2020.
03. 14.

Félelem az ismeretlentől

A koronás ismeretlen

A koronavírus kapcsán annyiszor bukkant fel egy fogalom, hogy végül úgy döntöttem, hogy tollat laptopot ragadok, és leírom a gondolataimat. Sokadszor olvasom, hogy a különféle bolti készletek felvásárlását okozó koronavírus által keltett pánik hátterében az ismeretlentől való félelem áll, úgyhogy írok az ismeretlentől való félelemről.

Ez a téma azért is hálás, mert olyan, hogy ismeretlentől való félelem, nem létezik, és mindig sokkal érdekesebb olyanról írni, ami nincs, mint olyanról, ami van. Létező dolgokról egyrészt egyszerűbb, másrészt unalmasabb is írni, mert láthatók, érthetők, bárki által könnyen megfigyelhetők. A nem létezővel viszont az a gond, hogy könnyen előfordulhat, hogy minél jobban koncentrálsz rá, annál inkább semmivé foszlik, köddé válik. Ha mégis sikerül megértened a működését, akkor, habár ennek következtében éppen ugyanúgy szertefoszlik, viszont megjelenik helyette valami más. Egy nagyon is létező, amivel már lehet foglalkozni, meg lehet oldani.

Az ismeretlentől való félelem is ilyen, ezért megpróbálom leírni, hogy miért nincs, és mi van helyette. Így talán lesz esélyed megoldani is, ha akarod.

Vigyázz, mert megesz a jhkhagt!

Szóval onnan indultam, hogy koronavírus van, ismeretlentől való félelem viszont nincs. Ettől még sajnos felvásárlási láz is van, csak nem az ismeretlentől való félelem okozza. Végül is a vírusok egyik tünete általában a láz, vagy gyulladás valamilyen formája, úgyhogy ez a tünet tulajdonképpen helyénvaló, csak nem annak szívás, akinél megjelenik, hanem annak, akinél kifogy a készlet.

Induljunk ki abból, hogy azt mondom neked, hogy vigyázz, mert jön, és megesz a „jhkhagt”. Ha elég ügyes vagyok, akkor a gyermekkorodból ismerős mumus mintájára sikerül megijesztenem téged. Kérdés, hogy ha ezt mondom, és te félni kezdesz, akkor mitől félsz. A „jhkhagt”-tól

csak akkor tudnál félni, ha lenne elképzelésed valamilyen korábbi információd, vagy tapasztalatod alapján vele kapcsolatban, vagy esetleg valami olyannal kapcsolatban, amihez hasonlítani tudod.

A kép illusztráció a Szörny Rt. című filmből

Ennek hiányában tőle biztosan nem félhetsz. Erre persze rávághatod azonnal, hogy „de hát azért ismeretlentől való félelem, mert nem ismerem (még) azt, amitől félek”. Sőt, azt is mondhatod ráadásul, ha kellően tájékozott vagy, hogy a félelem éppen attól múlik el, ha szembenézel vele, és megismered. Nos, ez utóbbi állítás tulajdonképpen igaz is, csakhogy az ismeretlenről nincs információd, ennek hiányában pedig elég nehéz szembenézni vele. Ráadásul a félelem természete eleve olyan, hogy csakis valós, nagyon is létező dolgokra tud irányulni.

Géza a brutál!

Hogy ez így van, azt egy egyszerű példán keresztül be lehet mutatni. Képzeld el, hogy jön Géza, aki erősebb, mint te, és jól megver. Mindegy miért, mindegy, hogy jogosan teszi-e (bár ez a két információ a verés élményén vajmi keveset változtat), csak jön és megver, mert gyengébb vagy. Természetesen megpróbálod a helyzetet mindenféle eszközzel megoldani, de nem sikerül, mert egyedül nem vagy képes rá, mások pedig nem segítenek. Szigorúan a példa kedvéért, most élj egy ilyen rideg, érzéketlen, és kegyetlen világban. Szóval, ha Géza erősebb, te pedig gyengébb vagy, és megoldást a helyzetre nem találsz, akkor, minél többször ismétlődik meg a jelenet, annál inkább joggal feltételezed, hogy, ha legközelebb találkozol Gézával, akkor ismét meg fog verni. Ezzel sikeresen ki is alakult benned egy félelem. Ja, most jut eszembe, hogy nem is egy félelem alakult ki, hanem mindjárt kettő: félsz a veréstől, és félsz Gézától. Csak ezt a kettőt összekapcsolod, habár nem biztos, hogy tudsz róla.

Ahhoz, hogy félj, tehát mindenképpen kell, hogy legyen valamilyen információd arról, amitől félsz, sőt, nemcsak információdnak, de tapasztalatodnak is kell lennie.

Ha soha semmilyen formában nem vertek meg, akkor a veréstől nem tudsz félni (legfeljebb annak valamilyen negatív következményétől). Ha pedig Gézával sem találkoztál soha, és senki nem mesélt róla, akkor tőle sem tudsz félni.

Ha nem az ismeretlentől, akkor mitől?

Ezzel tulajdonképpen az ismeretlentől való félelmet ki is pipálhatjuk. Köddé vált nagyjából úgy, ahogy azt az elején ígértem. Igen ám, de maradt még a kérdés, hogy, ha ettől nem, akkor viszont mégis mitől fél ilyenkor, aki túlélő készleteket halmoz fel? Azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a félelem létezik, és nem is tettem. Mindössze annak tárgyát vettem ki a célkeresztből, mivel téves. Kellene viszont helyette valami más, amitől fél, hiszen, még mindig ott tartunk, hogy, ha nem tudja, hogy mitől fél, akkor megoldást sem találhat rá. Márpedig úgy látom a világszerte terjedő felvásárlási lázból, hogy félelem nagyon is van. Akkor mi az, ami ilyen tömegeket tud megmozgatni, hogy a liszttől kezdve a WC papírig minden mozdíthatót felvásároljanak? Vajon mitől félnek?

Mindegy ki üt, egyformán fáj

Ha ehhez közelebb akarok kerülni, akkor vissza kell egy pillanatra térnem Gézához, bármilyen brutálisan félelmetes legyen ő a számunkra. Említettem, hogy (legalábbis látszólag) nem egy, hanem két dologtól félsz. Az egyik Géza, aki megver, a másik pedig maga a verés. A veréstől viszont, Gézától függetlenül is félsz, de legalábbis félhetsz. Ezt is könnyű belátni, ha elképzeled, hogy megjelenik, mondjuk Ubul, és Gézához hasonlóan ő is megver. Ha ugyanúgy zajlik a folyamat, és erre sem találsz megoldást, akkor már két ember áll a célkeresztben. Ha ezt a gondolatmenetet tovább folytatod, akkor könnyű belátni, hogy mindegy, hogy ki akar téged inzultálni, tulajdonképpen

nem is azzal van a bajod, hogy ki az, aki így viselkedik veled, hanem azzal, hogy így viselkedik veled. A verés fájdalmának ténye nyilvánvalóan független attól, hogy ki ütlegel.

Ha a probléma nem azzal van, hogy kitől, hanem azzal, hogy miért félsz, akkor a megoldáshoz is erre kell koncentrálnunk. Ahhoz, hogy a Gézával (netán Ubullal) kapcsolatos következő megveretést elkerüld, a veréstől való félelemmel kell foglalkoznod. Pontosabban az ezzel kapcsolatos tehetetlenséggel, megoldásra való képtelenséggel. Ha megoldást találsz arra, hogy megvernek, és te semmit nem tudsz tenni ez ellen, akkor egyszerre oldod meg a konfliktust Gézával, Ubullal, és mindenki mással is. Magától a jelenségtől szabadulhatsz így meg.

Ne feleselj! - Egy írás arról, hogy ne pocsékold az energiádat feleslegesen vitatkozásra.

Az ismeretlen, ami nagyon is ismerős

Nézzük most a koronavírust, akarom mondani az ismeretlentől való félelmet. Az ismeretlent már elintéztük. Attól nem félhetsz, mert olyan nincs. Akkor viszont kell találnunk egy másik célpontot, akitől/amitől félsz, mert különben nem tudsz a félelmedtől megszabadulni. Hogy ehhez közelebb kerüljünk, kicsit átgyúrom az ismeretlen fogalmát: nevezzük információhiánynak. Ismeretlen az, amivel kapcsolatban nincs, vagy nincs elegendő információd. Mielőtt még szavakkal való zsonglőrködéssel vádolnál, hadd folytassam.

Induljunk ki abból, hogy a félelem azt jelenti, hogy tudod, vagy legalábbis feltételezed, hogy rossz lesz neked, ha Gézával ismét találkozol, hiszen, akkor ismét megvernek.

A félelem tulajdonképpen egy negatív elvárás azzal kapcsolatban, hogy a jövőben valami történni fog, ami rossz lesz neked.

Ha ezeket a puzzle darabokat összerakjuk, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy az ismeretlentől való félelem esetében nincs elég információd valamiről, ezért valójában attól félsz, hogy rossz lesz neked, ha olyan helyzetbe kerülsz, amiben nincs elég információd.

Ezt leírom újra:

Ha az ismeretlentől félsz, akkor valójában attól félsz, hogy olyan helyzetbe kerülsz, amiben nem lesz elég információd, és emiatt rossz lesz neked, amit viselni leszel kénytelen, mert semmit nem tehetsz ellene.

Ha az ismeretlentől való félelem fogalmát kicseréljük erre, akkor egyrészt nagyjából tudod, hogy merre keresgélj, és ezért akár meg is szabadulhatsz tőle, másrészt megértheted azt is, hogy hogyan sikerül akár tömegeket bepánikoltatni bármivel, ami új, ismeretlen, és veszélyesnek tűnik.

Nem tanultál? Egyes, ülj le!

Nézzük most akkor azt, hogy hogyan lehet egy embert megtanítani az ismeretlentől való félelemre.

Ehhez induljunk ki abból az imént megfogalmazott negatív elvárásból (félelemből), hogy, ha nincs egyáltalán, vagy nincs megfelelő, vagy nincs elegendő információd, akkor biztosan megszívod, mert rossz lesz neked, és semmit nem tehetsz ellene. Ez a félelem nem kötelező része az életednek, és nem is mindenkinél létezik. Ha van ilyen félelmed, akkor azt korábban tanították neked egy tudattalan folyamat során. Ha a félelemtől meg akarsz szabadulni, akkor először erre a tudattalan folyamatra kell rátalálnod. Ennek érdekében még egyszer átfogalmazom az iménti állításomat: a tapasztalataid alapján tehát, ha olyan helyzetbe kerülsz, amiben nincs egyáltalán, vagy nincs megfelelő, vagy nincs elegendő információd, akkor garantáltan rossz lesz neked, és ez ellen semmitnem tehetsz. Ezt hívhatod tanult, és téves hitrendszernek is, ha akarod.

A lényeg az, hogy ilyen helyzetre ugyanis nincs egyelőre megoldó képleted. Feltéve persze, ha félsz az „ismeretlentől”. Ha szeretnél megoldást, akkor először is próbálj rájönni arra, hogy vajon hol, és mikor tanulhattad meg azt, hogy megfelelő információk hiányában szorult helyzetbe kerülsz, biztosan rossz lesz neked, és ez ellen semmit nem tehetsz.

Nem tudom, hogy van-e esetleg ötleted, de segítek egy keveset pár kérdéssel. Jártál iskolába? Volt, hogy feleltettek, vagy röpdogát írattak veled? Ne adj Isten nem készültél? Mert akkor megfelelő információ híján többszörösen is szorult helyzetbe kerülhettél az iskolában is, és esetleg otthon is. Ha pedig ez történt veled, az sajnos éppen megfelelő módon kondicionálhatott ahhoz, hogy megtanuld, minden olyan helyzettől rettegned kell, amelyre nem vagy megfelelően előre felkészülve.

Azt hiszem nem nehéz belátni, hogy bármelyik országban, ahol működik olyan típusú közoktatás, amelyikben elvárják, hogy a gyermek mindent/bármit (amit a felnőttek meghatároznak) megtanuljon, és a tudásáról számot adjon, majd azt értékelik, és megfelelő felkészültség hiányában büntetik, ez a fajta félelem, és a hozzá kapcsolódó viselkedésminta kialakulhat. Nem feltétlenül alakul ki, de a valószínűsége a számonkérés szigorúságával, és a gyermek érzelmi érzékenységével (EQ) arányosan nő.

Itt olvashatsz arról, hogyan oldhatod meg a problémádat utazás nélkül.

Ha Gézát elkerülöd, Ubul látja el a bajod

Ráadásul ez azt is jelenti, hogy bár hasznos a megfelelő tájékoztatás koronavírus ügyben (legalább annyira, mint, ha Gézáról kapnál részletes leírást), annyira részletes, és alapos mégsem tud lenni, hogy tökéletesen tájékozódj. Fehér foltok mindig maradni fognak nem beszélve arról, hogy akik tájékoztatnak is, legfeljebb napokkal, vagy maximum hetekkel járnak előtted, és szintén a sötétben tapogatóznak. Soha nem lesz elegendő információd. És, ha lesz is, mert kiismerjük jó alaposan, esetleg tökéletesen, akkor lesz majd másik vírus (nevezzük Ubulnak), vagy valami más, ami új lesz, és nem lesznek információid vele kapcsolatban.

A kérdés nem az, hogy elegendő információd lesz-e, hanem az, hogy érzékenyen reagálsz-e arra, ha nem.

Ha érzékenyen, akkor kezdhetsz pánikolni. 😉

És még pár félelem ismerős helyzetektől

Halkan jegyzem meg itt a vége felé, hogy, bár jól hangzik, de nem az ismeretlentől való félelem az egyetlen, és kizárólagos oka a vásárlási láznak. Ha van egy szomszédod, vagy közeli ismerősöd, aki gyermekkorát háborús övezetben élte le, ahol nélkülöznie, esetleg éheznie kellett, akkor ő nagyon is ismerős szituációtól félve (feltéve, hogy fél) kerekedik fel a bevásárló körútjára. Nem azért halmoz fel mindenfélét, mert nem tudja, hogy mi vár rá, hanem azért, mert pontosan tisztában vele.

Ugyanez a helyzet, csak kissé árnyaltabb, ha nem személyesen élte át a komor időket, hanem mondjuk a nagymamájával járt piacra gyermekkorában minden ősszel, hogy a téli – krumpli, hagyma, stb. - készleteket felhalmozzák, mert sosem lehet tudni, hogy mikor lesz háború. A nagyi személyes élményeket szerzett, amiket soha nem felejt, és ezeket történetek formájában megosztva unokájával kondicionálhatja őt anélkül, hogy bármelyikük a tudatában lett volna a dolognak. Ez sem ismeretlentől való félelem, és mégis ugyanazt a hatást lehet vele elérni.

Bármi is álljon a bevásárlási láz hátterében, hívjuk azt ismeretlentől, vagy valami ismerőstől való félelemnek, amíg a félelem ott van, addig bevásárlási láz is van, és amíg bevásárlási láz van, addig ugyan lehet, hogy akinek van készlete, az nem hal éhen, de a szomszédja igen, mert egy olyan rideg, érzéketlen, és kegyetlen világban él, amilyen csak a példa kedvéért lett kitalálva.

Balazs Loos

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:
Ha szeretnél értesülni, ha új cikket teszünk közzé, akkor...

Kapcsolodó cikkek

2024.
02. 19.

Hogyan állj ki önmagadért?

Eszter egy társasházi lakásban élt. Nagyon szeretett ott lakni, mivel a munkahelye és a városközpont…
Elolvasom
2023.
12. 18.

Hogyan kezeljük, ha a gyermekünk hisztizik?

A játszótéren egy három év körüli kislány először csak pityergett, majd egyre jobban elkeseredett és…
Elolvasom
2023.
11. 29.

Ne feleselj!

Ne vitatkozz! Változz! A logika hasznos minden helyzetben, kivéve, ha újjal, váratlannal találkozol. Ne gondolkodj, figyelj! Ne feleselj! :-)
Az egyik leghasznosabb szabály az életben talán az, hogy tanuld meg, hogy soha nem vitatkozol…
Elolvasom
Copyright © 2011 – 2024 | AnaLog Módszer - Loós Balázs - Minden jog fenntartva