Anyaság, mint önismeret

Amióta anya lettem, úgy érzem, mintha egy intenzív önismereti kurzuson lennék – nagyjából hét éve folyamatosan. Hogy miért? Nem szeretnék ártani a gyermekemnek semmilyen módon, mégis, néha elragadnak az indulatok. Ráadásul ez annál gyakrabban fordul elő, minél rosszabbul vagyok, így azzal is őt bántom, ha saját magamtól veszek el. Itt bezárul a kör. Nem működnek a régi megoldások, a logikus gondolkodás, az, hogy bedobok valamit a dobozba és biztos lehetek benne, hogy mi lesz az eredmény. Nem működik az elfojtás, mert eljön az a pont, amikor túlcsordul a visszatartott érzelmek gátja – és az sem jó, amikor ez a gyerekre zúdul.ul. Nincs más út, valaminek változnia kell – ebben segít az önismeret.

Anyaként folyamatosan érnek minket azok a helyzetek, amik a “gombjainkat nyomogatják”, azaz megérintenek bennünk egy korábbi sérülést, ami még fájó pont, ezért reagálunk ezekben a helyzetekben túlzó módon. Eleinte az alvásmegvonás, a “képes vagyok én életben tartani egy másik lényt?”, a szoptatás nehézségei, a szociális élet hiánya, a mindenbe beleszóló rokonok vagy idegen nénik, a párunktól való eltávolodás, a nulla szabadidő okozhat nehézséget. Aztán jönnek a konfliktusok a gyerekeinkkel, az aggodalmak, az őket érő helyzetek, amik nekünk fájnak, a felnövekvés újabb és újabb kihívásai, az iskolaválasztás, az érzelmi nevelés, gyermekünk elengedése – és a lista szinte végtelen.

Hogyan lehet ezt kibírni? 

Hiszen az ember a legjobbat szeretné a gyermekének, de értelemszerűen nem tudja mindig azt nyújtani. Hogy jöhet egyszerre ennyi “gombnyomogató” helyzet? Erre kerestem a választ kislányom első éveiben, és találtam is egy számomra megnyugtató választ “a gyerek tanít” elvben, az AnaLog képzésen.

Minden egyes kihívás, ami a gyermekünkkel kapcsolatban érkezik az életünkbe (legyen az egy konfliktus kettőnk közt, vagy bármilyen vele kapcsolatos helyzet), egy lehetőség a gyógyulásra. Gyermekünk azért nyomogatja a gombjainkat, hogy rámutasson: “itt bizony még van egy kis gubanc”, hogy tudjunk az adott témával dolgozni. Az AnaLog oldások jó lehetőséget adnak arra, hogy ezeket a korábbi sérüléseket begyógyítsuk, vagy ha úgy tetszik, az életünk során ránk rakódott felesleges rétegeket lehántsuk igazi önvalónkról. És miért jó ez a gyereknek? Mert így tudunk egyre inkább odafordulni hozzá és valóban rá figyelni, az ő valódi igényeire reagálni. Az oldások által ez egyre könnyebbé válik, nem igényel külön erőfeszítést a részünkről. Ezért nyomogatja a gombjainkat – persze teljesen tudattalanul.

Akkor mostantól mindig az legyen, amit a gyerek akar?

Nem kényeztetjük így el? AnaLog-os gyermeknevelési éveim és édesanyákkal folytatott oldásaim során azt ismertem fel, hogy akkor érdemes önismereti feladatra gyanakodnunk, amikor a gyermekünkkel kapcsolatos helyzet indulatot, rossz érzést vált ki belőlünk. Amikor teljes szeretettel és nyugalommal tudom neki azt mondani, hogy “kicsikém, az ollóval nem játszunk”, ott nincs feladat, és abszolút helye van a gyengéd határszabásnak. Amikor azonban kiborít, hogy nem eszi meg a főzeléket, ott nem az a megoldás, hogy találjak egy módot, hogy mégiscsak megegye, mert hiszen egészséges, és egyébként is, micsoda dolog, hogy válogat, hanem sokkal inkább az, hogy megvizsgáljam, miért zavar ez engem ennyire.

Egy AnaLog oldás során könnyen megtalálhatjuk az emögött rejlő gyerekkori mintát. Talán éppen azzal szembesülünk, hogyan diktáltánk belénk gyerekkorunkban a főzeléket, amikor egy életre megtanultuk, hogy ezt muszáj megenni, különben baj lesz. Ezt kioldva már kevésbé fogunk fennakadni ezen a témán. És az a szép ebben, hogy könnyen előfordulhat: amikor minket már nem mozgat meg a téma, akkor a gyermekünkben is megszűnik az ellenállás, hiszen itt már nincs mit tanítani. Vagy – nem. Hiszen nem a mi tanításunk az ő egyetlen feladata az életben. De addigra már indulatok nélkül, sokkal tudatosabban tudjuk kezelni ezt a helyzetet – ha még akarjuk egyáltalán.

Számomra “a gyerek tanít” elve értelmet ad minden nehéz anyai pillanatomnak, lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljek valódi önmagamhoz, és hogy a gyermekem életében már kevesebb akadályozó lenyomatot hagyjak.

Faragó Ági