Sok anya érzi úgy, hogy nehezére esik a kapcsolódás a gyermekével. Fájdalmas ezt beismerni, és hatalmas bűntudat is kíséri sokszor ezt az érzést: hogyhogy nem örülök neki minden pillanatban? Miért veszítem el a türelmemet? Ő a legjobbat érdemelné, miért nem tudom ezt megadni neki?

Szerencsére egyre többet olvashatunk az anyák túlterheltségéről, arról, hogy üres kancsóból nem lehet tölteni. Hogy biztosítanunk kell az édesanyáknak a fizikai és lelki feltöltődést ahhoz, hogy képesek legyenek érzelmileg is gondoskodni a gyerekeinkről. Bár egyetértek, most nem erről fogok írni. Azaz mégis, egy kicsit tágabb perspektívába helyezve.

Női minőség

Anyaként legfontosabb eszközünk női oldalunk. Ez egy befogadó minőség, amivel rá tudunk hangolódni gyermekeink igényeire, megértjük, hogy mit szeretnének tőlünk, így tudunk valóban gondoskodni róluk. Ezzel szemben a férfi oldal inkább kiáradó, ide tartozik a “megmutatom magam”, a tanítás, információ átadás. De tőlünk, anyáktól a gyermekeinknek nem tanításra, hanem érzelmi biztonságra van szükségük az AnaLog oldások tapasztalatai szerint. A legfontosabb az anyai öl, amibe bele lehet fészkelődni, az anyai karok, amik átölelnek, és az anyai figyelem, ami valóban kíváncsi ránk.

Mielőtt még minden édesanyában megjelenne a bűntudat érzése amiatt, hogy hányszor mulasztotta ezt el, szeretném leszögezni, hogy a legtöbbünknek ez ritkán és nehezen megy. Ennek két fő okát látom: nem kultiváljuk a női minőséget az életünkben és nincs anyai mintánk erre a viselkedésre. Ez a két ok erősen összefonódik: mivel nem kaptunk rá anyai mintát, nem tudjuk, milyen az egészséges női minőség. És azért nem kaptunk rá anyai mintát, mert anyáink sem kaptak - mert a világ, amelyben élünk, nem kultiválja a női minőséget.  Mégis, számomra ez a két ok két utat, két lehetőséget jelent a gyógyulásra.

Eredményorientált világ

Olyan világban élünk, ahol a teljesítmény, az eredmény a fontos. Ahol az a sikeres, aki kifelé forduló, aki okos, aki összeszorítja a fogát és keményen megy előre. Ezek mind a férfi minőséghez tartozó értékek, és - a fogösszeszorításon kívül - valóban megvan a maguk helye az életünkben. Aki megáll és figyel, aki befogad, aki néha csak VAN és nem CSELEKSZIK, aki odafigyel az érzéseire, aki lágy, érzékeny, abból ezt (jó szándékkal) általában megpróbálják kiirtani - de elismerést biztosan nem kap érte. Ez nem érték ebben a társadalomban, ezzel nem viszi majd semmire. Valahogy még sosem láttam olyan cikket, ami arról szólt volna, hogy Marcsi ma szeretettel gondoskodott a gyerekeiről, és csak kétszer kiabált. Az kap elismerést, aki “letesz valamit az asztalra”, a férfi minőség mércéje szerint. Aki különleges teljesítményt nyújt, aki eredményt ér el.

Pedig a női és férfi minőség ugyanannak az éremnek a két oldala. A hideg és a meleg, a lent és fent, a víz és a tűz megfelelői. Ha elkezdenénk a női minőséget is valóban értékelni, azt, hogy valaki érzékeny, azt, hogy felméri, mennyi pihenésre van szüksége és hallgat a testére, hogy valóban képes magára és másokra figyelni, a világunk sokkal közelebb lenne egy egészséges, egyensúlyi állapothoz.
Anyáink korában még inkább dominált a keménység kultusza: az ő életükben az volt az elvárás, hogy dolgozzanak napi nyolc órát, utána vásároljanak be, gondoskodjanak a háztartásról és a gyerekekről. Ezt nem lehet másként, csak fogat összeszorítva végigcsinálni. A fogösszeszorítás pedig kizárja, hogy be tudjuk fogadni például a gyerekeink igényeit. A fogösszeszorítás az életben maradáshoz elég ilyen körülmények között.

Anyai mintáink

Nem csoda hát, hogy nincs mintánk a lágy, befogadó női minőségre vonatkozóan. Anyáink ráadásul olyan világban neveltek minket, amikor még nagyon kevés információ volt elérhető a gyerekek lelkivilágával kapcsolatban. Nem voltak viszont már többgenerációs családok, ahol anyáink magukba szívhatták volna ezt a tudást, és a befelé figyelés, az intuíció, anyai ösztön gondolata is megbotránkoztató volt, tehát ide is legfeljebb titokban fordulhattak, ha tudtak. Ők is férfias világban éltek, és ők sem kaptak befogadó, lágy női mintát a saját édesanyjuktól.

És most itt vagyunk mi, mai anyák, és azt érezzük, ha nem végzünk el maradéktalanul minden ránk osztott feladatot, ha nem szorítjuk össze a fogainkat és nem vagyunk kemények, akkor kivet minket a társadalom. Jön anyósunk és megjegyzéseket tesz a háztartásra - hiszen ő kőkeményen végigcsinált harminc évet, és mindig ragyognia kellett a lakásnak. Neki nem volt pihenése. Hova gondolsz, hogy neked legyen?

Csakhogy ha nincs pihenésed, ha folyamatosan a férfias teljesítés állapotában vagy, túl kemény vagy ahhoz, hogy befogadd a gyermekeid valódi igényeit. És ma már szerencsére hatalmas irodalom érhető el arról, milyen fontos a kötődés, az érzelmek egészséges kezelése, mire van szüksége egy gyereknek az egészséges lelki fejlődéshez. Mi pedig hozzáadjuk a listánkhoz: főzés, mosogatás, porszívózás, gyerek (szeretetteljes!) ölbevétele. Ez is egy újabb nyomasztó tétel lesz a teendőink közt, amit nem tudunk elvégezni, mert egyszerűen nem fér bele minden.

És itt nem segít a fogösszeszorítós módszer. Ha főzés közben jön oda a gyerek, hogy játsszak vele, csak ideges leszek, mert nem tudom elvégezni, amit terveztem (ugye a tervezés, eredmény elérése is egy férfias működésmód). Tudom, hogy meg kellene adnom neki az érzelmi biztonságot, talán még azt is tudom, mit kellene egészen pontosan mondanom, de nem vagyok rá képes, mert elöntenek az indulatok. Mert dolgoznak bennem a mintáim. Néha képes vagyok tudatosan felülírni (elfojtani?) mindezt, néha nem vagyok abban az állapotban. Gyűlik bennem pedig a bűntudat és nem tudom, hogyan lehetne ez jobb.

A megoldás: a lágyság

Erre adott számomra megoldást az AnaLog módszer és a kínai filozófia yin és yang (női és férfi) minőségének megismerése. A női minőségünk tudatos előhívásával, gyakorlásával erősíthetjük ezt az oldalunkat, ha úgy érezzünk, túlságosan átcsúsztunk a férfias működésmódba. Ide tartozik a pihenés, a valódi, teljes figyelem a gyermekünk felé, de magunk felé is, a testérzeteink figyelése, az érzelmeink megélése (nem kifelé zúdítása), az önismeret, a meditáció, a tánc vagy más testtudatos mozgás. Az AnaLog módszer pedig az anyai mintáink oldásában segít - belső képeinkben átélhetjük azt a befogadó, anyai minőséget, ami hiányzott, és ami így beépül a tudatunkba és anyai eszköztárunkba is.

Anyákkal AnaLog oldásokat végezve gyakran találkozom azzal, hogy amikor a gyerekünkkel kapcsolatos konfliktusból indulunk ki (pl. dobálja az ételt és én rákiabálok), a problémakör alján egy nagyon hasonló képet találunk a gyerekkorunkból, talán éppen velünk kiabált édesanyánk, amiért dobáltuk az ételt. Itt megtanultuk, hogy ételt dobálni tilos, és amikor a gyermekünk így viselkedik, az kihozza belőlünk azt az indulatot, amiről nem is értjük, honnan ered. (Innen.)

Különleges élmény ez, mert ezen a ponton egyszerre értjük meg a gyermekünket és a saját édesanyánkat. Lehet, hogy átéljük gyermekünk fájdalmát és édesanyánk kimerültségét és tehetetlenségét is. Ezen a ponton megérthetjük, hogy a szüleink a legtöbbet adták nekünk, amire az adott körülmények között képesek voltak, hiszen ők is cipeltek egy csomagot a hátukon. Ezzel együtt felneveltek minket, és számunkra most egyre több lehetőség, egyre több módszer lesz elérhető, amellyel meggyógyíthatjuk ezeket a mintákat, könnyíthetünk ezen a hátizsákon - hogy a gyerekeinknek már ne adjuk át.

Faragó Ági

AnaLog Módszer konzultáns

www.szimplan.hu