedig az, hogy feltárva az emlékeit, feldolgozza az érzelmeit, és megváltozzon úgy, hogy ne fordulhasson elő soha többé vele az, hogy bármilyen körülmények között az érezné, hogy "a nem megfelelő környezeti feltételekre való tekintettel nem tud megfelelően teljesíteni, csalódott, és tehetetlen, és maga a helyzet pedig igazságtalan".

Loós Balázs

AnaLog Method

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:
Ha szeretnél értesülni, ha új cikket teszünk közzé, akkor...

Kapcsolodó cikkek

2024.
02. 19.

Hogyan állj ki önmagadért?

Eszter egy társasházi lakásban élt. Nagyon szeretett ott lakni, mivel a munkahelye és a városközpont…
Elolvasom
2023.
11. 29.

Ne feleselj!

Ne vitatkozz! Változz! A logika hasznos minden helyzetben, kivéve, ha újjal, váratlannal találkozol. Ne gondolkodj, figyelj! Ne feleselj! :-)
Az egyik leghasznosabb szabály az életben talán az, hogy tanuld meg, hogy soha nem vitatkozol…
Elolvasom
Copyright © 2011 – 2024 | AnaLog Módszer - Loós Balázs - Minden jog fenntartva