2014.
05. 14.

Allergia - Mit tegyél a pollen ellen?

Vajon miért?

Az allergia olyan tünetegyüttes, melynél a tünetek és a kiváltó okok között nem feltétlenül lehet közvetlen logikai ok-okozati kapcsolatot létrehozni. Vagyis nem magyarázható egyértelműen, hogy az adott anyag miért vált ki allergiás reakciót. Nem beszélve arról, hogy egy másik embernél miért nem váltja ki ugyanazt a reakciót? Egyszer kiváltja, egyszer pedig nem sőt, időnként elmúlik, majd váratlanul visszatér. Ezt nem könnyű a virágpor levegőben mérhető koncentrációjával magyarázni, igaz, cáfolni sem. Ki az, aki olyan eszközt tart magánál, amivel bármikor megmérheti a levegőben szálló virágpor koncentrációját?

Ennek ellenére a pollen allergiára viszonylag elfogadható magyarázat van, hiszen az áldozat láthatóan egy, vagy több jól körülhatárolható anyagra reagál. Az egyik „legnépszerűbb” allergén pollen a parlagfűé, de gyakorlatilag bármilyen növény pollenjére létezik allergiás reakció. A különféle növények virágporának koncentrációja hónapról hónapra változik az adott növény virágzásának idejétől függően, de a legtöbben nyáron, azon belül is augusztusban panaszkodnak a tünetekre. A parlagfűé is ekkor tetőzik általában. Szeptembertől aztán többnyire drasztikusan csökkennek a tünetek.

Egy másik szemszög

Én egy kicsit más szemszögből szoktam vizsgálni az allergiát és mindenféle testi tünetet. Nem keresek logikai magyarázatot, hanem abból a megállapításból indulok ki, hogy egy adott tünet a szokásos viselkedésünk megváltoztatására késztet. Akkor vagyunk hajlamosan ezt betegségnek tekinteni, ha a tünet túlságosan zavaróvá válik. Miatta a megszokott viselkedésünket annyira meg kell változtatnunk, hogy az a számunkra kellemetlen következményekkel jár. A tünet mindaddig megmarad, amíg az adott viselkedésmintát a személyiségünkbe nem integráljuk és a vele szembeni ellenállás megszűnik. Ekkor a tünet feleslegessé válik és elmúlik.

Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk, akkor a tünet feladata az, hogy egy megoldatlan és így belső elutasítást kiváltó konfliktusra hívja fel a figyelmet.

Egy adott tünet a szokásos viselkedésünk megváltoztatására késztet. Akkor vagyunk hajlamosan ezt betegségnek tekinteni, ha a tünet túlságosan zavaróvá válik. Miatta a megszokott viselkedésünket annyira meg kell változtatnunk, hogy az a számunkra kellemetlen következményekkel jár.

Nemcsak akkor dugul be

Az, hogy valakinek könnyezik a szeme, bedugul, vagy éppen folyik az orra és nem kap rendesen levegőt, még nem feltétlenül allergiás reakció. Lehet, hogy egyszerűen bántja valami és ezért „sír”. A tünetek ugyanazok. Talán nem kap elég figyelmet, szeretetet, esetleg megbántották, vagy mindez egyszerre történik vele. Régebben a szénanátha létezett ugyan, de közel sem szenvedtek tőle annyian, mint manapság.

Változó idők, változó szokások

Aztán dédapáink idejében a világ elkezdett jelentősen átalakulni. Bevezették az iskola-kötelezettséget, a szülők pedig egész napjukat a munkahelyükön töltötték. Csak esténként és a hétvégéken voltak a családjukkal. Egy gyermeknek ősztől tavaszig nem feltétlenül tűnt fel, hogy a szülei nem foglalkoznak vele és hiányzik a figyelmük és gondoskodásuk. Amíg ő iskolában, addig anyuék munkában voltak.

A helyzetből konfliktus lesz

A helyzet akkor kezdett kritikussá válni, amikor elérkezett a nyári szünidő. Ilyenkor a gyermek már nem iskolában töltötte idejét. Ekkor fokozottan igényelte volna a gondoskodást, de erre a szülőknek nem volt idejük, hiszen ők dolgoztak. Nekik nem volt egész nyáron vakáció. Ilyenkor a gyerekeknek már jobban feltűnt, hogy nem kapják meg a figyelmet, amit szeretnének, de volt rá logikus magyarázat: anyu és apu dolgozik, nem tud veled lenni! A helyzet akkor vált problémássá, amikor a szülők is megkapták rendes évi szabadságukat és lett volna idejük a csemetékre is. Aki ilyenkor sem kapta meg az áhított figyelmet és szeretetet, annak szembe kellett azzal néznie, hogy se szeretet, se logikus magyarázat, csak a figyelem hiánya az, amivel szembesül. Egy gyermek számára ez nyilván konfliktus, ekkor kellett szembenézni a szomorú igazsággal, de ha nem nyafogott egész évben, vagy netán mégis, de hiába, akkor most miért tenné? Inkább visszafojtotta, ha egyáltalán tudatosult benne. Maradt a belső feszültség, ami sírásban törhetett volna a felszínre a sorozatos csalódások miatt, de azt is visszafojtotta.

Már csak egy lépés a tudattalan program

A családok többségénél a rendes évi szabadság általában nyár végére esik. Általában augusztusban kapják meg a szülők, ezért ez az az időszak, amikor a legtöbb gyermek szembesült a konfliktussal és nem tudott vele mit kezdeni, csak elfojtani. Ez pont az az időszak, amikor a mezei növények - például a parlagfű - is virágoznak. A gyermek allergiás lett, de nem a parlagfűre, hanem arra, hogy a szülei nem foglalkoznak vele. Mivel a parlagfű (és más virágok) pollenjének koncentrációja éppen ekkor a legmagasabb, az elme a két ingert tudattalanul összekötötte: „Amikor nem kapok elég figyelmet, akkor ezt a szagot/illatot érzem.” Majd pedig megfordította: „amikor ezt a szagot/illatot érzem, akkor nem kapok elég figyelmet.” (Ez a folyamat pontosan ugyanaz, mint ahogyan Pavlov kutyái megtanulták a nyálukat csorgatni.)

A tünet mindaddig megmarad, amíg az adott viselkedésmintát a személyiségünkbe nem integráljuk és a vele szembeni ellenállás megszűnik. Ekkor a tünet feleslegessé válik és elmúlik.

Az évek során felhalmozódó sok-sok keserűség és figyelem, valamint szeretet hiány végül előbb utóbb oda vezet, hogy ha gyermekkorában nem lett allergiás, akkor később telik be a pohár. Nem a pollennel, hanem a szeretet és figyelem hiánnyal kapcsolatban, de addigra a „kutya nyála már csorog, ha cseng a csengő”. Amikor betelik a pohár, akkor allergiás lesz arra a pollenre, amelyikhez a jelenséget az elméje rögzítette. Innentől több konfliktusra már nincs szüksége, bőven elegendő az is, ha az adott pollen a levegőbe kerül és máris aktiválódnak a tünetek. Hirtelen „sírhatnékja” támad minden látható ok nélkül.

A tünet szerepe nem más, mint, hogy felhívja a figyelmét arra, hogy az életében még mindig jelen van a megoldatlan konfliktus: se figyelem, se szeretet és ő semmit nem tesz, csak szótlanul tűri! Még meddig?

Ahhoz, hogy a tünet elmúljon ezt a mintát kell feldolgozni a mögöttes érzelemmel együtt.

2014. május 14.

Loós Balázs

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:
Ha szeretnél értesülni, ha új cikket teszünk közzé, akkor...

Kapcsolodó cikkek

2017.
06. 01.

Elhízás, inzulinrezisztencia, és cukorbetegség

Fizikai síkon, biológiai értelemben ​mindhárom jelenség alapja a többlet energia aktiválása, hasznosítása, és a felesleg…
Elolvasom
2017.
06. 01.

Félelem, szorongás, pánik

Félelem, aggodalom, szorongás, és pánik. Előbb-utóbb legalább egyikkel ezek közül biztosan találkozol. Nem feltétlenül kell…
Elolvasom
2015.
07. 25.

Problémáid oka az elméd

Minden problémád, konfliktusod, és betegséged oka az elméd. Azért az elméd, mert azzal hozol döntéseket,…
Elolvasom
Copyright © 2011 – 2024 | AnaLog Módszer - Loós Balázs - Minden jog fenntartva