2021.
02. 08.

A ghosting jelensége

Elillant lehetőség

Ne tudom, ki, hogy van vele, de nekem úgy tűnik, hogy egyre többet hallani a „ghosting” jelenségéről.

Megismerkedsz valakivel, vagy nem is megismerkedsz, inkább kapcsolatba kerülsz vele. A megismerkedés olyan randi ízű kifejezés, de a ghostingnak semmi köze nincs a párkapcsolatokhoz. Habár az is kétségtelen, hogy talán ott fájhat a leginkább. Szóval, megismerkedsz valakivel. Úgy tűnik, hogy van dolgotok egymással. Érdeklődő, aktív, kíváncsi. Figyel rád, kérdez, válaszol, építitek a kapcsolatot. Ha párkapcsolat, akkor azt, ha üzleti, akkor azt, együtt sportoltok, vagy egyszerűen, csak örülsz, hogy van végre valaki, akit őszintén érdekelsz. Aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra egyetlen szó nélkül kámforrá válik. Se híre, se hamva. Nem lehet elérni telefonon, nem válaszol emailekre, de szélsőségesebb esetekben még a lakhelyéről is eltűnik, ha egyáltalán tudtad, hogy hol lakik, és veszed a fáradtságot, hogy ott felkeresd. Semmi. Felszívódott, köddé vált egyik pillanatról a másikra mindenféle előzetes figyelmeztetés, vagy legalább minimális tájékoztatás nélkül, hogy mégis mi történt, vagy mi van vele egyáltalán. Ez meg mi? Mi az, hogy valaki egyszerűen eltűnik? Milyen könnyű megoldás. Legalábbis neki.

 

Ki a hibás?

Különböző emberek különböző módon reagálnak, ha ez történik velük. Van, aki dühöng, csapkod, átkozódik, és szidja a faragatlan bunkót, aki ilyen arcátlan módon viselkedik. Csak egy érzéketlen fajankó képes ezt tenni! Milyen egyszerű. Kámforrá válik, és ennyi, ahelyett, hogy (többnyire valamire való férfi, ritkábban valamire való nő módjára) szembenézzen a konfliktussal. Izzó harag veszi át a helyét a korábbi lelkesedésnek.

Aztán van a másik véglet, amikor magadban keresed a hibát. Hogyan hibáztál, mit ronthattál el, mit kellett volna másképp mondanod, vagy tenned, hogy ez ne történjen meg? Kérdések, melyekre lehetetlen választ kapni, hiszen a másik, aki válaszolhatna, nincs sehol. Eltűnt. Csak a csend, a kínzó, megválaszolatlan kérdések, és valami végtelen szomorúság maradt utána. A semmi.

 

Nem új, csak trendi

Nem hinném, hogy a ghosting újdonság lenne, talán inkább, csak most vált „trendivé”. Az biztos, hogy aki felszívódik, annak az oldaláról egyszerű megoldásnak tűnhet. Nem kell válaszolni a feltett kérdésekre. Leginkább arra, hogy miért? Ha eddig igen, akkor most hirtelen miért nem? Erre válaszolj, ha tudsz!

Jó kérdés, az biztos. Ha eddig igen, akkor most hirtelen miért nem?

Ha nem is könnyű válaszolni, azért – szerintem legalábbis – nem lehetetlen. Habár, az is biztos, hogy a kérdés megválaszolása önmagában a megoldást nem, csak legfeljebb a megoldáshoz vezető utat tárja fel. Ha ghosting áldozatává váltál, akkor ez a problémád attól még nem fog megoldódni, hogy ezt az írást elolvasod, viszont, ha megérted az itt leírtakat, akkor segít megszabadulni a jelenségtől.

 

Befelé keresgélj

Az első, és legfontosabb talán – mint minden megoldandó probléma esetében -, hogy a hibát ne a másikban keresd. Legalábbis ne csak őt hibáztasd. Az persze nyilvánvaló, hogy hibás, hiszen senki sem hibázhat egyedül. Te sem. Még akkor sem, ha netán a kalapáccsal ütsz az ujjadra. Legfeljebb ilyen esetben a másik, aki „miatt” az ujjadra csaptál, éppen nincs jelen az eseménynél.

Tudom, különösen, ha haragszol rá, akkor könnyű ráfogni, hogy a másik érzéketlen, konfliktuskerülő gyáva féreg, aki nem mer a szemedbe nézni, és bátran belemondani, hogy...

... hogy mit is? Mit kellene belemondania pontosan a szemedbe? Azt , hogy most találkoztok utoljára, mert holnap már nem akar? Hát, biztos van még olyan mazochista (vagy valójában tényleg kevéssé empatikus, tehát többé-kevésbé érzéketlen ember), aki erre képes, de szerencsére egyre kevesebben vannak. Remélem legalábbis. Ha valaki ezt teszi, akkor minimum mazochista, feltéve, hogy rosszul érzi magát tőle, de esetleg még szadista is, hiszen közben fájdalmat okoz egy másik embernek (is).

 

„Váratlan” változás?

Mielőtt magával ragad az indulat, gondolj bele még egyszer: tegnapelőtt még minden rendben, tegnap még minden rendben, de most azt mondom neked, hogy ma már annyira nincs minden rendben, hogy holnaptól találkozni sem akarok. Logikus nem?

Hát szerintem nem. Aki ezt állítja, az nyilvánvalóan hazudik. Vagy ma, vagy tegnap hazudott. De tudod mit? Elhiszem! Tegnap még jó volt neki, de ma már nem az. Van ilyen. Ilyenek az érzelmek. Időnként változnak. Végül is minden változik. Elhiszem neked, hogy ezt mondod, de, ha nem bánod felteszek egy kérdést. Így hangzik: miért? Nem számonkérően, csak úgy érdeklődően. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt, hiszen, ahogyan az igaz, hogy minden változik, pontosan ugyanúgy igaz az is, hogy semmi sem változik anélkül, hogy valami hatással ne lenne rá. Önmagában semmi sem tud változni (az erre vonatkozó további információkat „Newton” címszó alatt kell keresni a szakirodalomban). Ez pedig akkor is igaz, ha kettőnkről van szó. Teljesen mindegy, hogy milyen ügyben. Nem kell párkapcsolatnak lennie, lehet üzlet, vagy barátság, haverkodás, vagy akármi. Hívjuk, ahogy akarjuk, de akkor is kettőnkről van szó. Itt csak te vagy, meg én, és te most azt állítod, hogy tegnap még jó volt, de ma már nem. Tudni szeretném, hogy mi változott, pontosabban mit tettem, vagy mondtam, ami ezt a változást benned létrehozta. Nekem kellett lenni, hiszen kettőnk kapcsolatában a hatást én gyakorlom rád. Most pedig tudni szeretném, azt, hogy hogyan viselkedtem úgy, hogy azzal azt a hatást gyakoroltam, hogy holnap már ne akarj velem találkozni.

 

Minek neked információ...

Nos, belegondoltál ebbe? Belegondoltál abba, hogy miért szeretnél vele beszélni? Szerintem azért, hogy információt szerezz. Információt arról, hogy te hogyan viselkedtél, aminek a következtében már nem akar veled a továbbiakban találkozni. És abba belegondoltál már, hogy erre az információra miért van szükséged?

Tegyük fel, hogy megadja a választ. Legyen az mondjuk, hogy túl hosszú a hajad. Választok egy banálisan idióta indokot, de csak a példa kedvéért. Így egyszerűbb dolgunk lesz. Tegyük fel, hogy nem – mondjuk – azzal van a gondja, hogy az anyukád állandóan beleszól az életetekbe, csak azzal, hogy túl hosszú a hajad. Ez egyszerű probléma. Mi lesz most, hogy megtudtad? Szerencsére csak két választási lehetőséged van. Az egyik az, hogy levágatod, a másik pedig az, hogy nem.

Az első lehetőség az, hogy levágatod a hajadat, ami azt jelenti, hogy változol, változtatsz. Tudom – továbbra is –, banális a példa, de a lényege ez: változol az alapján, amilyen visszajelzést tőle kaptál rád vonatkozóan. Ha megváltozol, akkor ő megnyugszik, hiszen már nem zavarja az, ami eddig zavarta. Minden rendben, mehettek tovább együtt.

 

... ha úgysem változol.

A második lehetőség pedig az, hogy nem vágatod le a hajadat (mert... mindegy miért), azaz nem változol. Ha nem változol, akkor ő továbbra is rosszul fogja érezni magát amiatt, mert te ilyen vagy. Ráadásul hiába jelezte, hogy mi zavarja, semmi érdemleges nem történt, tehát feleslegesen szólt. Ezt megjegyzi (persze tudattalanul, de ez a te szempontodból mindegy), és a továbbiakban ennek megfelelően fog viselkedni, ami azt jelenti, hogy kevésbé lesz hajlamos szólni arról, hogy valami zavarja. Minek, hiszen felesleges. Szólni nem fog, viszont egyre rosszabbul érzi magát, hiszen nem változik az, ami neki rossz érzést okoz, míg végül egy ponton elege lesz, és angolosan távozik. Köszönni sem fog, hiszen akkor kiderül, hogy távozni készül, és esetleg kényelmetlen kérdésekkel kell szembenéznie, amikre nem akar válaszolni, hiszen minek. Úgysem változik semmi.

 

Kanyarodjunk most vissza az alapkérdésünkhöz, és egészítsük ki néhány újabbal, hátha van értelme megválaszolni őket.

Miért vált köddé egy szó nélkül? Tegyük fel, hogy azért, mert hiába beszél, annak semmilyen hatása nincs. Úgysem változik semmi (mármint te nem, az biztos).

Miért zavar, hogy hirtelen köddé vált? Mert szeretnél vele beszélni. Azért, hogy a kérdéseidre válaszokat kapj. Hogy tudd, hogy mit rontottál el, hogy mit kellene máshogy tenned, vagy mondanod.  Azért, hogy információt kapj arról, hogy miben hibázol. Miben kell változnod, ha jónak látod.

Tehát tulajdonképpen szükséged lenne egy emberre azért, hogy információkat kapj tőle ahhoz, hogy megváltozz. De nincs ember, és nincs információ. Minek, hiszen úgysem változol.

Ha azt szeretnéd, hogy máshogy legyen, akkor változnod kell. A kérdés az, hogy miben, és az, hogy hogyan?

 

Légy befogadó a visszajelzésekre

Nos, az első kérdésre egyszerű a válasz: abban kell változnod, hogy az információkra, amiket kapsz, befogadó legyél.

Ez az első, és legfontosabb lépése a változásnak. Légy befogadó az információra. Ha befogadóvá válsz az információkra, amiket másoktól kapsz - különös tekintettel a kritikára, hiszen zavarni csak az tud, ha valakinek esetleg nem tetszel -, akkor lesz értelme annak, hogy a másik maradjon, és beszéljen. Lesz értelme annak, hogy megossza veled azt, ami zavarja benned.

Befogadó akkor vagy, ha nem szállsz vele vitába, hogy meggyőzd, hogy nincs igaza, és nem kezdesz el fejvesztetten kapkodni sem, hogy hogyan viselkedj másként, mint eddig, nehogy még nagyobb legyen a baj. Ha szól, akkor nem arról van szó, hogy hibás vagy (még akkor sem, ha azt mondja). Csak arról van szó, hogy valami nem tetszik neki. Még az sem biztos, hogy pontosan tudja, hogy mi. Lehet, hogy olyan oka van, aminek a megoldásához le sem kell vágatnod a hajadat, mert nem a hosszú hajad nem tetszik neki, hanem az, hogy rendszeresen talál a levesben hosszú hajszálakat. Csak éppen rosszul fogalmaz, és elhamarkodottan hoz döntéseket (helyetted is). Nem azt mondja, hogy hajszál van a levesben, hanem azt, hogy nem tetszik neki a hosszú hajad. Ha nem vagy befogadó, csak felhergeled magad, amikor – egyébként tudattalanul, és tévesen – azt mondja, hogy nem tetszik neki a hajad, és vágasd le, akkor fogalmad sem lesz arról, hogy valójában mi zavarja, és esélyetek sem lesz megoldani a problémát. Közösen. Azért közösen, mert lehet, hogy neked is változni kell, és neki is. Lehet, hogy neked valami mást kell kezdeni a hajaddal, nem levágatni, hogy a levesbe ne kerüljön bele. Lehet, hogy te így kapsz majd visszajelzést, hogy vitaminhiányod van, és, ha pótolod a hiányzó vitamint, nem fog hullani a hajad. Ha nem vagy befogadó, és nem kezdesz el vele kíváncsian beszélgetni, akkor ő nem fogja megtudni, hogy a mondandója tartalmi szempontból helytálló, de túl gyorsan von le következtetéseket, és utasítgat, ahelyett, hogy inkább kérdezne. Befogadónak azért kell lenned, hogy ilyenkor rá tudj kíváncsiskodni, hogy mit szeretne? Mi zavarja abban, ahogyan viselkedsz, ami történik, vagy esetleg mit szeretne, hogyan viselkedj máshogy, mint eddig. Nem könnyű tudom. De, ha nem vagy befogadó, akkor nem tudjátok közösen megoldani a konfliktust, és akkor nincs értelme annak, hogy kapcsolatban legyetek. Akkor minek mondja, hisz’ úgyis felesleges. Köddé válik, és ennyi.

Talán úgy tűnik most, hogy megpróbálom a másikat felmenteni, mintha ő nem lenne hibás. Már írtam korábban is: de igen. Ő is az. A konfliktust nektek kell megoldani együtt. Neked, és neki. Ő viszont elment, és már az is lehet, hogy nem is ő az első, aki így eltűnt egyik pillanatról a másikra, egyetlen szó, vagy figyelmeztetés nélkül. Hibáztathatod őt, de attól még ez a probléma a te problémád, és neked kell megoldani. Könnyebb dolgod van, ha magadban keresed a megoldást.

 

Na jó, de hogyan?

Jöjjön végül az utolsó kérdés: ha az zavar, hogy köddé vált, mert te nem vagy befogadó az információkra, akkor hogyan változhatnál annak érdekében, hogy legközelebb ez ne ismétlődjön meg?

Ha változni akarsz, akkor abból kell kiindulnod, ami zavar, mert rosszul esik, de nincs rá megoldásod. Figyeld meg először is azt, hogy mi zavar, és ne adj elhamarkodott válaszokat! Ne hidd, hogy az zavar, hogy köddé vált. Valami más zavar. Valami más, ami tudattalanul (hisz még nem is tudsz róla, nem beszélve a megoldásról) mozgatja a szálakat a háttérből.

Mi zavar? Az, hogy hogy köddé vált? És abban mi a rossz? Más is vált már köddé, és te lehet, hogy észre sem vetted. Most viszont hetek óta ezen emészted magad. Mi zavar abban, hogy köddé vált? Mi a rossz neked benne?

Engem a múltkor nem hívott 3 hétig a haverom. Milyen bunkó! Három hétig nem tudtam teniszezni miatta. Teljesen kész vagyok. Súlyos helyzet mi? Az a vicc, hogy ez nem vicc. Nem történt meg ugyan, de nem is zavart volna benne, hogy nem tudok teniszezni. Zavarhatott volna az, hogy annyira nem vagyok fontos a számára, hogy a telefont felemelje. Pont, mint az apám, aki lelépett a csajával, és évekig felém sem nézett. Vagy zavarhatott volna az is, hogy hagyott aggódni, hogy mi történhetett vele. (Szó nélkül utazott külföldre és senki nem tudta, hol lehet, pedig mindenkit felhívtam. Kis híján még a rendőrséget is.) Emlékszem, hogy a nagyi miatt akadtam ki ennyire 6 éves koromban, amikor bevitték a kórházba combnyaktöréssel. Vagy zavarhatott volna az is, hogy...

Mindegy, hogy mi zavar, csak figyeld meg. Ha megfigyeled, lesz benne érzelem. Olyan érzelem lesz benne, amire nincs magyarázat. Felnőtt férfi vagyok. Élem az életemet, minden rendben van körülöttem. Nem értem, hogy miért érzem azt, hogy én egy utolsó senki vagyok, ha a haveromnak kedve szottyan külföldre ruccanni 3 hétre, és erről nem téjékoztat. Miért akadtam ki ennyire?

A haverom életerős, egészséges férfi, nem csoszogó nyugdíjas, mint a nagyikám volt 77 évesen. Mit aggódom itt miatta feleslegesen? Főleg annyira, hogy rá is csaptam a telefont, amikor laza vigyorral bejelentette, hogy milyen jót vitorlázott. Miért akadtam ki ennyire?

Nem tudom.

Nem, valóban nem tudod, mert tudattalan az érzelem, és tudattalan az a viselkedésminta, amivel a helyzetre reagálsz. És, ha így reagálsz, akkor lehet, hogy a másiknál betelik a apohár, és hiába van neked igazad, mert valóban, legalább annyi lehetett volna benne, hogy felhívjon, ettől még el fog tűnni. Elege lesz belőled. Változnod kell, és akkor nem ilyen leszel, nem így fogsz viselkedni, és nem fog eltűnni, mert lesz értelme maradnia. Akkor majd lesz lehetőségetek együtt megoldani, és nem kell neked egyedül.

Úgyhogy, azt javaslom, hogy figyeld meg, hogy mi zavar, és figyeld meg azt is, hogy az milyen hibás viselkedésmintát aktivál benned. Annyira hibásat, hogy a másiknak elege lett belőled, és inkább egy szó nélkül távozott, mint, hogy még egy (felesleges) kört fusson veled. Figyeld meg, és dolgozd fel. Fel lehet dolgozni, és meg lehet változni. Ha feldolgozod, és megváltozol, akkor nyitottabb leszel, és befogadóbb az információra.

Befogadóbb az információra.  Ez a kulcsa annak, hogy ne válj újra a ghosting áldozatává.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:
Ha szeretnél értesülni, ha új cikket teszünk közzé, akkor...

Kapcsolodó cikkek

2019.
02. 02.

Párkapcsolati konfliktusok

Párkapcsolati konfliktusok
Ez a bejegyzés arról szól, hogyan irányítja tudattalanul egy feldolgozatlan érzelem a viselkedésedet. Hogyan lesz…
Elolvasom
2017.
07. 13.

Szerelem: amikor függőség jó érzést okoz

Az elképzelésedet az ideális partnerről még az előtt alkotod meg, hogy akár egyetlen párkapcsolatod lenne.…
Elolvasom
Copyright © 2011 – 2024 | AnaLog Módszer - Loós Balázs - Minden jog fenntartva