Először 20 évvel ezelőtt, az asztrológiai tanulmányaim során hallottam az önszeretet fogalmáról, akkoriban ez meglehetősen megfoghatatlan gondolat volt a számomra. Egyrészt sosem gondolkodtam el azon, vajon szeretem-e magam, másrészt azt sem tudtam, pontosan mit jelent az, hogy „szeretem magam.” Lassan 10 éve foglalkozom elmélyülten az önszeretet témájával, tartottam több alkalommal önszeretet tréninget, és a 2×1 éves online önszeretet tréningem során több embert mentoráltam ebben a témában. Ezekből a tapasztalásokból szűrtem le néhány számomra igaznak és lényegesnek tűnő gondolatot, amelyeket ebben az írásban osztok meg veled.

Te szereted magad?

Első lépésként talán érdemes tisztáznod magadban, hogy te vajon szereted-e magad. Lehet, hogy most kapásból rávágod, hogy „persze”, én most arra hívlak, gondolkozzunk el ezen egy picit mélyebb szinten. Az önszeretet kérdése kapcsán ugyanis gyakran az derül ki, sokan azt a részünket valóban szeretjük, akivel ki vagyunk békülve, a többivel azonban igyekszünk nem foglalkozni, és valójában alig ismerjük magunkat. Ha pedig még tovább ásunk a témában, megnézve a hétköznapi tetteinket, önmagunk képviseletét, a szükségleteink kommunikálását, vagy azt, ahogyan magunkkal beszélünk, akkor legtöbbször igen negatív kép tárul fel önmagunk szeretetével kapcsolatban.  Képzelj most magad elé valakit, akit igazán szeretsz! Lehet, hogy a szüleidre gondolsz, talán a társadra, a gyermekedre vagy egy igazán fontos barátra. Milyen gondolatok jelennek meg benned, amikor ez a személy az eszedbe jut? Méltányolod őt, pozitív személynek látod? Hogyan kommunikálsz vele? Elismerően, bátorítóan, szeretettel? Milyen tettekkel fejezed ki számára, hogy szereted? Mondjuk figyelembe veszed az igényeit, szükségleteit? Figyelsz rá, meghallgatod, törődsz vele? Ha valami nem sikerül az illetőnek, hibáztatás és kioktatás helyett bátorítod, vigasztalod? Gondolom, ez esetben csupa igenlő a válaszod, hiszen szereted az illetőt, és ezt a szeretetet igyekszel is kifejezni felé nap mint nap. És hogy néznek ki a válaszaid, ha magadra gondolsz? Méltányolod magad vagy csak a hibáidra, kudarcaidra figyelsz? Bátorítod magad, vagy kritizálod, ostorozod? Figyelembe veszed az igényeidet, gondoskodsz magadról, vagy mindig te vagy az utolsó a sorban, és igyekszel mindenkinek megfelelni, mindenkihez alkalmazkodni? Ha ebben az esetben is csupa igen a válasz, akkor ez az írás vélhetően nem neked szól. Amennyiben azonban nem ez a helyzet, izgalmas lehet számodra, hogy valójában mi is az önszeretet, és merre indulj, ha szeretnél barátságos kapcsolatba kerülni önmagaddal. 

Mi az önszeretet?

Azt mindenképpen érdemes tisztáznunk, hogy az önszeretet nem azt jelenti, hogy a végletekig ajnározom magam, el vagyok ájulva mindentől, amit teszek, és azt gondolom, körülöttem kell forogjon a világ. Nem, ez sokkal inkább egy önző, nárcisztikus hozzáállás, ami valójában az önszeretet hiányára utal. Az önszeretet számomra azt jelenti, hogy elfogadom magam lényem legmélyéig úgy, ahogyan ebben a pillanatban vagyok, ott, ahol ebben a pillanatban személyes fejlődésemben, az életemben tartok. Elfogadom, hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy szerethető legyek, és nem kell minden áron megjavítanom magam. Ez nem jelenti azt, hogy „fogadj el úgy, ahogyan vagyok, nem érdekel, hogy hat rád a viselkedésem”, azt jelenti, hogy nyitott vagyok a visszajelzésre, figyelek rád és figyelek magamra, és amennyiben szükségesnek érzem, változok. Ha hibázom, bűntudat, önmagam ostorozása helyett tanulok a hibámból, korrigálok, ha szükséges, és továbblépek. Egyszerűnek hangzik? Nem tudom, azt tapasztalom, hogy kitartó, türelmes önmunka vezet el ide. De mégis hogyan?

Hogyan tudsz szeretetteljes kapcsolatot kialakítani magaddal?

Ha ideáig elérve az az érzés jelent meg benned, hogy nem szereted eléggé magad, és ezen szeretnél változtatni, akkor érdemes tudatosítani magadban, hogy bár önmagunk szeretete gyakran egy döntéssel kezdődik, az valójában egy életmód. Hiába döntöd el, hogy szereted a párodat életed végéig, ha ezt nem fejezed ki napi szinten felé, akkor vélhetően viszonylag gyorsan megjelenik benne az érzés, hogy a hangzatos szavakon kívül ő bizony semmit nem érez a te nagy szeretetedből. Az a híres székely vicc jut erről az eszembe, amikor Julcsi megkérdezi a férjét, „János, szeretsz te engem?” Mire János unottan válaszol: „10 évvel ezelőtt mondtam, hogy igen, majd szólok, ha valami változik.” Szerintem pont így van ez az önmagaddal való kapcsolatban is, hiába mondod el minden nap tízszer a tükör előtt, hogy „Szeretem magam”, ha egyébként a nap során teljesen figyelmen kívül hagyod a saját igényeidet. Ugyan önmagad nem szeretése a gyerekkori sérülésekben gyökeredzik, ugyanakkor tapasztalatom szerint napi szinten képesek vagyunk magunk felé egy-egy elutasító üzenetet küldeni. Erről részben már írtam fentebb, az önnemszeretés tüneteiként, ugyanilyen elutasító üzenet az is, amikor például leejtem az ollót, és felszisszenek: „De hülye vagyok.” Vagy amikor igent mondok valamire, amire nemet szeretnék. Vagy amikor hallgatok, miközben valaki épp átgázol rajtam. Én azt gondolom, ha képes vagy magad napi szinten nem szeretni, akkor képes vagy magadat napi szinten szeretni is, csak nem ezt szoktad meg. Ezt elfogadva máris elindulsz a gyógyulás felé vezető úton. Az önmagadat bántó, gátló szokások helyett ki tudsz alakítani önmagadat gyógyító, erősítő, támogató szokásokat. Az önmagadat kritizáló, bántó kommunikációdat idővel képes vagy lecserélni egy önmagadat erősítő, biztató, bátorító kommunikációra. A lehúzó, elgyengítő, küzdelmes kapcsolataidat képes vagy átalakítani gyógyító, inspiráló, tápláló kapcsolatokká. Meg tudsz tanulni figyelni a gondolataidra, gondosan megválogatva, mely gondolatoknak adsz teret, és melyeket engeded egyszerűen továbbhaladni, anélkül, hogy elhinnéd őket, rágódnál rajtuk. A téged bántó, erőtlenítő közeg helyett keresni tudsz magadnak egy elfogadó, bátorító közeget. Ezen az úton én sok bűntudatra, szégyenre, megfelelési kényszerre bukkantam magamban, nekem ebben segített az AnaLog módszer, ezeknek az érzelmi gátaknak az oldásában, ami alapjaiban változtatta meg az önmagammal való kapcsolatomat.
A múltam már a múltam, azon nem fogok tudni változtatni. Csak akkor tudom megváltoztatni az életemet, ha felelősséget vállalok a jelenemért, és megváltozom én magam. Ezzel teszem lehetővé magam számára az új jövőt. Önmagam megszeretésének útja számomra arról szól, hogy feltérképezem, hogyan állítom elő napi szinten önmagam nem szeretésének állapotát, hogy azt megértve, feldolgozva megtanuljam önmagamat tettekben, szavakban, döntésekben szeretni. Méghozzá minden egyes nap.

Amennyiben az önszeretet témája izgalmas a számodra, és szívesen mélyülsz el benne a segítségemmel, örömmel látlak, vedd fel velem kérlek a kapcsolatot. 

Oros Andrea